Motiválás, aktivizálás, megerősítés. Feladatrendszerek elektronikus tanulási környezetben

Mint azt az iménti bejegyzésben említettem két feladatot kaptunk e hétre.

A második feladat témaköre: Motiválás, aktivizálás, megerősítés. Feladatrendszerek elektronikus tanulási környezetben. Csupán egy rövid instrukció állt a rendelkezésünkre írásban, a megoldás teljesen a mi egyéni meglátásunkon múlott. Így hangzott a szituáció: 

 "A feladat a következő: képzeljék el, hogy egy cég vezetősége lehetőséget ad arra, hogy oktatási menedzserként bemutassák egy távoktatási kurzus és agy konnektivista kurzus közötti különbséget, mert a cég döntéshelyzetben van, hogy a belső képzésében melyiket válassza. (Valamelyiket biztosan fogja) A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján, ezek bemutatásával kell elvégezni. Ne feledjék, hogy a közösen szerkesztett prezentációval legfeljebb 15-20 percük lesz a bemutatóra és a megbeszélésre, vagyis rövid, de érdemi összehasonlítást bemutató prezentációt érdemes szerkeszteni." 

Számomra kicsit kevés volt az információ, örültem volna, ha ismerjük a cég profilját, és/vagy a munkavállalók munkakörét, hiszen ezek nélkül csak általánosságban tudunk beszélni. De a csoportunk áthidalta ezt a hiányosságot, és egy összehasonlító táblázatban feltüntettük a távoktatás illetve konnektivizmus lehetséges "ismertetőjegyeit", ami a fenti szituációba beleillik. Szót ejtettünk az oktatási-tanulási környezetekről, a lehetséges kimenetei kompetenciákról, illetve a konnektivizmus 5 ismérvét is beletettük a diasorozatba. 

És amit közösen alkottunk:

Tanulás módszertani hallgatói segédlet kidolgozása a távoktatás kurzushoz – Technikai segédlet

A távoktatás és e-learning kurzus keretin belül a héten 6 fős csoportban dolgoztunk együtt, s két feladattal kellett megbirkóznunk. Ebben a bejegyzésben az első feladatot, annak megoldását mutatom be nagyon röviden, majd a következő posztban a munkánk másik eredményéről számolok be. 

Az első feladathoz kapcsolódó hanganyagot a már szokásos helyen, a Second Life ELTE campusán találhattuk meg, ahol megkaptuk a munka lehetséges témaköreit, melyekből mi  a Tanulói szerep, tanulási stratégia. Tanulás módszertani hallgatói segédlet kidolgozása a távoktatás kurzushoz – Technikai segédlet egységet választottuk.

A feladat kijelölésekor elhangzott, hogy nem egy teljes körű megoldást várnak tőlünk, hanem inkább egy kreatív ötletet, egy gyakorlati oldalról megközelített, valóban alkalmazható tanácsot. Sokat gondolkodtunk, hogy mi lenne a legjobb egy távoktatási környezet technikai segédletének hallgatók számára, tehát, hogy melyik az a platform, amit érdemes kiemelni, amelynek regisztrációjakor a felhasználó valóban technikai segítségre (helpdesk :-) ) szorulna. A megoldás szinte előttünk hevert, ha már Second Life-ban ülünk avatarjainkkal, és beszélgetünk, akkor legyen ez a központi elem, dolgozzunk ki ehhez technikai segédletet. (Hiszen elég volt csak arra gondolni, hogy az alkalmazásra való regisztrációkor sok csoporttársunknak  akadtak problémái.) S ha már az interneten annyi segédanyag fellelhető, használjuk fel őket. Hiszen már nálunk kompetensebb személyek készítettek erről tutorialt a leendő newbie avatar tulajdonosoknak. Azt hiszem, ezt nevezhetjük kreatív megoldásnak, hiszen semmilyen kikötés nem szólt ez ilyen megoldás ellen.

Íme, ez lett az ötletbörzénk végeredménye:

Virtuális elefántok...

Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei. 2.

Folytatva az előző bejegyzésemben elkezdett gondolatmenetet, még mindig a tanítás és tanulás új koncepcionális keretiről jegyeznék le pár gondolatot: elsősorban a tanulás dimenzióinak integrált felfogásáról, a korszerű tanulási környezet tervezésének sarkalatos pontjairól, virtuális oktatásról…

A tanulás dimenzióinak integrált felfogása 

(Komenczi: Tananyagfejlesztés elektronikus tanulási környezetekben )

Mint azt már több helyen láttam, olvastam, nem csak nekem tűnt fel az informális tanulás mezőjének szűken behatárolt megjelenése (az ábrán az 1, illetve 2 számokkal jelölt helyen). Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanék ennek a tanulási formának, mivel végigkíséri életünket. Folyton jelen van, akarva- akaratlanul képes a tudásunkat gyarapítani. Így egyrészt nem csak a koordináta tengely ’Születés’ megjelölésű pontjához tenném, hanem kiterjeszteném a ’Life Long’ tengely egészére. Másrészt pedig közelíteném (egybemosnám) a nem formális és formális oktatással, tehát a ’Lifewild’ tengelyen is nagyobb mezővel jelölném.  Mint az előadáson is elhangzott, illetve több blogban is találkoztam már vele, a figyelem egyre jobban a formális oktatásra terelődik, s elfeledkezünk az intézményektől független tanulásról. Pedig az informális tanulás is jelentős tudásgyarapodással járhat, mégsem tulajdonítanak neki a formális keretek között akkora jelentőséget (és akkor még a validációról egy szót sem ejtettem).

Korszerű tanulási környezet tervezésének fókuszpontjai

A korszerű tanulási környezetek másfajta tervezési folyamatokat kívánnak meg az oktatótól legyen szó akár online, akár virtuális térről. A korszerű tanulási környezetek tervezésének négy fókuszpontja lehet, melyek nem egymást kizáróak, hanem együtt vannak jelen (csupán a dominanciájuk változik).

(1) Tanuló középpontú

Komenczi szavaival élve a környezet akkor tanuló központú, ha „magában foglalja azt a felismerést, hogy a tanuló ember már meglévő, korábbi tudása, kialakult elképzelései és hitei alapján értelmezi "asszimilálja" az új információkat, tehát új tudás konstrukciója során a meglévő mentális reprezentációk módosítása vagy felülírása történik”.  Ebben a környezetben kiemelten fontos lenne, hogy az oktató tisztában legyen a tanulók hozott tudásával, a konceptuális keretrendszerükkel, diagnosztizálja a kulturális hátterüket is.

(2) Tudásközpontú

A tudásközpontú környezet kritériuma „magában foglalja azt a felismerést, hogy a hatékony tudás kialakításában, a kompetencia fejlesztésben meghatározó szerepe van a tananyag gondos kiválasztásának, ami maga után vonja a jelenlegi tantervek revízióját és átstrukturálását is”.

(3) Értékelés középpontú

Az értékelést a középpontba helyező környezeteknél „a tanulás során nem elegendő a folyamat végén bekövetkező, szummatív értékelés; folyamatos visszacsatolásra van szükség, hogy a tanuló tudatában legyen: megértette-e az anyagot, és hogy a tanár korrigálni tudja a tanulási tévutakat”.

(4) Közösség-központú

A közösség-központú környezetek tervezése „magában foglalja azt a felismerést, hogy a sajátosan emberi tanulás alapvetően szociális konstrukció, és hogy a társas tanulás tervezése, szervezése és vezetése (projekt alapú tanulás, kooperatív tanulás, tanuló közösségek) a pedagógus egyik kulcs kompetenciája.”

(Idézetek forrása - Komenczi: Tananyagfejlesztés elektronikus tanulási környezetekben)

Saját tapasztalataimból tudok a fentiekre egy példát hozni, nevezetesen a (már általam oly sokat emlegetett) virtuális tanulási környezetünket, a Second Life-ot. Tudom, hogy ezt a részt inkább azok érthetik meg pontosan, akik részt vesznek ebben a tanulási folyamatban, mégis nagyon helyénvaló, és véleményem szerint jó példája a virtuális tanulási környezetnek az SL.

A távoktatási kurzust mi a blended learning (vagyis vegyes oktatás) keretein belül tanulhatjuk. Hiszen vannak személyes konzultációink, vannak webináriumaink, illetve a Second Life virtuális ELTE campusán virtuális konzultáción (és opcióként fogadóórán) is részt veszünk.

A tanuló-,tudás-, értékelés- és a közösség- központú értékelés gond nélkül megjelenhet a virtuális térben, mint azt tapasztaltuk az elmúlt hónapokban.

Tanulóközpontú: Távoktatás és e-learning kurzust én korábban már hallgattam egy másik egyetemen, mégis most egy teljesen új megvilágításba (és helyszínbe) került. Tehát vannak előzetes ismereteim a témában, mégis ez alakommal teljesen másként tekintek/tekintünk a témákra, így új tudást kell konstruálnom a meglévő elemekből és a frissen megismertkből.

Tudásközpontú: A tananyagokat szerdánként kapjuk meg a webináriumok alkalmával, melyből (általában) blogbejegyzés születik, s hétfőnként valamilyen feladattal kötjük össze a tanultakat a Second Life-ban. Egy olyan tananyag, mely virtuális környezetben is alkalmazható nem kevés oktatói munkát és energiát igényel (mint azt megtudtuk az elmúlt páros konzultáción is J ) Hiszen alkalmazkodni kell (oktatónak, hallgatónak és magának a tananyagnak is) a megváltozott körülményekhez, feltételez egyfajta magasabb digitális írástudást.

Virtuális környezet- közösség- tanulás

Értékelésközpontú: Ez gyakorlatilag megfelel a hétfői virtuális konzultációknak: vagy soportos feladatmegoldással és beszámolóval, vagy ’quiz chair’ által végzett tesztek kitöltésével vagy páros konzultáció útján tapasztaljuk meg hétről-hétre a számonkérési lehetőségeket.

Közösség-központú: Kell ezt magyarázni egyáltalán? Elég, ha csak az elmúlt pár hét páros feladatára gondolunk, ahol közösen kellett egy előre kijelölt témát feldolgoznunk. De hetekkel ezelőtt kipróbáltuk a „nagyobb” csoportban (5-6 fő) való munkát is.

Elefántok a virtuális térben is léteznek...

  „Virtuális tanulási környezetben a kooperatív tanulás tervezése és vezetése komoly előkészületeket és folyamatos figyelmet igényel. Míg tantermi környezetben az előkészítés átgondolatlansága, a nem egyértelmű instrukciók keltette bizonytalanság improvizatív módon könnyen korrigálható, addig online környezetben káoszt okozhat. A tanár rákényszerül a következetes, minden részletre kiterjedő tervezésre, a teljesíthető és mérhető, egyértelmű és világosan megfogalmazott követelményrendszer megfogalmazására. A motiváló, magas interaktivitású, értelmes tanulói kooperációt magában foglaló feladatok elkészítése fokozott időráfordítást és kreativitást igényel. A diák tanulása nem fekete doboz a tanár számára, a tanulási folyamatot tükröző kommunikáció a tanulásmenedzsment szoftverek segítségével nyomon követhető. A tanár be tud avatkozni, képes segíteni a megértést, mert biztosítva van a folyamatos visszacsatolás lehetősége. Elősegítheti a tanulók közötti kommunikációt, segítheti a kreatív gondolatok kibontakozását, korrigálhatja a tévedéseket, egyoldalú, felületes megfogalmazások esetén új tényekre, másféle nézőpontokra hívhatja fel a figyelmet. ” (Komenczi: Tananyagfejlesztéselektronikus tanulási környezetekben)

Leszögezném: egy program sem váltja meg a világot, és lesz képes zsenit nevelni a leglustább gyerekből (sem) - ezt nem állítom az Second Life estében sem. De mint azt már korábban említettem, a puding próbája az evés (csak, hogy az elefántok is eltűnjenek!). Meg lehet tapasztalni ezt a fajta világot, a különbségeket a hagyományos, távoktatás, és online oktatástól, a saját bőrünkön érezni, hogy milyen ez virtuális tanulócsoport életében részt venni- miben más, miben hasonló. Ki lehet próbálni, a lehetőség adott. Maximum azt mondjuk utána, köszönöm ez nekem nem tetszik. Van, aki meglátja a lehetőséget benne, van, aki inkább a hagyományosabb keretek között marad a tanulás terén. Nyilvánvaló, hogy nem alkalmas mindenkinek, és nem alkalmas mindenféle oktatási program megvalósítására (például egy főzőtanfolyamot nehezen tudnék elképzelni inword- hiányoznának az illatok és ízek :-) ), de van, amit kiválóan lehet modellezni általa. Ennek alátámasztására végezetül álljon itt egy videó az ELTE virtuális Tudáspresszió podcast-jei közül - Virtuális egészségügy.

Felhasználtam:

Komenczi Bertalan : Tananyagfejlesztés elektronikus tanulási környezetekben

Az eLearning fogalmának értelmezési lehetőségei

1.) E-learning (eLearning)

http://www.sulinet.hu/ikt/docs/17_szakmacsoport/rendeszet/rendeszet_06.html

„Az e-learning néven összefoglalható fejlesztések, programok, tananyagok a tanulásszervezés, tanulásirányítás és tanulás-támogatás olyan formáit jelentik, amelyek három, jól körülírható forrásból merítenek: a számítógéppel segített tanulás eszközrendszere, az internetes, webalapú tanulás eszközrendszere, a távoktatás tapasztalatai és eszközrendszere.” (Komenczi, 2006. 10.o.). A definíció után nézzük meg e három területet külön-külön.

1.1. Számítógéppel segített tanulás

Az e-learning egyik összetevője a számítógéppel segített tanulás. Lényeges eleme az információfeldolgozás, és adattárolás. Ez utóbbi színtere már nemcsak az emberi agy, vagy a papír alapú dokumentumok, hanem egy külső memóriaegység (például: winchester, hajlékonylemez). Kulcsfogalma az interaktivitás, hiszen a bevitt válaszok befolyásolják a működést, a későbbi munkamenetet. A digitális technikának köszönhetően a visszacsatolás is sajátosan jelenik meg. A hipertextek támogatják a nemlineáris tanulási utakat, a tanuló választhatja meg, hogy melyik „útelágazás” mentén halad tovább, visszalép egy leckében, vagy azt teljesen kihagyja. A multimédia és animáció is a tanulók igényeit igyekszik kielégíteni és a tananyagot szemléletesebbé tenni, de például egy webkamera segítségével egy virtuális valóság is konstruálható tanulási környezetként.

1.2. Online, web alapú tanulás

Az internet fejlődésével és rohamos elterjedésével felismerték a hálózatokba kötött számítógépek kínálta lehetőséget: sokkal nagyobb tárhely (nem kell mindent a saját számítógépre menteni, megoszthatók az elemek a hálózat tagjai között), közvetlenül mehet végbe a kommunikáció, ezáltal gyorsabb a kapcsolatteremtés. Így a hálózatosodás miatt felértékelődött az információmegosztás, tartalommegosztás jelentősége, hiszen számítógépeken- interneten keresztül ez a folyamat csupán pár pillanatra redukálódott (szemben a postai levél alapú megosztással).

1.3. Távoktatás

A távoktatás fogalmára rengeteg definíció létezik, én a következő módon definiálom. Az oktatás egy lehetséges formája a hagyományosnak tekintett nappali, esti, levelező képzési formák mellett. Nevéből is adódik, hogy a tanulás távolságból (távirányítással) irányított speciális formája, mely a tanulótól egy autonóm tanulási környezetet igényel. A tanulási folyamatot lépésről lépésre meghatározza, rendszerezi. Mivel képes egyidőben sok embert tanítani, így a tömegoktatás eszközévé vált. Megszűnik a tanárok tradicionális ismeretátadó szerepe, a tanulás irányítását az úgynevezett tutor segítségével végzi. (Vö.: Kovács, 2005)

A számítástechnika fejlődésével és a tudományos innovációkkal a távoktatás technikai háttere is jelentős mértékű átalakuláson esett át. A webkamerával, vagy az olyan programokkal, mint az általunk is használt Ustream, eltűnt a „csak itt és csak most” érzés, a tanórák bármikor és bárhol követhetők, visszanézhetők a hallgatók igényei szerint (nincs időhöz és térhez kötve). A hagyományos oktatással szemben a távoktatásban tutorról beszélünk, aki már nem egy „mester” szerepét tölti be az oktatás folyamatában, hanem segítő, támogató feladata van.

Ezen pozitívumok ellenére is csak kevésbé tudott elterjedni a távoktatás Magyarországon. Sajnos a technikai fejlődés ellenére (vagy épp amiatt?!) is még élnek a különböző hiedelmek a távoktatással szemben. Sokan megszokták már az oktatási rendszer által favorizált folyamatos készenlétet, például a közoktatásban fellehető gyakori számonkérések (röpdolgozat, szódolgozat, felelés, ’kistémazáró’) miatt. Így ők nem tudják elfogadni a távoktatás önmenedzselést igénylő jellegét, azt, hogy ebben a tanulási formában nagyrészt egyedül kell tanulniuk, saját maguknak kell beosztaniuk idejüket és a tananyagot, és csak kevesebb szerep jut a konzultációknak. Félnek, hogy „elúsznak” az idejükkel, mivel nincsenek rákényszerítve a folytonos tanulásra.

A távoktatás egy másfajta szemléletet, attitűdöt kívánna meg a hallgatóktól, amire még nem mindenki készült fel. Ennek megoldására Papp Ferenc próbál adni néhány lehetséges elemet.  „Fontos az e-learning és a távoktatás, nyitott képzés elfogadottságát, látható sikerét biztosítani sikeres mintaprojektek megvalósításával és széles körű bemutatásával. Rendkívüli fontosságú ebben a hatékony kommunikáció jelentősége. A fejlesztési tevékenység hatékonyságát jelentősen növelheti a közvélemény széles körű tájékoztatása, a releváns információ terjesztése, a tudatosság növelése a társadalmi elfogadtatás céljából.” (Papp, 2005. 11.o.)

2.) Az eLearning jellemzői

Az eLearning egyik fontos jellemzője a didaktikai tervezés, amely nagyrészt az oktatási tartalom kiválasztását és formálását jelenti. Másrészt fontos a tananyag szövegének a didaktikai szempontok szerinti megalkotása. A napjainkban jellemző, digitális technológián alapuló távoktatási anyagokban már a hipertextek segítségével elágazások vannak. Itt már a hallgató dönti el, hogy melyik úton halad tovább a tanulásban, átlép egy modult (modularitás!), vagy visszafordul. A modularitás jegyében a tananyagot elemei egységekre bontják fel. Mivel maga a tartalom kijelölés nem biztosítja az eredményes tanulást, fontos lépés kijelölni a lehetséges tanulási utakat (de ne legyen túlszabályozottság!), melyekhez útmutatót is biztosítani kell. A korszerű tananyagok, tananyagközvetítő alkalmazások tartalmaznak a szöveg mellett már képeket, hanganyagot, mozgóképeket, animált elemeket, tehát multimédiás egységeket is. Örvendetes felismerés, hogy a diákok nem egyformák, előzetes tudásuk nem azonos, így tanulási útjaik sem lehetnek egyformák, nekik kell eldönteni, hogyan is akarnak továbbhaladni. Végezetül szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy az eLearning tartalom- és tevékenységrendszer összessége, mely együttesen a tanulási környezett része.

3.) Az elektronikus tanulási környezet kommunikációközpontú elmélete 

A tanulás középpontjában maga a tanuló áll és öt helyről érkezne információk felé. Egyrészt a tanártól kap instrukciókat, és ezekre visszacsatolást ad. Másrészt a társakkal is interakcióban van. A könyvekből, jegyzetekből (nyomtatott dokumentumokból) is a tanulás forrásai. Az interaktív elektronikus médiumokat böngészve is információkat gyűjt, illetve a nem interaktív elektronikus média is hatással lehet a tanulási folyamatára.

Az infokommunikációs eszközöknek három igazán fontos funkciójuk van az elektronikus tanulási környezetben. Az első a rendszerszervező funkció, melyben főként oktatásszervezési feladatokat kell ellátni, tehát megszervezni azt, hogy mikor, mit csináljon a tanuló. Például, hogy be tudjon lépni egy Facebook csoportba, tájékozódhasson az ETR-ben, használja az intranetet stb és mindezt mikor végezze el.

Az információszolgáltató funkció a tanuláshoz, tananyag elsajátításához szükséges forrásokat teszi elérhetővé, melyek lehetnek akár interaktívak, modulárisak, és ha ismerjük az előzetes ismereteket, akkor személyre szabottak is.

A kommunikációs funkció pedig az interakcióknak ad teret. Ennek jegyében csoportok alakulhatnak (például a Konnekt csoport), online tanulóközösségek szerveződhetnek, melyek alapja a kommunikációs, az információmegosztás.

.) A módszer és médium elektronikus tanulási környezetben

Mint az már fent említettem részben a technikai újdonságok lendítik előre a távoktatást is. De ezek az innovációk annyira gyorsan változnak, hogy a hozzá kapcsolódó módszertan, nem tudja lekövetni. Manapság jellemző az egyszer használatos módszerek tárháza, ami ma még jó, alkalmazható, lehet, hogy holnap már elavultnak fog számítani. Ez a gyors fejlődés viszont nem engedi az attitűdöket változni, alkalmazkodni. A lineáris tanulás helyett meg kell tanulni eligazodni a hipermédia adta elágazások között.  A távoktatás már nem tanárközpontúságon alapul, mint a hagyományos oktatás, hiszen a tanár irányító, vezető szerepe megszűnik, helyette csak terelget, segít, facilitál- tanulóközpontúvá válik. „Ez több mint csupán különböző tanulási stílusokhoz való alkalmazkodás, vagy pl. annak a lehetővé tétele, hogy a tanulók megváltoztathassák a betűméretet vagy a háttérszínt, ez magának a tanulás felügyeletének a tanuló kezébe helyezése”. (Szűcs és Zarka, 2006. 26.o. ) Szintén a távoktatás másfajta szemléletet követel meg a tananyagok terén is: nem készen kapjuk az információt, nem pusztán befogadók vagyunk a távoktatásban, hanem meg kell tanulni magát a tanulást is megtanulni.  

Tehát a távoktatás teljesen más felfogást követel a tanulótól. Itt már nem tömegoktatás zajlik, hanem egyénileg személyre szabott tananyagot kap a hallgató, mely az ő előzetes tudására épül. Ezáltal megtapasztalhatja, hogy a tanulás lehet egy szórakoztató dolog, lehet örömmel is az ismereteket elsajátítani.

Iskolapadtól a Ustreamig… - Reflexió  az első Távoktatás és e-learning előadásra: Didaktikai modellek. Az oktatási folyamatot meghatározó alapelvek

Én ezt már egyszer tanultam!

Iskolapadban ülve, frontális előadás formában, füzetbe jegyzetelve, a szemeszter végén kollokviumi teljesítéssel.

Most pedig itthon, a kedvenc fotelomban ülve, Ustreamen keresztüli élő adást nézve (sőt akár visszanézve), számítógépen jegyzetelve, gyakorlati teljesítéssel (méghozzá milyennel!) záródó kurzus keretin belül…

Nem ugyanaz a kettő!

Pedig az első sem volt régen, körülbelül 5 évvel ezelőtt. A téma ugyanez volt, a tartalom nagyrészt ugyanez volt, mégis valami változott. De mi? A körülmények? A technikai fejlődések, lehetőségek? A tanár-diák hozzáállás? Mindegyik?! Itt bizony valamiféle szemléletváltás volt, ami számomra szimpatikusabb (ha úgy tetszik „emészthetőbb”) formába terelte a Távtanulás és e-learning kurzust. Nem is értem miért nem gondoltak erre előbb: ha már a tárgy neve Távtanulás, miért tanuljuk formális keretek között?  Miért nem tapasztaljuk meg az elméletet a gyakorlatban? Nekem így érdekesebbnek tűnik, szerethetőbbnek, információgazdagabbnak, amiből többet profitálhatok, mint egy jelenléti oktatásból.

De miről is volt szó a szerdai előadáson? Felvázolom a számomra lényeges momentumokat sorban....

Ha didaktikáról beszélünk, a mindennapokban főként az oktatás, tanítást-tanulást értjük alatta. Ha tudományosan közelítjük meg a definíciót, akkor eltérő koncepciókkal ismerkedhetünk meg, de röviden: az andragógiai didaktika maga a tanuláselmélet.

Cube kibernetikai-információelméleti didaktikai modelljével én csak részben tudok azonosulni. Egyetértek abban, hogy a folyamatokat úgy kell kialakítani, hogy a hatékony legyen. Ez komoly tervezést, átgondolást és kidolgozás követel.  Viszont egy gépiesen működő, matematikai szabályokon alapuló távoktatás számomra ellentmondásos: éppen a rugalmasságot várnám el ebben az oktatási formában, nem egy előre rögzített, merev struktúrát! (Talán emiatt sem terjedt el ez a koncepció.)

Möller tanulási célorientált modellje már szimpatikusabb. Elfogadom az oktatási célok meghatározás- célok hierarchiája- tanulók kontrollja hármas középpontba állítását. Gyakran az oktatásban elveszik a humánum, sokszor (főleg a közoktatásban) a tanárok „tanítanak”, de nem „tudást adnak át”. Tanítanak, hiszen ez a dolguk, de évek óta ugyanazt és ugyanúgy tanítják, nem igazodva a tanulókhoz,  igényeikhez. Nem a művelés a cél, csak a tanóra megtartása, ami egy óriási hiba. Pedig bőven lehetne válogatni a pedagógiai (didaktikai, technikai) módszerek és eszközök között…

Carroll- modellje

Carroll még jobban kiterjeszti a „fontos tényezők” körét: tanuló adottsága, tanítás megértésének képessége, tanítás minősége, tanulási alkalmak száma, tanuló kitartása. A tanulási hatékonyság egyenlő a feladat elvégzéséhez rendelkezésre álló idő és a szükséges idő hányadosával. Ez még mindig túl matematikai megközelítés...

Bloom- modellje a sikeres tanulás feltételeit, módját kutatja. Szerinte eredményesen tanulni nem más, mint tanulás (időtényező) útján teljesíteni a követelményeket megfelelő motivációval. Valahogy így lehetne a koncepciót ábrázolni:

Bloom modelljE

Az oktatási folyamat mikrostruktúrájának értelmezési lehetőségének (Nagy Sándor és Falus Iván) kiindulópontja a figyelem, motiváció, teleologikusság hármas egysége volt. Ezen kívül az oktatási folyamat megköveteli, hogy tanuló és tanár együtt működjenek (ez érvénye mind a hagyományos, mind a távoktatásra- lásd: SL konzultáció). Ez a modell már felismerte az előzetes tudás, előzetes ismeretek fontosságát, mivel a tananyag feldolgozása a cél. (Hiszen nem taníthatunk egy asztalost egyből szekrényt készíteni, amikor sose volt még dolga dekopírfűrésszel…  De hogy ez hozzánk közelebbi területet említsek: mielőtt a nyelvtanulást újrakezdjük egy nyelviskolában, ott is felmérik mit tudunk, mire emlékszünk, milyen szinten vannak nyelvi készségeink.) Az oktatási folyamat lényege egy ábrában egyszerűen felvázolható, az egyes lépések logikus sorrendben követik egymást, ahol nem lehet kihagyni egy elemet sem. 

Az oktatási folyamat 4 fő lépése

Báthory Zoltán volt az egyik képviselője a differenciálás modelljének, ami a tanulók közötti különbségek kezelése felől közelítette meg a didaktikát. Ennek alapjait én az előzetes tudásméréssel kapcsolnám össze: meg kell ismerni a korábbi tudáselemeket, s ez alapján kell kidolgozni a fejlesztési tervet, a tanulási célokat és mérföldköveket. 

A koncepciók gyors átnézése után áttérnék inkább egy számomra érdekesebb témára a távoktatásra és e-learningre, melyben kiaknázatlan lehetőségeket látok.

A távoktatás egy lehetséges definíciója:

 „A távoktatás fedi mind a tanulási tevékenység, mind pedig a tanítási (oktatási-nevelési) tevékenység összes elemét, amelyeket a távolság (-ok) legyőzésének igényével létrehozott igen dinamikus és komplex pedagógiai kapcsolategyüttes fűz össze egyetlen közös folyamattá.” (Kovács Ilma (1996): Új út az oktatásban? A távoktatás. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem

Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Budapest. 34. o.)

E-learning lehetséges értelmezése:

„Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető nyitott - tér- és időkorlátoktól független - képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára.” (Forgó Sándor (2005): Az eLearning fogalma. In: Hutter Ottó – Magyar Gábor - Mlinarics József: E-learning (eLearning kézikönyv), Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 14.o.)

A távoktatást és e-learninget igazán fontosnak tartom az egész életen át tartó tanulás folyamatában. Némely esetben praktikusabb, mint egy hagyományos keretek között működő, formális tanulás. Hiszen az atipikus jellegből adódóan egyik sem  kötődik feltétlenül az iskolarendszerhez, mi magunk választhatjuk meg a számunkra megfelelő tanulási környezetet. Rugalmasságot tesznek lehetővé: akkor tanulunk, amikor az időbeosztásunk megengedi. Ami igazán vonzóvá teszi számomra ezt a két tanulási formát a következő idézettel leírható: „A távoktatás didaktikai rendszerének az egyik leglényegesebb sajátossága az, hogy a tanulók csak akkor kapnak engedélyt a következő szakasz megkezdésére, ha a megelőző szakasz eredményei ezt biztosan lehetővé teszik.” ( Kovács Ilma (1996): Új út az oktatásban? A távoktatás.  Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Budapest. 36.o.) Ezt egy osztálytermi közösségben nem lehetne megtenni- ahogy a szerdai előadáson is volt róla szó- mert kevés a rendelkezésre álló tanóra; és míg az egyik személynek folyamatos ismétlésre lenne szüksége, a másik már rég megtanulta és unatkozna. Távoktatásban viszont könnyedén megvalósítható, annyi időt tud az egyén szentelni az adott anyagnak, amennyi számára szükséges az interiorizációhoz. És csakis ekkor léphet tovább a tanegység elemei között. Éppen emiatt sikeresebb is a tanulás, maradandóbb a tananyag, és kevésbé felületes a tanulás. 

Külföldön nagy hagyományai vannak a távoktatásnak! 1840-ben Nagy Britannniában Isaac Pitman nevéhez köthető a kialakulása- aki a levelezéssel, mint módszerrel foglalkozott. (A Biblia első része elférjen egy levelezőlapon.) (Remélem figyeltétek az évszámot, nem elírás volt!) Majd jött a levelező oktatás a nyelvtanulás terén, a vizsgáztatás különválása, rádión és televízión keresztüli oktatás. Aztán a 80-es, 90-es években a számítógépek elterjedésével a távoktatás mindenkire való kiterjesztésének gondolata következett. 

„A távoktatás, az e-learning a képzésnek-oktatásnak leggyorsabb tempóban fejlődő ágazata, és a világ minden táján a modernizáció egyik fontos eszköze, Magyarországon rendkívül vontatottan és sok ellentmondással folynak az ilyen irányú próbálkozások.” (Papp Lajos (2005): Az e-learning a felnőttképzésben (trendek, perspektívák, európai környezet). Felnőttképzési Kutatási Füzetek, NSZFI, Budapest. 7.o.) De miért nem tud elterjedni és mindenki által elfogadott tanulási úttá válni hazánkban? Ha elkezdenénk az okokat elemezni, sosem érnénk a végére, mindig lenne egy kifogás a mellőzésére. Pedig ott van a másik oldalon rengeteg pozitívum: idő- és költséghatékonyság, tanulói produktivitás növelése, szélesebb rétegű értékelési formák, IKT kompetenciák fejlődése, stb..

Igazán nagy lehetőségnek gondolnám az e-learninget, a távoktatást (és a távmunkát is) a gyesen/gyeden lévő kismamáknál, a munkanélkülieknél, a földrajzilag előnytelen vagy elmaradott térségben élőknél, az időseknél, át- és továbbképzések területén. Nem szeretnék belemenni az új felsőoktatási törvénybe, de egy megoldás lehetne, azoknak akik, nem nyernek felvételt az egyetemekre…

Végezetül, összefoglalásként visszatérnék a kezdő gondolataimhoz: miért is tartom eredményesebbnek a távtanulás kurzusnak ezt a fajta tanulási módszerét? Ezekkel a blogbejegyzésekkel, és a hozzájuk kapcsolódó kommentekkel, illetve az SL-ben történő konzultációval gyakorlatilag az összes résztvevő véleményét megismerhetem egy kollaboráns tanulási környezetben. Egy hagyományos előadáson erre nem lenne lehetőségem. Ráadásul akkor olvasom el a véleményeket, amikor van rá időm, nem vagyok fix időpontokhoz kötve. Így sokkal  szélesebb spektrumú tanulási folyamatot várok a kurzustól, mint egy frontális előadástól, és sokkal izgalmasabb módon szerezve meg atudást. A Second Life pedig egy teljesen más perspektívába helyezi számomra a tanulási folyamatot...