2012. április 15., vasárnap

Képtelen- (tév)képzetek

Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek. 2.

Tovább boncolgatva, elemezve a legutóbbi bejegyzésem, még mindig az internet és értékrend, internet és kultúra, a tévképzetek a bejegyzésem témája. A teljesség igénye nélkül próbálok kitérni még pár dologra a témát illetően, habár ez nem könnyű feladat, mivel sok esetben csak ismételni tudnám magamat. 

Internet és attitűdök
A Csepeli- Prazsák- féle internet és attitűdök kutatásánál arra voltak kíváncsiak, „hogy az internetezés gyakorlata befolyásolja-e az internettel kapcsolatos attitűdöket." (Csepeli-Prazsák: Internet és értékek.) A megállapításokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelni a résztvevőknek, majd ebből állapították meg a kutatásban az egyetértés átlagát, melyek a táblázatban szerepelnek.

 


6. táblázat. Az internettel kapcsolatos attitűdök (egyetértés átlagai)
„Az internet…”
a társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata.
4,07
elterjedése nem vezet a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnéséhez.
3,63
lehetővé teszi, hogy több emberrel tartsak szorosabb kapcsolatot.
3,61
a közösségépítés legjobb eszköze.
3,08
kiteljesíti a kultúrát.
3,08
felszabadítja az egyént.
3,05
totális ellenőrzésre ad módot.
3,05
más eszközökhöz képest sokkal nagyobb mértékben teszi lehetővé, hogy magamra vonjam mások figyelmét.
2,92
nem hoz jelentős változást az emberek életében.
2,68
végletesen szétszakítja az embereket egymástól.
2,54
elterjedése elősegíti a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnését.
2,42
tönkreteszi a kultúrát.
2,38
fölöslegessé tesz a hagyományos kulturális intézményeket.
2,24
segítségével könnyebben kényszeríthetem akaratomat másokra.
1,92

Szembetűnő, hogy a legmagasabb átlagot az internet, mint „a társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata” kapta. Ezzel összefügg, hogy az egyén több emberrel tud szorosabb kapcsolatot ápolni, illetve az internet  közösségépítésben betöltött szerepe is meghatározó jelentőségű. Most akkor mégsem igaz a tévhit, hogy elidegenítő hatása van a gép előtt töltött időnek? Az előző bejegyzésem is alátámasztotta ezt, most szintén erre jutottam… Úgy látszik, majdnem minden az internetre vonatkozó előzetes feltevés lassan megdőlni látszik a kutatásokban. 

Az értékelő skálán 2,54-es átlagnak ítélték, hogy az embereket elszakítja egymástól a modern technika (gondolom a kutatás ismerete nélkül ezt is többnek gondolták volna páran). Ugyanez a helyzet a kultúra tönkretételével, a hagyományos kulturális intézmények feleslegessé válásával is. Mind olyan tévhit, amiket alapos ismeret (és használat) nélkül az emberek hajlamosak igaznak gondolni. Megint csak az a helyzet áll elő, hogy sajnos képesek vagyunk előbb ítélkezni, mint venni a fáradságot és megismerni a dolgokat, majd csak ezután véleményt formálni.

A totális ellenőrzéssel (ettől való félelemmel) félig-meddig értek csak egyet, mivel mindenki maga dönti el, hogy milyen adatokat és milyen mértékben közöl az életéről. Ha valakit zavar, hogy élete minden mozzanata leellenőrizhető, akkor ne osszon meg minden apró részletet magáról (oversharing?!), „cenzúrázza” saját magát, és mielőtt posztolna bármit, gondolja át, hogy tényleg szükséges-e az adott dolgot megosztani. Ezzel a gondolattal viszont megint a pár héttel ezelőtt „hetirenden” lévő internetes szemetelés problémájánál lyukadtunk ki. (Vagy másik megoldásként egyszerűen ne regisztráljon a szóban forgó oldalakra.)  

Viszonylag kevesen vallották, hogy az internet elterjedése elősegíti a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnését. Én ezt mindenképp egy komoly problémának vélném, szerintem az egyenlőtlenségek csak nőni fognak, az internet nem fogja lebontani a nem is olyan láthatatlan falakat a szegény és gazdag oldal között. De inkább egy idézettel „válaszolnék” a kutatásra: „az internetes információáradat kibocsátása éppen olyan igazságtalanul aránytalan a világban, mint az anyagi javak birtoklása. A közepesen fejlett országok, mint hazánk is, le vannak maradva az internetes mutatókat figyelve, de a fejlődő országok néha még alig kapcsolódtak be a hálóba. És bár a fejlődő országok nagy tömegei szempontjából belátható időn belül a kérdés teljesen érdektelen, hiszen alapvető megélhetési gondokkal kell küszködniük, mégis elgondolkoztatók hogy az Internet még jobban el fogja szakítani kulturálisan a harmadik világbeli felső középosztály és az elit értékrendjét, kultúráját a harmadik világ tömegeinek kultúrájától. Az Internetről szeretnénk azt hinni, hogy értéksemleges, miközben ez még annyira sem igaz rá, mint egy McDonalds hamburgerre.” (Dobróka András: Kultúra és internet) 

Értékek és internet
Az internet és az értékek összefüggésének vizsgálatakor a fenti felmérésben résztvevőknek 30, előre megadott értéket kellett egyéni preferenciájuk alapján rangsorolni. A résztvevők két csoportot alkottak: az internetet használók és az internetet nem használók.
Következzék a kutatásból pár elem.


Értékek és internetezés (részlet)
nem használ internetet
használ internetet

átlag
rangszám
átlag
rangszám
család
9,71
1
9,78
1
szeretet
9,08
2
9,30
3
békesség
9,03
3
9,04
6
anyagi biztonság, jólét
8,91
4
9,12
5
boldogság
8,91
5
9,38
2
jó közérzet
8,90
6
9,17
4
szabadság
8,68
7
8,95
8
belső harmónia
8,65
8
9,02
7

A kiragadott részlet lényege a rangszámok. Tulajdonképpen az internetet használóknak és nem használóknak is ugyanaz a 8 érték a legfontosabb (csupán a sorrend más): család, szeretet, békesség, anyagi jólét, boldogság, jó közérzet, szabadság, belső harmónia. Ez is azt bizonyítja, hogy az internet nem borítja fel nagy mértékben az emberek értékítéletét, a hagyományos dolgok tisztelte és értékelése független a technika (nem-) alkalmazásától.

On-line
Ugyanez mondható el a legkevésbé fontos értékeknél is. A 23-30. helyen rangsorolt értékek mindkét csoportban közel azonos helyen szerepelnek; ezek hasonlóan „lényegtelenek” (habár ez nem épp a legjobb megfogalmazás, mert csak a többi értékhez képest kevésbé jelentős a megkérdezetteknek). Ezek: a kultúra, vallás, tanulás, közélet, karrier, utazás, sport, és politika. 
Én magam a tanuláson egy kissé meglepődtem, bár ennek valószínűleg az andragógiai tanulmányaim is az oka. Valószínűleg a tájékozatlanság adja meg a választ, mivel sokan (még) mindig nem ismerik fel az internet nyújtotta oktatási-tanulási lehetőségeket (Erre magyarázat lehet a következő cikk: Csak szórakoznak- A világ internetezőinek hatvan százaléka látogat olyan honlapokat, ahol hobbijáról, személyes érdeklődését kielégítő témákról talál) információkat – derül ki az Ipsos legújabb felméréséből.) 
Illetve egy személyes példát is megemlítenék. A Second Life alkalmazásban megismert külföldiekkel folytatott beszélgetéseim során felmerül általában az a kérdés, hogy miért is regisztráltam. A válaszom a jól ismert szöveg: egy egyetemi kurzus SL-ben történő érdekesnek ígérkező oktatási-tanulási felhasználása piszkálta fel a fantáziámat, és így kerültem a virtuális térbe... Körülbelül ez az a pont, amikor a beszélgetések futurisztikus irányt vesznek. Mivel ők nem értik, mit lehet itt tanulni (főleg csoportosan), én pedig képtelen vagyok  (már) csak játékként tekinteni a platformra- pedig nekik az SL csupán egy 'feelgood' élmény a munkából vagy egyetemről hazatérés után. Így egy érdekes magyarázat veszi kezdetét, aminek kimenetele, érvelése mindig izgalmasnak ígérkezik…

Love?!
Áttekintve az elmúlt hetek blogbejegyzéseit és kommentjeit, sok helyütt felbukkant az internet és szerelem kapcsolata- ami nálam eddig kimaradt az ismertetésből, így ezt most pótolom. A Csepeli- Prazsák kutatás szerint az internetet használók körében a szerelem a 9. legfontosabb érték, míg a nem használók körében a 21. helyen foglal helyet- ezzel ez az egyik legnagyobb eltérést mutató érték a két célcsoport között. Nyilván ezt sok okkal lehetne magyarázni (internet felhasználók életkora, nyitottabb szemlélet, tolerancia, bizalom. stb.- de nincs egyértelmű magyarázat), de én most nem erre helyezném a hangsúlyt. Egy rövid történetet mesélnék el itt is. Baráti körömben több pár is a modern technika segítségével talált rá az igaz (vagy igaznak hitt) szerelemre. Vannak akiknek, ez csak egy próba volt, és többet nem regisztrálnának társkereső portálra, mert rossz tapasztalatokat szereztek. De vannak, akiknek valóban meghozta a boldogságot, sőt egyikük már évekkel ezelőtt összekötötte életét online megismert partnerével. Szerintük az internet egy lehetőséget nyújtott, amit ők ki tudtak használni, de kiemelték, hogy a józan ész itt sem szorulhat háttérbe. Azt mondták, hogy a kapcsolatuk kezdettől fogva az őszinteségen, a tolerancián és az egymás iránti tiszteleten alapul, hiszen megbíztak az eleinte „láthatatlan” félben, hittek egymásnak, s ez a kölcsönös pozitív hozzáállás azóta is uralkodik közöttük… (Én ezen nem ítélkezek, mivel tájékozatlanságomnak köszönhetően még tévképzet alakulna ki. De akinek van internetes párkeresésben tapasztalata, és véleménye, megoszthatja velünk. :-))
  


Felhasználtam:


Bejegyezte: dátum: 4 megjegyzés:
Címkék: , , ,

2012. április 10., kedd

Internet(cool)túra




                                             Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek.


Az ősközösségben a szóbeli kommunikáció korszaka virágzott, kevesen kommunikáltak kevesekkel a közösségeken belül. Ezt az írás megjelenése törte meg, amikor az ember tehermentesíteni tudta az emlékezetét, nem kellett mindent megjegyezni és a tárolás is maradandóbb volt (lásd: barlangrajzok). A nyomtatás megjelenése a kevesek kommunikációja sokakkal elvre épült. A rádió és a film berobbanásával a tartalomszolgáltatás folyamatosabbá és nagyobb terjedelművé vált. Az internet a hálózati kapcsolatok megjelenését alakította ki, információ és tartalomszolgáltatást vont maga után.

Minden korszakváltás éles volt, és koránt sem zökkenőmentes. A szokás nagy úr, ahogy a mondás tartja, s ez itt is helytálló megállapítás. Mint azt már korábbi írásaimban is említettem, az emberek szeretik a megszokottat, az ismertet, a rutinosan. De ha valami változással állnak szemben jön a közömbösség, tagadás és az ördögi találmányok emlegetése… Mert egyszerűbb egy ilyen kijelentést megtenni, mint leülni, tanulmányozni, kérdezni vagy megpróbálni megérteni.
Hosszasan elmerenghetnénk azon, hogy a technika kibővíti, megváltoztatja, kiegészíti vagy netán tönkreteszi a korábban használt kommunikációs formákat? Egyrészt olyan válaszokat kapnánk, hogy a modern eszközök megjelenése a kommunikáció folyamatában elszemélytelenedéshez vezet, kiöli a személyességet emberi kapcsolatainkból, ami végső soron depresszióhoz, elmagányosodáshoz fog vezetni. De valóban így van ez, valóban helytálló kijelentés ez?

Mielőtt választ adok erre a kérdésre, mindenképp meg kell említeni az internet és a kultúra egymáshoz való viszonyát.
Csepeli György és Prazsák Gergő (Csepeli-Prazsák, 2010. 137-138.o. vagy itt) négy csoportot különböztet meg: (1) békés egymás mellett élés; (2) szkeptikusok; (3) párhuzamosok sohasem találkoznak; (4) optimisták.
(1) Békés egymás mellett élés: Véleményük szerint nincs ellentmondás az internet és kultúra között, a net nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát. Növekszik a kulturális szabadság, de a web 2.0 nem tesz jelentős hatalomra szert. (A kurzuson ezt a jó szomszédi viszonyhoz hasonlítottuk: ismerik egymás a lakók, de közelebbi kapcsolatban nem állnak.) Ez a felmérésben résztvevők 30%-a.
(2) Szkeptikusok: Nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, minőségi tartalom nem található a web 2 világában. Úgy gondolják, hogy az internet romboló hatású, tönkreteszi a kapcsolatokat. Egyedüli építő jellegű hatása a közösségfejlődés területén figyelhető meg. A megkérdezettek 28%-a tartozik ide.
(3) Párhuzamosak sohasem találkoznak: Meglátásuk szerint az internet nincs negatív (sőt nincs semmilyen) hatással a kultúrára. Illetve a web 2 alkalmazások sem jelentőségteljesek. A résztvevők 22%-a ide sorolható.
(4) Optimisták: Az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, de a jövőben jelentős mértékben átalakítja, megnöveli a kulturális szabadságot (az internet hozzáférést biztosít a kultúrához!). A közösségfejlesztés területén a web 2 fontos szerepet tölt be. A kutatásban 20% az optimisták aránya.

Magamat egyértelműen az optimisták közé sorolom. Szerintem kultúra és internet kiegészítik egymást (és most általánosságban beszélek a kultúráról; nem kívánok szólni a zene és dvd letöltésekről!).

Szintén egy Csepeli- Prazsák kutatásból emelek ki egy táblázat-részletet (Csepeli- Prazsák: Internetezés és értékek):


20. táblázat. Internethasználat és változás (az állítással egyetértők aránya, %)
Forrás: Prazsák 2009.

Mindenhez könnyebben hozzáférhetek (zenékhez, filmekhez, információhoz, barátokhoz, könyvekhez stb.). 
75,5 
A világ eseményeiről tájékozottabb vagyok. 
74,1 
Egy új képvilág nyílt meg előttem. 
70,4 
Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt. 
56,8 
Kevesebb időt töltök könyvek olvasásával, mint azelőtt. 
51,9 
Műveltebb vagyok, mint azelőtt. 
50,3 
Új barátokra, ismerősökre teszek szert. 
44,9 
Jobban le tudom kötni magam, nem unatkozom. 
44,7 
Intenzívebbé válnak a korábbi kapcsolataim. 
30,6 
Ritkábban járok moziba. 
25,5 
Kevésbé járok el otthonról szórakozni. 
25,1 
Ritkábban járok színházba. 
19,8 
Kevesebbet sportolok, sétálok. 
17,1 
Ritkábban találkozom a barátaimmal. 
12,6 
Szinte rabja vagyok, minden időmet ezzel töltöm. 
3,9 



Múzeumok Szigete- Second Life [saját kép]
Sőt a kultúra és az internet kölcsönösen támogathatják egymást. Gondoljunk csak a virtuális, online térben zajló kiállításokra, melyek az interneten pontosan leképezik egy kiállítás/tárlat részleteit, és ezt az otthonunkból meg tudjuk nézni. (Tudom, valójában látni és egy monitoron keresztül megtekinteni nem ugyanaz. De mennyivel könnyebb így eldönteni, hogy érdemes-e megnézni egy adott múzeum programkínálatát. Vagy egy mozgásában korlátozott személy mennyivel egyszerűbben lehet egy ilyen élmény részes. Vagy épp egy messzi ország kiállítótermeit „járhatjuk” végig csupán egy internet és egy számítógép segítségével, anélkül, hogy el kellene utaznunk…) De leadhatjuk múzeumi, színházi, mozi stb. jegyrendelésünket az interneten, elolvashatjuk a megtekinteni kívánt darab cselekményét, szereplőosztását vagy akár a kritikáit is. Hiszen ma már minden (magára kicsit is adó intézmény) saját weboldallal vagy legalább közösségi oldalon megtalálható profillal rendelkezik, és elvárható lenne a naprakészség, a friss hírek, információk elhelyezése is. (Persze korábban e nélkül is elboldogultak, de ha versenyképesek akarnak lenni, be kell kapcsolódni az internet világába…)

Ami érdekes lehet, például a hozzáférhetőség könnyebbé válása. Az interneten gyakorlatilag bármi fellelhető pár kattintással. (Nem kívánok szólni arról, hogy ez mennyiben jó vagy rossz!) Az online lét lehetővé teszi a világról való szélesebb tájékozódást (illetve új világkép megismerését), melyet nálam a hazai oldalak (origo, index, hvg stb.) mellett a Twitter segít.
Számomra a „Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt.”, mondat amiatt vicces, mivel sosem szerettem TV-t nézni. Egyrészt a silány minőségű műsorok, az ismétlés ismétlésének ismétlése, másrészt a zavaró promóciós szünetek miatt. Nálam a TV nézés egybeforrt az internettel. Mivel azt a kevés adást, amire szívesen szentelek időt, inkább megnézem stream-elve a gépről amikor,  és ahol akarom (legyen szó magyar vagy külföldi műsorról).
Hasonló okok miatt nem gondolom teljesen helytállónak az olvasás idejének lecsökkenését. Mert magam is kevesebb kézzel is fogható, polcon tárolt könyvet olvasok, de sokkal több internetes irodalmat, cikket, folyóiratot. Vagy ez már nem tekinthető olvasásnak? Számomra az, elég ha csak a szakdolgozatomhoz olvasott külföldi szakszöveg mennyiségre gondolok…hogyne lenne olvasás. Sőt, ennek fényében jóval többet olvasok, mint az aktív internet használat előtt!
A moziba, színházba, szórakozni ritkábban járás szerintem megmagyarázható. Az erre szánt időt tölthetjük tanulással, netes olvasással, játékkal (ami már szórakozás), filmnézéssel (mozi?)…Na jó, talán a színházra nem tudok ellenpéldát felhozni….
A kevesebb sportolás, sétálás kérdése számomra megmosolyogtató. Azért, mert ha az ember igazán szeretne mozogni, azt megteszi. Viszont ha nincs kedve sportolni, hazudhatja magának, hogy a „számítógép ellopta” a mozgásra szánt időt… Hazudhatja, mert mindenki maga gazdálkodik a szabad idejével, úgy osztja be, ahogy akarja, így ha nem jut ideje mozogni az csak önön hibája, s nem a számítógépé vagy az interneté.
Hogy kevesebbet találkoznánk barátainkkal az internet miatt? Én biztosan nem, sőt. Egy-egy találkozó, összejövetel (vagy az épp aktuális osztálytalálkozónk) mennyivel egyszerűbben megszervezhető például egy körüzenet elküldésével… De akár egy pár órás Skype beszélgetés is praktikusabb lehet, mint az ország végébe elutazni egy rövidke találkozó miatt (és ez az interneten bármikor megismételhető) (Persze az internet nem helyettesíti a személyes találkozást, de a rohanó világban megkönnyíti a kommunikációt  a felek között). (Kissé vicces arra gondolni, hogy általános iskolában, ha beteg voltam, a leckét személyesen kellett átadni egymásnak… Manapság elég szkennelni, vagy egy dokumentumot megosztani, és/vagy videochat-en kiegészíteni az órán tapasztaltakkal.) Nekem nem tűnik kevesebbnek a kommunikáció mennyisége…
Szinte már természetes, hogy a „függés” témája itt sem kerülhető meg, a megkérdezettek majdnem 4%-a szinte minden idejét az interneten tölti, s eddigi tapasztalataim alapján ezt reális aránynak gondolom…

Visszatérve a bejegyzés elején felvetett kérdésre,- miszerint a modern technika egyenlő az elmagányosodással- azt kell hogy, mondjam, hogy nem. Nem ellentétes a két oldal. Technika és személyesség, kultúra, kommunikáció ugyanazon az oldalon állnak: az embert segítik. Csak épp a technika segítségével lehet gyorsabban is információhoz jutni, mint ahogyan azt fent már megfogalmaztam.


Innovations
Vannak sikerorientált és kudarckerülő emberek, ez tény. Van, aki érdeklődő, igényli az újat, az innovációs, s van, aki ódzkodik bármi változástól, és a dolgok, alkalmazások megismerése nélkül már (előre negatív) vélemény alkot (tévképzet!). 
De talán úgy kellene a technikához viszonyulni, ahogy Edison tette: „Nem vallottam kudarcot, csupán ezer módot találtam, amellyel nem lehet villanyfényt előállítani. Ennyivel közelebb jutottam ahhoz, amelyikkel lehet.”


Felhasználtam:


Bejegyezte: dátum: 4 megjegyzés:

2012. március 26., hétfő

Esélytelen egyenlőség?



A témahéten megszületett blogok és kommentek igaz, hogy nem sok területtel foglalkoztak, de amiről szó volt, remekül körbejárta a csoport. A legdominánsabb téma egyértelműen az esélyegyenlőség/esélyegyenlőtlenség, függőség, oversharing, biztonság volt. Próbálom összefoglalni a saját meglátásaimat, de nem lettem igazán meggyőzve a témában (így egy töményen szubjektív bejegyzéssel szolgálhatok csak).

Az esélyegyenlőségnél elsősorban a kinek segítsünk problémaköre szült (ha nem is ellentmondásokat), de érdekes meglátásokat.  Tehát a fejlesztésekre, innovációkra kell figyelni, vagy inkább a lemaradó/kiszoruló rétegre, akik a szakadék szélén állnak és a gravitáció már húzza őket a mélybe? Mi fontosabb, mi előrébb való? Hogyan csökkenthetjük az esélyegyenlőtlenséget- már ha ez lehetséges? Egyáltalán kinek lenne a feladata enyhíteni a két tábor közötti különbségeket? Milyen módszerekkel lehetne ezt megvalósítani? Túl sok kérdés ez, és túl kevés az érdemleges válasz.

Én azokkal értek egyet (kivételesen), akik kicsit pesszimistán szemlélik e kérdést.
Igen, jó dolog az esélyegyenlőség, mindenkinek biztosítani kellene a digitális erőforrásokhoz való hozzáférést, az IKT kompetenciák megszerzését, az aktív és tudatos digitális állampolgári létet. Segíteni, felkarolni kellene a lemaradókat, tanítani őket, felhívni a figyelmüket arra, hogy ez a „kihagyott lehetőség” nemcsak nekik okoz kárt, hanem a teljes társadalomnak (Hogyan lesz így információs társadalom? Ha ők kiszorulnak az IKT-ből akkor az egész társadalom „elszenvedi” ennek következményeit, mivel ez a csoport nem képviselteti magát a digitális világban, így a web 2 egyoldalúvá válik. A leszakadók értékeit, kultúráit, érzelmeit nem ismerjük meg a „hallgatásuk” által. ).
Aztán elvileg segíteni kellene azokon is, akik nem használják ki (még az ingyenes) rendelkezésre álló eszközöket sem, mert nincs rá szükségük- motiválni kellene őket, elmagyarázni, hogy miért változtassanak attitűdöt. Stb, stb…
De törődni kellene azokkal is, akik az innováció útjára lépnének, kutatásokat, jó gyakorlatokat, fejlesztéseket kell működtetni, haladni kell a számítástechnika tudományának területén előre. Szükség van a jövőbe nézésre, mert ez a motorja a fejlődésnek.

Sajnos én az esélyegyenlőség gondolatával nem tudok teljes mértékben azonosulni. Elismerem, hogy ezek igen nemes célok, melyeket valóban mikroszkóp alá kellene venni, és megvizsgálni, hol lehetnének beavatkozási pontok. De tapasztalataim szerint (illetve számomra úgy tűnik, hogy a mostani oktatáspolitika is sajnos ezirányba halad) az esélyegyenlőség gondolata magragadt a levegőben. Gyakorlatilag mindenki beszél róla, napi téma, tenni mégis kevesen tesznek (vagy mert nincsenek olyan pozícióban, vagy mert egy vállrándítás néha könnyebb). Utalva az előző heti metaforára, olyan az esélyegyenlőség, mint a jeti: állítólag létezik, de még senki nem látta…

„A digitális esélyegyenlőtlenség leküzdését nemzetközi szinten is kiemelt fontosságúnak tartják. Az ENSZ Millennium Development Goals (MDGs) elnevezésű programja azt tűzte ki céljául, hogy 2015-re jelentős mértékben csökkentse az egyes országok, nemzetek közti digitális szakadékot. A program eddig vegyes eredményeket hozott, és a szakértői társadalmat is megosztotta. A szakemberek egy részének az a véleménye, hogy a nagy lemaradással küzdő országokban először az alapvető életkörülményeken (szociális ellátás, oktatás, egészségügy…) kell javítani, a távközlés-technikai fejlődést pedig mindezek megvalósulása után lehet támogatni. Más szakértők azt az elvet vallják, hogy a digitális szakadék csökkentésére tett erőfeszítések elsődlegesek szegénység felszámolására, társadalmi különbségek megszüntetésére, munkahelyteremtésre irányuló küzdelemben. [forrás: http://nol.hu/noller/lekuzdheto_a_digitalis_szakadek (2010.11.19)] Mivel a digitális esélyegyenlőtlenség és az ezzel összefüggő társadalmi/gazdasági különbségek szoros összefüggésben állnak nem lehet egyértelműen csak az egyik, vagy másik oldal mellé letenni a voksot.” (forrás itt )
Ehhez a témához találtam: egy „Blog a digitális esélyegyenlőségről, a digitálisan (is) leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatásának lehetőségeiről, a legszegényebbekre is kiterjedő információs társadalomról, az állandó jövedelem és értékes vagyontárgyak nélkül is elérhető mikrohitelezésről. ” Internettel a szegénység felszámolásáért (itt található)
"A digitális esélyegyenlőség megteremtése az életminőség és a versenyképesség jelentős javulását eredményezi. A cél össztársadalmi program megvalósításával érhető el. [...] másrészt figyelembe kell vennie azt is, hogy a fogalom alatt nem csak a PC- és internet-használathoz szükséges tudást, képességeket értjük ma már. Ide tartozik a kritikai gondolkodás, az információk különböző forrásból való összegyűjtése, rendezése, más emberek több csatornán való elérhetőségének kezelése, az önkifejezés lehetőségei egy digitális környezetben, a hagyományos tartalmak digitális formában való támogatása, kiegészítése is. Egy hálózatra kapcsolt számítógép önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy valaki megtalálja a számára releváns információkat, szolgáltatásokat a világhálón, ehhez sok gyakorlás, és az ezáltal elsajátítható új tudások, készségek szükségesek." (Digitális Esélyegyenlőség programja )
Mint láttuk/látjuk ötletekben, célokban nincsen hiány, de a valóságba nem (vagy csak igen ritkán) sikerül ezeket átültetni. Persze, adjunk esélyt a lemaradókank, de az már más kérdés, hogy valóban mindenkinek kötelező jelleggel digitális állampolgárrá, és tudatos felhasználóvá kellene válni…


Pár mondat erejéig visszatérve még az előző bejegyzésemben is megjelent veszélyekre és kockázatokra: hajthatatlan vagyok ez ügyben (is). Nagyobb a füstje, mint a lángja. Veszélyek mindenhol vannak, kockázatok (még egy egyszerű kenyérpirítónál is: elég a kenyér, megráz a gép, levágja a biztosítékot…) bárhol felmerülhetnek. Persze jobb félni, mint megijedni, tegyünk biztonsági óvintézkedéseket! De érdemes elgondolkoztatni, hogy kik azok, akiket a legkritikusabb veszélyzónába helyeznénk. A fent említett leszakadók/kimaradók minden bizonnyal nem észlelik ezeket a veszélyességi tényezőket, mivel nem is használják a számítástechnikai eszközöket. A tájékozott (tudatos) felhasználók sincsenek túl nagy nyomás alatt, hogy rettegniük kellene, mivel épp azért tudatosak, hogy tisztában vannak az internet „sötét” oldalával, és próbálnak óvintézkedéseket tenni (erős jelszó, vírusirtó és –figyelő, biztonsági mentés stb.). 
Azt kell, hogy mondjam, hogy a legkiszolgáltatottabbak azok a felhasználók akik (nem tudok jobb szót) „habzsolják" az internetet. Mindent megnéznek, mindenhova kattintanak, olvasás nélkül regisztrálnak, felületesen és figyelmetlenül tájékozódnak. Inkább a mértéktelen fogyasztás érdekli őket, mint az ésszerű, (és parlagon heverő) lehetőségek. Az ő figyelmetlenségüket sajnos könnyű kijátszani: ha jelszavukat mérlegelés nélkül mindenhova beírják, ha rákattintanak a felugró hirdetésekre, megnézik furcsa nevű, ismeretlen emberek e-mail üzenetét, adataikkal igen könnyű visszaélni. És megint a tudatossághoz, a kritikus gondolkodáshoz jutottam el…
Oversharing

A hét másik gyakran megjelenő témája az oversharing volt. Véleményem (és a csoport nagyobb része) szerint a szemét vagy érték /érdekes vagy érdektelen/ nézőpont megítélése szubjektív dolog. Egyértelmű definíciót nem lehet adni a szemétre és értékre (kísérletezni lehet: esztétikai, kommunikációs, gazdasági, hasznossági megközelítés felől), mindenki döntse el, neki hol a határ. Én magam úgy vagyok vele, hogy ami már ránézésre is időpocsékolás, azt nem nézem meg, nem olvasom el, nem hallgatom meg. A tulajdonosának (megosztójának) lehet, hogy hasznos funkciót tölt be az életében, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden embernek szüksége van arra az információra. Ez most önismétlés lesz, de: ki kell szűrni az információkat, átgondolni, hogy mi az ami hasznos, amiből tanulhatok, amire az időmből futja.
Addict?


A függőségre sem találtuk meg az egy igaz megállapítást, és szerintem ez lehetetlen is. De helyette egy angol nyelvű függőséget vizsgáló tesztre bukkantam rá. Ki lehet próbálni, mennyire is határozza meg életünket a számítógépünk. Innen érhető el.



Felhasználtam: 

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)