In-formatizált oktatás?!

Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei.

Az előadás elején elhangzott nagy kulturális változások, mint kognitív architektúráknál 5 kultúrát különböztettünk meg Komenczi Bertalan leírása alapján.

(1) Epizodikus kultúra: 5 millió évvel ezelőtti főemlősöknél volt jelen, akiknél a tudásszerveződés még nem létezett. A kultúra átadása így epizodikusan, eseményreprezentáció útján zajlott.

(2) Mimetikus kultúra: 1,5 millió évvel ezelőtt, a homo erectus korában volt jellemző. A tudásszerveződés lejátszás és utánzás alapján valósult meg testtel reprezentálva, modellezve.

Tudássszerveződés? 

(3) Mitikus kultúra: a 100-15 ezer évvel ezelőtti homo sapiens esetében volt tipikus. A tudás a mítoszokon, elbeszélő tudáson alapult, melyet nyelvi és szemantikus jelekkel továbbítottak egymás felé.

(4) Modern kultúra: 5 ezer évvel ezelőtt, amikor a külső, rögzített tudás kezdődött. A tudás átadása külső tárgyakkal zajlott az emberek között.

(5) Hálózati kultúra: a homo interneticus korában (azaz napjainkban) van jelen. A tudásszerveződés elektronikus kommunikáció útján valósul meg, melyben a hálózati adatbázisok lesznek a tudás átadásért a felelősek.

Tanulásértelmezések és tanulási környezetek

Az előadás alapján ez a terület (jelen esetben) három tanuláselméletet ölel fel: a behaviorizmust, a kognitivizmust és a konstruktivizmust, s mindegyik máshonnan/máshogyan közelíti meg  a tanulást.

1. Behaviorista tanuláselmélet

Ha behaviorizmusról beszélünk biztos, hogy három dolog beugrik a kicsit is szakavatott személyeknek: klasszikus kondicionálás, operáns kondicionálás és Pavlov….

De lássuk röviden miről is szól ez a tanuláselmélet. A klasszikus kondicionálás esetében „Az eredetileg feltétlen reflexes válasz feltételes reflexes válasszá, azaz tanult viselkedéssé válik. E tanulási folyamatban az egyed azt tanulja meg, hogy egy ingert egy másik inger követ. […] Operáns kondicionálással azt tanulja meg az egyed, hogy viselkedésének következménye van. A pozitív megerősítés mellett a tanulás lassúbb. Ha a negatív megerősítés megszűnik, a válasz hamar kioltódik. A negatív megerősítés negatív asszociációk kialakulásához vezet.” (Rozgonyiné: Tanuláselméletek ) Tehát a tanulás eredményességét a viselkedés alapján ítéljük meg (így fontos a viselkedésváltozásra irányuló célok előzetes kitűzése.)  Maga a viselkedés bemutatással, rávezető, segítő utasításokkal alakítható ki. A viselkedésben bekövetkező változás csak akkor lesz tartós, ha előzetesen a megerősítést kiváltó környezeti hatás alaposan megtervezett.

2. Kognitivista tanuláselmélet

Piaget, Maslow, Rogers, Combs neve mindenképp megemlítendő a kognitivista elméleteknél. Mint a neve is mutatja a kognitivizmus már a mentális tevékenységet kívánja tanulmányozni. 

A tanulás eredményességét a tanuló meglévő tudása befolyásolja, így az új információknak a meglévő, előzetes tudáshoz kell kapcsolódni. (De mi van például egy, az egyén számára teljesen új idegen nyelv tanulásával? Hogy lehet azt a kognitivizmus jegyében tanulni, hiszen nincsen semmiféle előzetes ismeret…) A kognitivizmus szerint a tanulás mag a figyelem és az információk feldolgozása illetve beillesztése a kognitív térképbe, s az elraktározott ismeretek felidézhetővé tétele- tehát kiemelt figyelmet kell fordítani a tanulási folyamat irányítására és támogatására, a technikák kidolgozására.

3. Konstruktivista tanuláselmélet

A konstruktivista tanuláselmélet „a tanulást nem a tanításra/oktatásra való reagálásként definiálja, hanem az egyén életében előforduló különféle életszituációk követelte tanulási helyzetekre adott válaszként értelmezi. […]  A konstruktivista tanuláselmélet szerint azonban a tanulás a tanuló egyén önállóan végrehajtott tevékenysége, amelynek során nem a tudás, a tartalom, a készségek elsajátítása vagy feldolgozása, hanem azok „konstruálódása”, azaz tudatos építése megy végbe.” (Óhidy: Az élethosszig tartótanulás és a felnőttképzés) 

Tehát a konstruktivista felfogás a tanulást egy probléma megoldásaként fogja fel, mely szerint a tananyag feldolgozása realisztikus, releváns problémák formájában kell feldolgozni. A csoportmunkára kiemelten épít az elmélet, mivel a tanulás másokkal együttműködve, kooperálva még eredményesebb lehet. A hozzáértők megfigyelése, illetve a mintakövetés sarkaltos pontok, ami a gyakorlatban a probléma bemutatása és az ehhez kapcsolódó tanácsadás, együttes megoldási utak keresése által valósulhat meg.

Számomra ezen elméletek nem vagy-vagy alapon működnek, nem zárják ki egymást. Úgy gondolom, hogy vannak (tanulási) szituációk, amikor csak egyik vagy csak másik használható- ha úgy tetszik, a legcélravezetőbb. De kiemelkedő jelentőségű lenne, hogy az egyén belássa, hogy mikor melyiket kellene alkalmaznia: például mikor tanácsos mintakövetés, mikor pedig kooperációs technikával hozzálátni egy feladathoz. De ahogy én látom ez még nem következett be. Elmélkedni lehetne az okairól mégis a tanulási stratégiák hiánya mindenki életében fájó pont lehet (ezért is tartanám fontosnak a közoktatás területén is a tanulás tanulása órákat beilleszteni az órarendbe, ahol a tanulókat tanulni! tanítanák… Tapasztalataim szerint a fiatal korosztály általában  a kampányszerű magolást részesíti előnyben. Vagy csak ezt ismerik, ezt tudják, netán ezt akarják???)

Komplementer tanulási környezetek ellentétpárjai (Komenczi: Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei)

Tradicionális tanulási környezet	Progresszív tanulási környezet
tények, szabályok, kész megoldások megtanítása	készség, kompetencia, jártasság kialakítása
zárt, kész tudás átadása	egész életen át tartó tanulás képességének és készségének kialakítása
tudás forrása: iskola, tanár, tananyag	különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során	komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
kötött tanterv, merev órabeosztás	projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben
tanulás fáradságos munka	tanulás érdekes vállalkozás
osztályteremben történő tanítás	könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás
osztálykeretben történő tanítás	kisebb, változó csoportokban történő tanulás
homogén korcsoportban történő tanítás	heterogén korcsoportban történő tanítás
iskolán belüli tanulócsoportok	iskolák közötti virtuális csoportok
alkalmazkodás és konformizmus	kreativitás, kritika és innováció
külső szabályok követése	belső szabályok kialakítása
megfelelés a tanárnak	megfelelés a standardoknak
zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet	nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

A táblázathoz kapcsolódóan fontos megjegyezni a következőket: „A táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. Folyamatban lévő trendeket szeretnék érzékeltetni, amelyek elmozdulásokat, arányváltozásokat jelentenek oktatás és tanulás, instrukció és konstrukció, ismeretátadás és képességfejlesztés, alkalmazkodás és kreativitás, empirista induktivizmus és konstruktivizmus stb. viszonyrendszerében.” (Komenczi: Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei)

Fejlődés?

Amiatt sem zárják ki egymást, hogy a két környezet képes összhangot alkotni- gondoljunk csak a Second Life virtuális campus környezetünkre és tevékenységünkre. Én úgy látom, hogy mi összemossuk a két tanulási környezetet, néha hol egyik, hol másik felé billen a léc, de egyik sem nevezhető túlzottan dominánsnak- s ezáltal egy merőben új, izgalmas tanulási tevékenység játszódik le.

Paradigmaváltás történt?

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az e-learning esetében történt-e paradigmaváltás? (Paradigmaváltásról akkor beszélünk, ha a korábbi modell már nem alkalmas a magyarázatra). Az előadásban elhangzott, hogy az e-learning még nem okozott paradigmaváltást. De úgy gondolom (mint azt már korábbi bejegyzésekben is leírtam), hogy ez a tanulási alternatíva sokkal több lehetőséget tartogat, mint ami jelenleg megvalósul. Szóval paradigmaváltás még nincsen, de már itt kopog az ajtón, csak be kellene engedni…

Felhasználtam:

• Komenczi: Informatizált iskolai tanulásikörnyezetek modelljei  
• Óhidy Andrea: Az élethosszig tartótanulás és a felnőttképzés 
• Rozgonyiné: Tanuláselméletek 

Felhasználói sajátosságok, mint taneszköz minősítési alapelvek

“A taneszközök, különösen a modern számítástechnikai és informatikai eszközök megjelenésével, egyre nagyobb szerepet játszanak az oktatás tartalmi orientálásban és megszervezésében.” (forrás itt) “Taneszköznek nevezünk minden olyan, az oktatásban használható, illetve az oktatás folyamatát segítő eszközt, amely nem szóbeli, az oktatás céljaként megjelölt elsajátítandó  információkat közöl.” (Várkonyi,  2008)

A taneszközök elsődleges felhasználói a pedagógusok és a tanulók.

“… a taneszközök köre a technika adta lehetőségek gazdagodásával egyre bővült, a pedagógusok szóhasználatában – az aktuális hangsúlyokhoz és divatokhoz is igazodva – sok szinonimája létezik a taneszköznek. Információhordozó, médium, oktatási eszköz, oktatási médium, oktatási segédeszköz, szemléltetőeszköz, tanítási eszköz, tanszer, tanulási forrás mind-mind a taneszközt jelöli. Taneszköznek tekinthető minden olyan tárgy vagy elektronikus úton előhívható képi vagy hanginformáció, amely az oktatás (tanítás, tanulás) folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését segíti elő.” (Tompa, 1997.)

A taneszközöket magukba foglaló tananyagelemek tartalmazhatnak szöveges egységeket, képeket, grafikákat, mozgóképeket és/vagy videofilmeket, hypertext linkeket, multimédiás anyagokat, melyeket a tananyagtárban rendezhetünk össze. 

A taneszközök optimális kiválasztását  a kutatók, a gyakorló pedagógusokkal kooperálva, közösen alakítják ki, döntésüket  az alábbi szempontok alapozzák meg:

- a didaktikai feladat és tartalom együttesen határozza meg a tartalomhoz leginkább illő, illetve a tanulási- tanítási feladat megvalósítását megkövetelő  taneszköz kiválasztását

- a munkaszervezés formái és a módszerei

- a felhasználók eltérő csoportjainak jellemzői

- az oktató személyi lehetőségei, kompetenciái

A taneszközök a pedagógiai célok megvalósítására alkalmasak, ám önmagában egyik sem alkalmas az oktatási és nevelési célok megvalósítására. A taneszközöknek a tanulási folyamatot kell támogatniuk, ezért végig kell gondolni a taneszköz funkcionalitását, a működését, az alkalmazáshoz kapcsolódó módszertani kultúrát és a tanulási folyamatra gyakorolt hatását is már a taneszköz tervezés-fejlesztés fázisában. A taneszközök spontán, öncélú felhasználása akár káros is lehet. Ezért alaposan át kell gondolni a felhasználók közötti lehetséges különbségeket, és biztosítani kell a folyamatos differenciálásra alkalmas környezetet is.

Taneszközök

13+1 pontból álló útmutató a pedagógusok, andragógusok számára:

1. Pontosítsa a felhasználók körét, a pedagógusokra és a tanulókra vonatkozóan is, ezt javasolt megadni az eszköz dokumentációjában is.
2. A taneszköz felhasználóinak megnevezése, részletezése segít meghatározni, hogy milyen felhasználói csoportoknak készül, tehát a taneszköz optimális felhasználásának feltétele, hogy már a fejlesztés alatt legyen egyértelmű,  hogy kinek  készül, kik a célcsoportjai.
3. A részletesebb felhasználói jellemzés kizár bizonyos felhasználói csoportokat, de ez csak látszólag szűkíti a felhasználói kört.
4. Optimális esetben bármely taneszköz bármely oktatási tevékenység során felhasználható, ám a piacképesség szempontját is figyelembe véve több szempontot is érdemes beépíteni a fejlesztés folyamán.
5. A piacképesség említésénél tévhit, hogy a cél a minél szélesebb körben való alkalmazhatóság legyen.
6. Piacképességet nem csak az erősíti, hogy a lehető legtöbb felhasználói célnak megfelel, de az is, ha a beválás során beigazolódnak  a  célszemélyek körére vonatkozó korlátok.
7. Mérjük fel a pedagógusnak az  üzemeltetéshez szükséges technikai ismereteit, IKT kompetenciáit, valamint  módszertani  felkészültségét.
8. Válasszunk olyan taneszközt, amely tartalmazza a tanulók életkori, ismeretszerzési, kognitív teljesítménnyel kapcsolatos sajátosságait.
9. Igyekezzünk felkelteni  a tanulók figyelmét,  és a hatékonyabb tanulás érdekében tartsuk fenn folyamatosan érdeklődésüket.
10. Lényeges, hogy a tanuló  ne érezze tehernek a tanulást, még ha a taneszköz  sok információt, újdonságot, illetve a szokásostól eltérő megoldásokat  tartalmaz.
11. A taneszköz leírása terjedjen ki a tanulók tanulási sajátosságaira, vegye figyelembe  önszabályozás mértékét, az egyéni és kooperatív munkára alkalmasságot, és  (egyéni) speciális szükségletek megjelölését is.
12. A taneszköz felhasználási célja  szerint különüljenek el a  különböző iskolatípusok, előismeretek, tartalmi területtel összefüggő motivációs bázisok, a tananyag szerint várható különböző tananyag-fejlesztési területek.
13. A várható felhasználók köre a taneszköz alkalmazását segíti, mivel túlmutat az életkor és az alapvető IKT kompetenciák körén.

13+1 A pontosítás megteremti az eredményes alkalmazás feltételeit.

           

Szerzők: Komjáti Ilona és Orovecz Melinda

Felhasznált irodalom:

• Nádasi András: Az oktatástechnológia és a taneszközök
• Kárpáti Andrea  (1997): Taneszközjegyzék a Nemzeti Alaptanterv tükrében.
• Tompa Klára (1997): Taneszközjegyzék a Nemzeti Alaptantervhez.
• Várkonyi Attila Pál (2008): Az oktatás technikai - és informatikai eszközök helye, szerepe az oktatás folyamatában, azok használatának lehetőségei

Képtelen- (tév)képzetek

Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek. 2.

Tovább boncolgatva, elemezve a legutóbbi bejegyzésem, még mindig az internet és értékrend, internet és kultúra, a tévképzetek a bejegyzésem témája. A teljesség igénye nélkül próbálok kitérni még pár dologra a témát illetően, habár ez nem könnyű feladat, mivel sok esetben csak ismételni tudnám magamat. 

Internet és attitűdök

A Csepeli- Prazsák- féle internet és attitűdök kutatásánál arra voltak kíváncsiak, „hogy az internetezés gyakorlata befolyásolja-e az internettel kapcsolatos attitűdöket." (Csepeli-Prazsák: Internet és értékek.) A megállapításokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelni a résztvevőknek, majd ebből állapították meg a kutatásban az egyetértés átlagát, melyek a táblázatban szerepelnek.

 

6. táblázat. Az internettel kapcsolatos attitűdök (egyetértés átlagai)

„Az internet…”
a társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata.	4,07
elterjedése nem vezet a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnéséhez.	3,63
lehetővé teszi, hogy több emberrel tartsak szorosabb kapcsolatot.	3,61
a közösségépítés legjobb eszköze.	3,08
kiteljesíti a kultúrát.	3,08
felszabadítja az egyént.	3,05
totális ellenőrzésre ad módot.	3,05
más eszközökhöz képest sokkal nagyobb mértékben teszi lehetővé, hogy magamra vonjam mások figyelmét.	2,92
nem hoz jelentős változást az emberek életében.	2,68
végletesen szétszakítja az embereket egymástól.	2,54
elterjedése elősegíti a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnését.	2,42
tönkreteszi a kultúrát.	2,38
fölöslegessé tesz a hagyományos kulturális intézményeket.	2,24
segítségével könnyebben kényszeríthetem akaratomat másokra.	1,92

Szembetűnő, hogy a legmagasabb átlagot az internet, mint „a társadalmi kommunikáció forradalmi fordulata” kapta. Ezzel összefügg, hogy az egyén több emberrel tud szorosabb kapcsolatot ápolni, illetve az internet  közösségépítésben betöltött szerepe is meghatározó jelentőségű. Most akkor mégsem igaz a tévhit, hogy elidegenítő hatása van a gép előtt töltött időnek? Az előző bejegyzésem is alátámasztotta ezt, most szintén erre jutottam… Úgy látszik, majdnem minden az internetre vonatkozó előzetes feltevés lassan megdőlni látszik a kutatásokban. 

Az értékelő skálán 2,54-es átlagnak ítélték, hogy az embereket elszakítja egymástól a modern technika (gondolom a kutatás ismerete nélkül ezt is többnek gondolták volna páran). Ugyanez a helyzet a kultúra tönkretételével, a hagyományos kulturális intézmények feleslegessé válásával is. Mind olyan tévhit, amiket alapos ismeret (és használat) nélkül az emberek hajlamosak igaznak gondolni. Megint csak az a helyzet áll elő, hogy sajnos képesek vagyunk előbb ítélkezni, mint venni a fáradságot és megismerni a dolgokat, majd csak ezután véleményt formálni.

A totális ellenőrzéssel (ettől való félelemmel) félig-meddig értek csak egyet, mivel mindenki maga dönti el, hogy milyen adatokat és milyen mértékben közöl az életéről. Ha valakit zavar, hogy élete minden mozzanata leellenőrizhető, akkor ne osszon meg minden apró részletet magáról (oversharing?!), „cenzúrázza” saját magát, és mielőtt posztolna bármit, gondolja át, hogy tényleg szükséges-e az adott dolgot megosztani. Ezzel a gondolattal viszont megint a pár héttel ezelőtt „hetirenden” lévő internetes szemetelés problémájánál lyukadtunk ki. (Vagy másik megoldásként egyszerűen ne regisztráljon a szóban forgó oldalakra.)  

Viszonylag kevesen vallották, hogy az internet elterjedése elősegíti a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnését. Én ezt mindenképp egy komoly problémának vélném, szerintem az egyenlőtlenségek csak nőni fognak, az internet nem fogja lebontani a nem is olyan láthatatlan falakat a szegény és gazdag oldal között. De inkább egy idézettel „válaszolnék” a kutatásra: „az internetes információáradat kibocsátása éppen olyan igazságtalanul aránytalan a világban, mint az anyagi javak birtoklása. A közepesen fejlett országok, mint hazánk is, le vannak maradva az internetes mutatókat figyelve, de a fejlődő országok néha még alig kapcsolódtak be a hálóba. És bár a fejlődő országok nagy tömegei szempontjából belátható időn belül a kérdés teljesen érdektelen, hiszen alapvető megélhetési gondokkal kell küszködniük, mégis elgondolkoztatók hogy az Internet még jobban el fogja szakítani kulturálisan a harmadik világbeli felső középosztály és az elit értékrendjét, kultúráját a harmadik világ tömegeinek kultúrájától. Az Internetről szeretnénk azt hinni, hogy értéksemleges, miközben ez még annyira sem igaz rá, mint egy McDonalds hamburgerre.” (Dobróka András: Kultúra és internet) 

Értékek és internet

Az internet és az értékek összefüggésének vizsgálatakor a fenti felmérésben résztvevőknek 30, előre megadott értéket kellett egyéni preferenciájuk alapján rangsorolni. A résztvevők két csoportot alkottak: az internetet használók és az internetet nem használók.

Következzék a kutatásból pár elem.

Értékek és internetezés (részlet)

	nem használ internetet		használ internetet
	átlag	rangszám	átlag	rangszám
család	9,71	1	9,78	1
szeretet	9,08	2	9,30	3
békesség	9,03	3	9,04	6
anyagi biztonság, jólét	8,91	4	9,12	5
boldogság	8,91	5	9,38	2
jó közérzet	8,90	6	9,17	4
szabadság	8,68	7	8,95	8
belső harmónia	8,65	8	9,02	7

A kiragadott részlet lényege a rangszámok. Tulajdonképpen az internetet használóknak és nem használóknak is ugyanaz a 8 érték a legfontosabb (csupán a sorrend más): család, szeretet, békesség, anyagi jólét, boldogság, jó közérzet, szabadság, belső harmónia. Ez is azt bizonyítja, hogy az internet nem borítja fel nagy mértékben az emberek értékítéletét, a hagyományos dolgok tisztelte és értékelése független a technika (nem-) alkalmazásától.

On-line

Ugyanez mondható el a legkevésbé fontos értékeknél is. A 23-30. helyen rangsorolt értékek mindkét csoportban közel azonos helyen szerepelnek; ezek hasonlóan „lényegtelenek” (habár ez nem épp a legjobb megfogalmazás, mert csak a többi értékhez képest kevésbé jelentős a megkérdezetteknek). Ezek: a kultúra, vallás, tanulás, közélet, karrier, utazás, sport, és politika. 

Én magam a tanuláson egy kissé meglepődtem, bár ennek valószínűleg az andragógiai tanulmányaim is az oka. Valószínűleg a tájékozatlanság adja meg a választ, mivel sokan (még) mindig nem ismerik fel az internet nyújtotta oktatási-tanulási lehetőségeket (Erre magyarázat lehet a következő cikk: Csak szórakoznak- A világ internetezőinek hatvan százaléka látogat olyan honlapokat, ahol hobbijáról, személyes érdeklődését kielégítő témákról talál) információkat – derül ki az Ipsos legújabb felméréséből.) 

Illetve egy személyes példát is megemlítenék. A Second Life alkalmazásban megismert külföldiekkel folytatott beszélgetéseim során felmerül általában az a kérdés, hogy miért is regisztráltam. A válaszom a jól ismert szöveg: egy egyetemi kurzus SL-ben történő érdekesnek ígérkező oktatási-tanulási felhasználása piszkálta fel a fantáziámat, és így kerültem a virtuális térbe... Körülbelül ez az a pont, amikor a beszélgetések futurisztikus irányt vesznek. Mivel ők nem értik, mit lehet itt tanulni (főleg csoportosan), én pedig képtelen vagyok  (már) csak játékként tekinteni a platformra- pedig nekik az SL csupán egy 'feelgood' élmény a munkából vagy egyetemről hazatérés után. Így egy érdekes magyarázat veszi kezdetét, aminek kimenetele, érvelése mindig izgalmasnak ígérkezik…

Love?!

Áttekintve az elmúlt hetek blogbejegyzéseit és kommentjeit, sok helyütt felbukkant az internet és szerelem kapcsolata- ami nálam eddig kimaradt az ismertetésből, így ezt most pótolom. A Csepeli- Prazsák kutatás szerint az internetet használók körében a szerelem a 9. legfontosabb érték, míg a nem használók körében a 21. helyen foglal helyet- ezzel ez az egyik legnagyobb eltérést mutató érték a két célcsoport között. Nyilván ezt sok okkal lehetne magyarázni (internet felhasználók életkora, nyitottabb szemlélet, tolerancia, bizalom. stb.- de nincs egyértelmű magyarázat), de én most nem erre helyezném a hangsúlyt. Egy rövid történetet mesélnék el itt is. Baráti körömben több pár is a modern technika segítségével talált rá az igaz (vagy igaznak hitt) szerelemre. Vannak akiknek, ez csak egy próba volt, és többet nem regisztrálnának társkereső portálra, mert rossz tapasztalatokat szereztek. De vannak, akiknek valóban meghozta a boldogságot, sőt egyikük már évekkel ezelőtt összekötötte életét online megismert partnerével. Szerintük az internet egy lehetőséget nyújtott, amit ők ki tudtak használni, de kiemelték, hogy a józan ész itt sem szorulhat háttérbe. Azt mondták, hogy a kapcsolatuk kezdettől fogva az őszinteségen, a tolerancián és az egymás iránti tiszteleten alapul, hiszen megbíztak az eleinte „láthatatlan” félben, hittek egymásnak, s ez a kölcsönös pozitív hozzáállás azóta is uralkodik közöttük… (Én ezen nem ítélkezek, mivel tájékozatlanságomnak köszönhetően még tévképzet alakulna ki. De akinek van internetes párkeresésben tapasztalata, és véleménye, megoszthatja velünk. :-))

  

Felhasználtam:

• Csak szórakoznak - http://www.nyest.hu/hirek/csak-szorakoznak?utm_source=twitterfeed&utm_medium=twitter
• Csepeli György- Prazsák Gergő: Internetezés és értékek - http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=257:internetezes-es-ertekek&catid=24:tarsadalom-az-informacios-korban
• Dobróka András: Kultúra és internet.  http://mek.niif.hu/01200/01291/01291.htm

Internet(cool)túra

                                             Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek.

Az ősközösségben a szóbeli kommunikáció korszaka virágzott, kevesen kommunikáltak kevesekkel a közösségeken belül. Ezt az írás megjelenése törte meg, amikor az ember tehermentesíteni tudta az emlékezetét, nem kellett mindent megjegyezni és a tárolás is maradandóbb volt (lásd: barlangrajzok). A nyomtatás megjelenése a kevesek kommunikációja sokakkal elvre épült. A rádió és a film berobbanásával a tartalomszolgáltatás folyamatosabbá és nagyobb terjedelművé vált. Az internet a hálózati kapcsolatok megjelenését alakította ki, információ és tartalomszolgáltatást vont maga után.

Minden korszakváltás éles volt, és koránt sem zökkenőmentes. A szokás nagy úr, ahogy a mondás tartja, s ez itt is helytálló megállapítás. Mint azt már korábbi írásaimban is említettem, az emberek szeretik a megszokottat, az ismertet, a rutinosan. De ha valami változással állnak szemben jön a közömbösség, tagadás és az ördögi találmányok emlegetése… Mert egyszerűbb egy ilyen kijelentést megtenni, mint leülni, tanulmányozni, kérdezni vagy megpróbálni megérteni.

Hosszasan elmerenghetnénk azon, hogy a technika kibővíti, megváltoztatja, kiegészíti vagy netán tönkreteszi a korábban használt kommunikációs formákat? Egyrészt olyan válaszokat kapnánk, hogy a modern eszközök megjelenése a kommunikáció folyamatában elszemélytelenedéshez vezet, kiöli a személyességet emberi kapcsolatainkból, ami végső soron depresszióhoz, elmagányosodáshoz fog vezetni. De valóban így van ez, valóban helytálló kijelentés ez?

Mielőtt választ adok erre a kérdésre, mindenképp meg kell említeni az internet és a kultúra egymáshoz való viszonyát.

Csepeli György és Prazsák Gergő (Csepeli-Prazsák, 2010. 137-138.o. vagy itt) négy csoportot különböztet meg: (1) békés egymás mellett élés; (2) szkeptikusok; (3) párhuzamosok sohasem találkoznak; (4) optimisták.

(1) Békés egymás mellett élés: Véleményük szerint nincs ellentmondás az internet és kultúra között, a net nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát. Növekszik a kulturális szabadság, de a web 2.0 nem tesz jelentős hatalomra szert. (A kurzuson ezt a jó szomszédi viszonyhoz hasonlítottuk: ismerik egymás a lakók, de közelebbi kapcsolatban nem állnak.) Ez a felmérésben résztvevők 30%-a.

(2) Szkeptikusok: Nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, minőségi tartalom nem található a web 2 világában. Úgy gondolják, hogy az internet romboló hatású, tönkreteszi a kapcsolatokat. Egyedüli építő jellegű hatása a közösségfejlődés területén figyelhető meg. A megkérdezettek 28%-a tartozik ide.

(3) Párhuzamosak sohasem találkoznak: Meglátásuk szerint az internet nincs negatív (sőt nincs semmilyen) hatással a kultúrára. Illetve a web 2 alkalmazások sem jelentőségteljesek. A résztvevők 22%-a ide sorolható.

(4) Optimisták: Az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, de a jövőben jelentős mértékben átalakítja, megnöveli a kulturális szabadságot (az internet hozzáférést biztosít a kultúrához!). A közösségfejlesztés területén a web 2 fontos szerepet tölt be. A kutatásban 20% az optimisták aránya.

Magamat egyértelműen az optimisták közé sorolom. Szerintem kultúra és internet kiegészítik egymást (és most általánosságban beszélek a kultúráról; nem kívánok szólni a zene és dvd letöltésekről!).

Szintén egy Csepeli- Prazsák kutatásból emelek ki egy táblázat-részletet (Csepeli- Prazsák: Internetezés és értékek):

20. táblázat. Internethasználat és változás (az állítással egyetértők aránya, %)

Forrás: Prazsák 2009.

Mindenhez könnyebben hozzáférhetek (zenékhez, filmekhez, információhoz, barátokhoz, könyvekhez stb.).	75,5
A világ eseményeiről tájékozottabb vagyok.	74,1
Egy új képvilág nyílt meg előttem.	70,4
Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt.	56,8
Kevesebb időt töltök könyvek olvasásával, mint azelőtt.	51,9
Műveltebb vagyok, mint azelőtt.	50,3
Új barátokra, ismerősökre teszek szert.	44,9
Jobban le tudom kötni magam, nem unatkozom.	44,7
Intenzívebbé válnak a korábbi kapcsolataim.	30,6
Ritkábban járok moziba.	25,5
Kevésbé járok el otthonról szórakozni.	25,1
Ritkábban járok színházba.	19,8
Kevesebbet sportolok, sétálok.	17,1
Ritkábban találkozom a barátaimmal.	12,6
Szinte rabja vagyok, minden időmet ezzel töltöm.	3,9

Múzeumok Szigete- Second Life [saját kép]

Sőt a kultúra és az internet kölcsönösen támogathatják egymást. Gondoljunk csak a virtuális, online térben zajló kiállításokra, melyek az interneten pontosan leképezik egy kiállítás/tárlat részleteit, és ezt az otthonunkból meg tudjuk nézni. (Tudom, valójában látni és egy monitoron keresztül megtekinteni nem ugyanaz. De mennyivel könnyebb így eldönteni, hogy érdemes-e megnézni egy adott múzeum programkínálatát. Vagy egy mozgásában korlátozott személy mennyivel egyszerűbben lehet egy ilyen élmény részes. Vagy épp egy messzi ország kiállítótermeit „járhatjuk” végig csupán egy internet és egy számítógép segítségével, anélkül, hogy el kellene utaznunk…) De leadhatjuk múzeumi, színházi, mozi stb. jegyrendelésünket az interneten, elolvashatjuk a megtekinteni kívánt darab cselekményét, szereplőosztását vagy akár a kritikáit is. Hiszen ma már minden (magára kicsit is adó intézmény) saját weboldallal vagy legalább közösségi oldalon megtalálható profillal rendelkezik, és elvárható lenne a naprakészség, a friss hírek, információk elhelyezése is. (Persze korábban e nélkül is elboldogultak, de ha versenyképesek akarnak lenni, be kell kapcsolódni az internet világába…)

Ami érdekes lehet, például a hozzáférhetőség könnyebbé válása. Az interneten gyakorlatilag bármi fellelhető pár kattintással. (Nem kívánok szólni arról, hogy ez mennyiben jó vagy rossz!) Az online lét lehetővé teszi a világról való szélesebb tájékozódást (illetve új világkép megismerését), melyet nálam a hazai oldalak (origo, index, hvg stb.) mellett a Twitter segít.

Számomra a „Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt.”, mondat amiatt vicces, mivel sosem szerettem TV-t nézni. Egyrészt a silány minőségű műsorok, az ismétlés ismétlésének ismétlése, másrészt a zavaró promóciós szünetek miatt. Nálam a TV nézés egybeforrt az internettel. Mivel azt a kevés adást, amire szívesen szentelek időt, inkább megnézem stream-elve a gépről amikor,  és ahol akarom (legyen szó magyar vagy külföldi műsorról).

Hasonló okok miatt nem gondolom teljesen helytállónak az olvasás idejének lecsökkenését. Mert magam is kevesebb kézzel is fogható, polcon tárolt könyvet olvasok, de sokkal több internetes irodalmat, cikket, folyóiratot. Vagy ez már nem tekinthető olvasásnak? Számomra az, elég ha csak a szakdolgozatomhoz olvasott külföldi szakszöveg mennyiségre gondolok…hogyne lenne olvasás. Sőt, ennek fényében jóval többet olvasok, mint az aktív internet használat előtt!

A moziba, színházba, szórakozni ritkábban járás szerintem megmagyarázható. Az erre szánt időt tölthetjük tanulással, netes olvasással, játékkal (ami már szórakozás), filmnézéssel (mozi?)…Na jó, talán a színházra nem tudok ellenpéldát felhozni….

A kevesebb sportolás, sétálás kérdése számomra megmosolyogtató. Azért, mert ha az ember igazán szeretne mozogni, azt megteszi. Viszont ha nincs kedve sportolni, hazudhatja magának, hogy a „számítógép ellopta” a mozgásra szánt időt… Hazudhatja, mert mindenki maga gazdálkodik a szabad idejével, úgy osztja be, ahogy akarja, így ha nem jut ideje mozogni az csak önön hibája, s nem a számítógépé vagy az interneté.

Hogy kevesebbet találkoznánk barátainkkal az internet miatt? Én biztosan nem, sőt. Egy-egy találkozó, összejövetel (vagy az épp aktuális osztálytalálkozónk) mennyivel egyszerűbben megszervezhető például egy körüzenet elküldésével… De akár egy pár órás Skype beszélgetés is praktikusabb lehet, mint az ország végébe elutazni egy rövidke találkozó miatt (és ez az interneten bármikor megismételhető) (Persze az internet nem helyettesíti a személyes találkozást, de a rohanó világban megkönnyíti a kommunikációt  a felek között). (Kissé vicces arra gondolni, hogy általános iskolában, ha beteg voltam, a leckét személyesen kellett átadni egymásnak… Manapság elég szkennelni, vagy egy dokumentumot megosztani, és/vagy videochat-en kiegészíteni az órán tapasztaltakkal.) Nekem nem tűnik kevesebbnek a kommunikáció mennyisége…

Szinte már természetes, hogy a „függés” témája itt sem kerülhető meg, a megkérdezettek majdnem 4%-a szinte minden idejét az interneten tölti, s eddigi tapasztalataim alapján ezt reális aránynak gondolom…

Visszatérve a bejegyzés elején felvetett kérdésre,- miszerint a modern technika egyenlő az elmagányosodással- azt kell hogy, mondjam, hogy nem. Nem ellentétes a két oldal. Technika és személyesség, kultúra, kommunikáció ugyanazon az oldalon állnak: az embert segítik. Csak épp a technika segítségével lehet gyorsabban is információhoz jutni, mint ahogyan azt fent már megfogalmaztam.

Innovations

Vannak sikerorientált és kudarckerülő emberek, ez tény. Van, aki érdeklődő, igényli az újat, az innovációs, s van, aki ódzkodik bármi változástól, és a dolgok, alkalmazások megismerése nélkül már (előre negatív) vélemény alkot (tévképzet!). 

De talán úgy kellene a technikához viszonyulni, ahogy Edison tette: „Nem vallottam kudarcot, csupán ezer módot találtam, amellyel nem lehet villanyfényt előállítani. Ennyivel közelebb jutottam ahhoz, amelyikkel lehet.”

Felhasználtam:

• Csepeli György, Prazsák Gergő (2010): eKultúra.  
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-826/publikaciok/tpubl_a_826.pdf

• Csepeli György, Prazsák Gergő: Internetezés és értékek. http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=257:internetezes-es-ertekek&catid=24:tarsadalom-az-informacios-korban