Motiválás, aktivizálás, megerősítés. Feladatrendszerek elektronikus tanulási környezetben

Mint azt az iménti bejegyzésben említettem két feladatot kaptunk e hétre.

A második feladat témaköre: Motiválás, aktivizálás, megerősítés. Feladatrendszerek elektronikus tanulási környezetben. Csupán egy rövid instrukció állt a rendelkezésünkre írásban, a megoldás teljesen a mi egyéni meglátásunkon múlott. Így hangzott a szituáció: 

 "A feladat a következő: képzeljék el, hogy egy cég vezetősége lehetőséget ad arra, hogy oktatási menedzserként bemutassák egy távoktatási kurzus és agy konnektivista kurzus közötti különbséget, mert a cég döntéshelyzetben van, hogy a belső képzésében melyiket válassza. (Valamelyiket biztosan fogja) A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján, ezek bemutatásával kell elvégezni. Ne feledjék, hogy a közösen szerkesztett prezentációval legfeljebb 15-20 percük lesz a bemutatóra és a megbeszélésre, vagyis rövid, de érdemi összehasonlítást bemutató prezentációt érdemes szerkeszteni." 

Számomra kicsit kevés volt az információ, örültem volna, ha ismerjük a cég profilját, és/vagy a munkavállalók munkakörét, hiszen ezek nélkül csak általánosságban tudunk beszélni. De a csoportunk áthidalta ezt a hiányosságot, és egy összehasonlító táblázatban feltüntettük a távoktatás illetve konnektivizmus lehetséges "ismertetőjegyeit", ami a fenti szituációba beleillik. Szót ejtettünk az oktatási-tanulási környezetekről, a lehetséges kimenetei kompetenciákról, illetve a konnektivizmus 5 ismérvét is beletettük a diasorozatba. 

És amit közösen alkottunk:

Tanulás módszertani hallgatói segédlet kidolgozása a távoktatás kurzushoz – Technikai segédlet

A távoktatás és e-learning kurzus keretin belül a héten 6 fős csoportban dolgoztunk együtt, s két feladattal kellett megbirkóznunk. Ebben a bejegyzésben az első feladatot, annak megoldását mutatom be nagyon röviden, majd a következő posztban a munkánk másik eredményéről számolok be. 

Az első feladathoz kapcsolódó hanganyagot a már szokásos helyen, a Second Life ELTE campusán találhattuk meg, ahol megkaptuk a munka lehetséges témaköreit, melyekből mi  a Tanulói szerep, tanulási stratégia. Tanulás módszertani hallgatói segédlet kidolgozása a távoktatás kurzushoz – Technikai segédlet egységet választottuk.

A feladat kijelölésekor elhangzott, hogy nem egy teljes körű megoldást várnak tőlünk, hanem inkább egy kreatív ötletet, egy gyakorlati oldalról megközelített, valóban alkalmazható tanácsot. Sokat gondolkodtunk, hogy mi lenne a legjobb egy távoktatási környezet technikai segédletének hallgatók számára, tehát, hogy melyik az a platform, amit érdemes kiemelni, amelynek regisztrációjakor a felhasználó valóban technikai segítségre (helpdesk :-) ) szorulna. A megoldás szinte előttünk hevert, ha már Second Life-ban ülünk avatarjainkkal, és beszélgetünk, akkor legyen ez a központi elem, dolgozzunk ki ehhez technikai segédletet. (Hiszen elég volt csak arra gondolni, hogy az alkalmazásra való regisztrációkor sok csoporttársunknak  akadtak problémái.) S ha már az interneten annyi segédanyag fellelhető, használjuk fel őket. Hiszen már nálunk kompetensebb személyek készítettek erről tutorialt a leendő newbie avatar tulajdonosoknak. Azt hiszem, ezt nevezhetjük kreatív megoldásnak, hiszen semmilyen kikötés nem szólt ez ilyen megoldás ellen.

Íme, ez lett az ötletbörzénk végeredménye:

Önreflexió a konnektivista létemről

Nyílt oktatási formák a felnőttképzésben. Felnőttképzési jó gyakorlatok online és virtuális környezetben.

Kísérlet- kutatás

Lassan megszokom a kutatásra használt ’fehér egér’ szerepet, ami az elmúlt félévben rám ragadt. A Second Life-ban ez már egy természetes velejáró, utolsó évesként pedig a szakdolgozati kérdőívek kitöltése miatt sem jelent már problémát. Az Információtudomány és média a 21. század elején elnevezésű kurzus indulásakor is kitöltöttem egy kérdőívet, mely a fenti, konkrét egyetemi konnektivista tárgyunkkal állt összefüggésben, habár már sem a konkrét kérdésekre, sem a válaszaimra nem emlékszem.  Ennek a kutatásnak ez eredményeiről szólt a heti előadás, mely reflexiója olvasható ezen posztomban.

Őszintén szólva a téma láttán részletekig menő ismertetésre, elemzésre, kivesézésre számítottam, de helyette csak egy „témakörönként” értékelő előadást kaptam (ami nem rossz, de érdekeltek volna az egyes válaszok eredményei, az ebből levonható következtetések, összefüggések stb.). Nem is foglalkoznék tovább a hiányérzetemmel, lássuk inkább a konkrétumokat…

A következő mondat hangzott el: A KONNEKT csoport „Lehetőség a hallgatók számára, hogy saját maguk oszthassák be a tanulásra szánt idejüket, és megismerkedhessenek eddig nem használt IKT eszközökkel.” Valóban, egyet értek a mondattal, de kikívánkozik egy ’de’. Egyetértek, a saját időmenedzsmentünk felértékelődik/felértékelődött a kurzus teljesítése során, de ez nem csak a jelen csoportra igaz. Megannyi példát lehetne hozni az élet bármely területéről, ahol én magam osztom be a tanulásra fordított időmet (meg úgy általában AZ indőmet). Ez szerintem nem csak a KONNEKT csoport (és nem csak a konnektivizmus) sajátossága. Az eddig nem ismert IKT eszközök használatához is ambivalensen fordulok. Érdeklődésemből fakadóan eddig is szívesen próbáltam ki új „kütyüket”, alkalmazásokat, szóval nálam ez a tagmondat sem igaz. De tény és való, hogy például a Twittert már ismertem korábbról, megnéztem, kipróbáltam egy ismerősöm által, de nekem akkor nem nyerte el a tetszésemet, így a regisztráció is elmaradt. Most viszont a megismert eszközök között az egyik kedvencem lett…

A fenti mondat után, rögtön egy másik megállapítás következett: A hallgatóknak a kurzus által adott a „Magasabb szintű önismeret lehetősége: mik a korlátaim, mire vagyok képes, feladom-e, ha valami nem megy, képes vagyok-e önszabályozásra.” Ezzel már teljes mértékben egyet tudok érteni. Mivel eddig ismeretlen magasságokba szárnyalt a kurzus követelménye, a kezdetek kezdetén voltak kételyeim a teljesíthetőség terén, de főként kíváncsiságból csatlakoztam mégis. A korlátok felismerése, és a ’folytassam vagy feladjam?’ gondolatok kétszer futottak át az agyamon az elmúlt hónapokban. Először a tavaszi szünet után, mivel a két hét kevésbé intenzív munka elkényelmesített, kizökkentett az addigi ritmusból, és elbizonytalanodtam kicsit. A másik megingás nemrég volt, a négy napos ünnep után, szintén a fenti ok miatt. De azt vettem észre magamon- a hátunk mögött lévő 8 hét alatt-, hogy ha már benne vagyok, nap, mint nap órákat foglalkozok vele, csinálom a feladatokat (néha az alvás rovására), akkor már nem tűnik irreálisnak a teljesíthetőség. Néha könnyebben jön az ihlet egy-egy bejegyzésnél, néha nehézkesebben, de megoldhatónak vélem. Így a végéhez közeledve pedig egyre pozitívabban tekintek vissza (és nem a megszépítő messzeség miatt J ) a kurzusra, a feladatokra.

Időtényező

Az időtényező itt is hangsúlyos kérdésként jelent meg. A kutatás alapján ez a legkritikusabb pont a lemorzsolódás terén. Aki „kiesett” a kurzusból, vagy meg sem próbálta, ezt jelölte meg, mint legfélelmetesebb „mumus”: nincs napi több órája arra, hogy érdemben tag lehessen a csoportban, megírja a blogot, kommenteljen, használja az eszközöket. Valóban soknak tűnik (elsőre meg főleg), de azt hiszem a csoportban maradt aktív tagok az idő, mint akadályozó tényező szerepét megcáfolták. Persze vannak egyéni élethelyzetek- munkahely, több helyen/ szakon való egyidejű tanulás, család stb, amik valóban nem kompatibilisek a konnektivista kurzusunkkal-ezt mindenképp el kell ismerni. 

Az internethasználat átlagos ideje a válaszadók szerint napi 1-5 óra. Ezt én is reálisnak tartom, mivel néha több idő kell, mert lemaradásban vagyok, jó irányba haladnak a kommentek és éppen egy eszmefuttatás közepén vagyunk, amelyből nem akarok „kiszállni”, vagy csak elkalandozok a szakirodalmak, cikkek, tweet-ek között. Néha pedig, ha a csoport aktivitás is kicsit csökken, elég pár komment, vagy tweet. A Facebook-ot jelölték be a legnépszerűbb portálnak-kell ezt magyarázni? (Szinte azzal kelünk, azzal fekszünk, hiszen ott van az „élet”.)

Elhangzott, hogy a kurzus résztvevői között a Badoo-t senki sem ismeri. Igaz. Én sem.

Teljesíthetőség

A teljesíthetőség kérdése egy érdekes terület. A kitöltők 68%-a úgy vélte, hogy a konnektivista kurzusunk sokkal nehezebb, mint egy másik kurzus. Igaz ez is. Nem szeretném leminősíteni egyik kurzusunkat sem, de ez messzemenőkig egy más dimenzió. Sőt, az, hogy nehezebb, szerintem csak az érem egyik oldala, mert más is. Más, mert ritka az olyan tantárgy, akol ennyi szabadságot kap egy hallgató. Általában a kurzus kezdetén megtudjuk miről lesz szó, majd a követelmények szerint: vizsga, beadandó vagy prezentáció lesz a vége. Az, hogy menet közben tanul-e a hallgató (mit és milyen mélységben), csak az esetek elenyésző számában fordul elő. Erre itt állunk egy olyan kurzussal szemben, ahol folyamatosan kell teljesíteni, ahol nyilvánosak az irományaink (így hozzáférünk egymás „gondolataihoz”), ahol véleményt formálhatunk, ahol azt írjuk le, ami minket az adott témán belül érdekel… közben a mi kognitív térképünk építkezik, s közösen a csoporttagokkal is munkálkodunk egy közös produktumon. Azért ez merőben más, joggal merülhet fel, hogy lehet-e ezt teljesíteni. (Habár megjegyezném, hogy szeretem a kihívásokat, így számomra érdekes volt ez a megváltozott szituáció, és, hogy mit lehet belőle kihozni).

Láthattuk, hogy a kérdőív eredményei között szerepel a fogalomtérkép ellenesség. Nem igazán értem ezt, mivel az egyik legegyszerűbb feladatnak tűnik számomra. De elismerem, hogy vizuális típus vagyok, és lehet, hogy nekem emiatt nem ellenszenves a Mindmeister használata.

A kutatás a már fent is megemlített lemorzsolódás okainak az időtényezőt, illetve a motiváció elvesztését jelölte meg, melyekben látom a realitást én is. Motiváció (külső és/vagy belső) és szabadidő nélkül valóban a lehetetlenség határát súrolja (vagy át is lépi) a teljesíthetőség.

Az elvárások a megkérdezettek szerint nagymértékűek. Igen, ezt tudtuk, láttuk, tapasztaltuk/tapasztaljuk. De, mint a teljesíthetőségnél leírtam, számomra nehéz ezt összehasonlítani a többi kurzusunkkal, mivel teljesen más a követelmény és tanulási mód(szer). Nyilvánvaló, hogy az elvárásoknak is igazodni kell ehhez. Elhangzott, hogy az elvárásoknak való megfelelés küzdelmes volt, de mostanra már rutin szereztünk. Számomra ez megint csak egy féligazság. Valóban lett tapasztalunk az időmenedzsment, a teljesítés, az eszközök használata terén. De minden bejegyzés más, újat kell alkotni, más szemszögből nézelődni, amire a rutin nem nyújt megoldást, ide például nyitottság, kreativitás és tájékozódás kell. Másrészt néha a fáradság felülkerekedik a „rutinon” (lásd feljebb a szünetek utáni elbizonytalanodást).

Végezetül elhangzottak további érdekességek a kurzussal, csoporttal kapcsolatban, melyeket megosztott velünk az előadó.

Az a bizonyos adatösszesítő táblázat is helyet kapott az előadásban, nevezetesen, hogy fontos tényező a résztvevők életében. Igen, én magam is sokszor megnyitom és keresem az ’ok’ (vagyis teljesített) jelet. De csak biztonságérzetből, nem a kommentek, blog, tweet-ek számosságának meglétét illetően. Megnézem, hogy elkönyvelték-e a hetemet, rendben megvannak a részfeladataim, s ez egyfajta megnyugtatás is nekem.

Megfigyelők hada. Mivel a Facebook csoportunk nyílt csoporttá változott időközben, vannak külső szemlélőink, illetve az üzenőfalunk is hirdeti aktív tevékenységünket. Többen is nyomon követik a csoportban való ténykedésem, s néha, egy-egy általuk is érdekesebb témánál jelzik, hogy szívesen hozzászólnának, de sajnos nem tudnak a csoport jellegéből adódóan. Valóban, nekem is hiányoznak a külső kommentek, az új nézőpontok, vélemények miatt, illetve, hogy egy más szakterületről érkező, hogyan látja/látná a heti témát.

Az utólagos pótlási lehetőség kérdése egy érdekes momentum. Egyrészt a konnektivista kurzus nem támogatja a lemaradást, utólagos felzárkózást, hiszen pont az első bejegyzés impulzív gondolatai „avulnak” el. De a csoportban előfordulnak „késve érkezett” bejegyzések. Személy szerint én ezeket is szívesen elolvasom, mert érdekel, hogy azóta változott-e  a véleményem a témáról, vannak-e új források, ötletek, gondolatok, mennyiben kapcsolódik a korábbi témákhoz, utal-e rájuk (vagy előre). 

Behálózva, avagy tanulás egy konnektivista csoportban 2.

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus

Eljött az idő, hogy előző bejegyzésem folytatását megalkossam. Őszintén szólva ez elég nehéz feladatnak tűnik, mivel a csoport munkája az elmúlt napokban igen intenzívvé vált: volt kérdésáradat, nézőpontok ismertetése, vélemények ütköztetése, új elemek behozatala… így szelektálnom kell, mit is szeretnék megemlíteni ezúttal. Így a mai bejegyzést a kritikai elemeknek szánok: a konnektivizmus kritikájának, a Konnekt csoport által megfogalmazott kritikáknak.

Together

A konnektivizmus „irányelvei” alapján a csoport cápaként vetődött rá az információ áramoltatásban látható eltérésekre, nevezetesen a közös dokumentum kérdésére. Meg kellett, hogy állapítsam, kicsit bizonytalanok vagyunk e téren, jómagam sem tudok vele igazán mit kezdeni. Egyrészt arról szólna egy közös csoport dokumentum, hogy mit is tanultunk közösen, honnan hová jutottunk, s közben milyen dolgokkal ismerkedtünk meg. Mindenki bátran beleírhatja kognitív tartalmait, témához passzoló újonnan megismert ismereteit, s egy szép, kerek, új produktum jön a végén létre. De valahogy nálunk nem ez történik. Írjuk a jegyzetet, gyarapodnak az oldalak, szorgalmasan bekerülnek az adott témahét elemei, de nem jutunk messzebb. Nem töltjük fel új elemekkel, nem alakul ki párbeszéd a bekerült tartalomról. Így közös lesz a dokumentum, de kicsit úgy érzem, hogy nem a mienk. Igen, erre mondhatnák kritikának: én sem tettem bele új tudást. S miért? Mert nem éreztem a szövegkörnyezetbe illőnek, tartalmilag beleillőnek…most meg már kicsit késő bánat jellege van. Ahogy órán elhangzott egy ’gigantikus közös jegyzet’ kerekedik lassan ki-ami egyrészről a kurzus anyagának összefoglalásaként nézve jó Másrészt viszont a közös heti munkánk, gondolkodási folyamatunkat nem tükrözi.

Expert or layman?

Letáboroztunk egy időre a homogén vagy heterogén legyen a konnektivista kurzus, vagyis „laikusokat” és „szakértőket” össze lehet-e ereszteni, s ha igen lesz-e közös munka abból. Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy a teljesen homogén csoportok nem eredményesek (illetve csak akkor ha a szakértők egy még professzionálisabb tudást tudnak gyártani). 1. Nyilván egy minden előismeret nélküli csoportban a tagoknak iszonyatos erőfeszítést fog okozni a részvétel, ami megöli a közös munka szeretetét, és biztos, hogy nagyfokú lemorzsolódást eredményez. 2. A közepesen motiváltaknál szintén ez a helyzet, tulajdonképpen együtt ragadnak meg egy szinten, ahonnan valószínűleg nem tudnak továbblépni. 

Egy heterogén csoportmunkát izgalmasabbnak tartok. Vannak kevésbé jártasak, közepesek és profik. A járatlanok azért vannak, hogy fejlődjenek (remélhetőleg a laikusságok fordítottan arányos a motiváltságukkal), a közepesek szinté, míg a profik tudás kívánnak nyújtani, sőt facilitátori körben is fel tudnának lépni. 

A másik érdekes felvetés a konnektivizmus életkori korlátaira vonatkozott a témahéten, azaz, hogy ez a módszer nem mindenkinek javasolt. Szóba kerültek a fiatalok, hogy be lehet-e vinni a közoktatásba a konnektivizmust. Erre én azt mondanám, hogy elviekben be. Egy-egy témát fel lehet dobni egy osztályközösségnek, web2 alkalmazásokat megismertetni velük, közös dokumentumot-tudást szerkeszteni stb. De mindig van egy de! Ha a konnektivizmus a közoktatásba megy, nem lesz az látszatkonnektivizmus? Mert a tagok nem önként csatlakoznak, hanem tanári ráhatással. S biztos, hogy mindenki aktív lesz és a legjobb tudását adja? Egy osztályközösség nem sok diákot takar (15-20-25 fő), így megvalósul a hálózat skálafüggetlensége? És a legégetőbb kérdés: mivel a konnektivizmusban az értékelés nem jelenik meg, milyen visszajelzést kapnak a diákok a munkájukról?

(De ha már látszatkonnektivizmusról szóltam feljebb: a fentiek a mi csoportunk esetében sem valósultak meg úgy, ahogyan az a „nagy könyvben meg van írva”.  A kezdeti 80 főt összefoglaló csapat körülbelül negyede maradt meg. Itt már fel is üti a fejét az átláthatóság (skálázhatóság?) problémája. Gyakorlatilag mindenki bejegyzésének elolvasására lenne időnk, mindenki írására tudunk reflektálni, a Twitter is viszonylag ’konnekt-barát’ módon üzemel.)

Apropó, elhangzott az órán, hogy nem érdemes a digitális nemzedékre várni, miszerint ők majd aktívan részt vennének a konnektivista csoportok életében. Tény és való, hogy ők már rutinos felhasználók (vagy azok lesznek) a web2 világában, a kommunikációs csatornák terepén, de ez nem jelenti azt, hogy ez irányú tudásukat a tanulás világában is nagy mértékben szeretnék megmutatni, kamatoztatni. Szerintem ez még a jövő zenéje lesz, nem lehet általánosságokat levonni: biztos lesz, aki közülük bekapcsolódik a konnektivisták közé, s lesz, aki azt sem fogja tudni, hogy mit is takar ez a fogalom.

Motivation

Mi motivál minket? Szóba került a motiváció kérdése, ami számomra mindig izgalmas beszélgetéseket ígér, s most sem kellett csalódnom. Külső vagy belső indíttatásból csatlakozik valaki a konnektivisták közé? Lehet-e olyan erős a külső motiváció, hogy valaki kitartson? Lehet, de kérdés, hogy ha az ember csak „szenved”, mennyi hasznot fog ő abból látni? Tanul is valamit, vagy csak az alkalmazkodó képessége acélosodik meg? Órán elhangzott, hogy egy ilyen kurzus teljesítéséhez extra (extrém) magas motiváció kell. A közepesen, illetve a gyengén motiváltak (inkább előbb, mint utóbb) számára valószínűleg a csoportból való kilépés jelenti az egyetlen elfogadható viselkedést. 

Súlyos, komplex kritikák, de mégsem gondolom, hogy rossz irányba halad a virtuális szekerünk. Inkább úgy tekintek a kurzusra, mint egy konnektivista csoport- szimulációra. Örülök, hogy ez a téma, csak most, a félév vége felé közeledve jött elő. Eddig dolgoztunk a feladatokon a saját meglátásunk, tapasztalataink szerint, s most látjuk, milyen is egy sok résztvevős (igen, ennél jóval több hallgató) konnektivista csapatmunka. Kicsit távolinak tűnik a kettő, de én nem látok mély szakadékot köztük (vagy legalábbis egy híd van), és örülök, hogy a részese lehetek.

Végezetül, hogy valami új tudás is álljon itt, ne csak összefoglalás, egy amerikai honlapról idézném a konnektivizmus pár összetevőjét.  

Összecsengenek az általunk tanultakkal: 

• Tanulás és tudás a vélemények sokféleségén alapul.
•   Tanulás és tudás a vélemények sokféleségén alapul.
• Pontos, naprakész tudás a célja az összes konnektivista tanulásnak
• A döntéshozatal már maga is egy tanulási folyamat. Választás, hogy mit tanuljunk meg a saját szűrőrendszerünkön át, a minket ért információkból. Ami ma jó választásnak tűnik, holnap lehet, hogy rossz lesz, mert hatást gyakorol rá az információ gyors változása
• A tanulás a tudás létrehozásának folyamata ...nem csak a tudás fogyasztása. A tanulási eszközöknek és tervezési módszereknek arra kell törekednie, hogy tőkét kovácsoljanak a tanulásból.
• Tanulás sokféleképpen történhet. Tanfolyamok, e-mailek útján, közösségek, beszélgetések, internetes böngészés, blogok olvasása stb. A kurzusok nem az elsődleges csatornái a tanulásnak.

(saját fordítás; bővebben itt )

Felhasználtam:

• Description of Connectivism 

Behálózva, avagy tanulás egy konnektivista csoportban 1.

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus

„Az oktatási környezet megteremtésének hátterében három nagy tanuláselmélet húzódik meg: a behaviorizmus, a kognitivizmus és konstruktivizmus. Mindhárom elmélet azonban akkor alakult ki, amikor a tanulásba még nem szólt be a technológia.  De az elmúlt húsz évben a technológia átszervezte hogyan élünk, hogyan kommunikálunk, és hogyan tanulunk.” (George Siemens: Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age; saját fordítás)

Siemens: Connectivism

A tanulók körülbelül 40 évvel ezelőtt elvégezték a szükséges iskolákat majd állást szereztek, melyben általában egy életen át tevékenykedhettek. Ekkor az információ fejlődése, áramlása lassú volt, a tudást években mérték. Napjainkban ezek az elvek alaposan megváltoztak, a tudás exponenciálisan növekszik. Az élet több területén is a tudás években, sőt csak hónapokban mérhető már. Gonzalez (2004) írja le a kihívásokat, melyeket a tudás gyors változása állít elénk:

Az egyik legmeggyőzőbb tényező a tudás felezési idejének csökkenése.  A tudás felezési ideje az idő, amikor a megszerzett tudás elavulttá válik. A mai tudásunk fele 10 évvel ezelőtt ismeretlen volt. A világ teljes mai tudása megduplázódott az elmúlt 10 évben, és 18 havonta pedig újra megduplázódik.  (American Society of Training and Documentation - ASTD).

Hogy felvegyék a harcot a tudás felezési idejének csökkenésével, új módszereket, új utakat kellett találni.  (forrás:; George Siemens: Connectivism:  Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age)

És valahol itt fogalmazódhatott meg George Siemens-nél a konnektivizmus…

De mi is a konnektivizmus?

A konnektivizmus a felfedezés elveinek integrációja a káosz, a hálózat, az összetettség, valamint az önszerveződés elméletek által.

A tanulás egy olyan folyamat, amely a hagyományos oktatási környezet nélkül történik- nem kizárólagosan az egyén ellenőrzése alatt. A tanulás (vagyis a cselekvő tudás) a tanulón kívül lehet (pl. egy szervezeten, vagy adatbázison belül), középpontjába a speciális kapcsolódási pontokat helyezi, és a kapcsolatok teszik lehetővé, hogy sokkal többet tanuljon, mint az a jelenlegi állapotában lehetséges. (saját fordítás; (forrás: George Siemens: Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age http://www.itdl.org/journal/jan_05/article01.htm))

Más megfogalmazásban:

„A konnektivizmus a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információ-csere mind nagyobb szerepet kap. A tanulás mindinkább folyamatos, élethosszig tartó, más tevékenységekbe beágyazott, hálózatosodott tevékenység-rendszerré válik. Az információszerzés és összefüggésbe helyezés motiváltsága is felerősödik, ha a keresés és az értékelés együttműködő, hálózati tevékenységgé alakul. A tanuló jelentősen javíthatja tanulása hatásfokát, ha részt vesz egy, a témával foglalkozó hálózatban, virtuális közösségben. A tudás körforgásában a személyes tudásvagyonok hálózatba szerveződnek, s az így összeadott tudás ismét egyéni tudásforrássá válik.” (Bessenyei, (2007): Az e- learning 2.0 és a konnektivizmus)

Vagyis, ahogy az előadáson hallhattuk:

A konnektivizmus nem önálló tanuláselmélet (habár meg kell jegyezni, hogy van, aki annak tekinti). Önálló oktatásmódszertan, amelynek tanulásszervezési alapja a hálózatban való munka. A hálózat skálafüggetlen, azaz, ha bárkit kiemelnénk a közösségből, az nem befolyásolná a csoport munkáját. A már említett kapcsolatok, kapcsolódások tulajdonképpen az információáramlási kapcsolatokat jelzik, ahol az információcsere általában informális és horizontális.

A konnektivizmusra a sokoldalú eszközhasználat jellemző, de ezzel a megállapítással óvatosan kell bánni: attól, hogy egy csoport web 2.0 eszközöket alkalmaz, még nem lesz konnektivista (tévhit!). A konnektivista tanulásnak legfontosabb ismertetőjegye a közös tudásproduktum kialakítása az egyéni ismeretek, tudás megosztása által, majd ezt a hálózat szervezi, rendezi, összefüggéseket állapít meg.

A tanár szerepe nem domináns, maximum facilitátorként van jelen a folyamatban, csak támogat, segít (de még optimálisabb lehet, ha egy külső ám tapasztalt facilitátor segíti a csoportot). A tanár csupán felvázolja a tantervet (curriculum, vagy sillabusz), és biztosítja a résztvevőknek a kreatív, konstruktív tanulási környezetet, támogatja a csoportműködést.

A résztvevők felé nincsenek szervezési felső határok (nincsenek maximálisan meghatározott teendők), így mindenki annyit ad bele saját tudásából amennyit tud/bír.

Learn!

Egy konnektivista csoport életében érdekes kérdés lehet (az általam már oly sokat boncolgatott) motiváció. Ki mennyire motivált? Mi teszi motiválttá az egyént? Tartalommal vagy tevékenységgel motiváljon a tanár? A mi estünkben felvetődtek már korábbi kérdésként: miért választottuk a gyakorlati teljesítést? Mert érdekel a kurzus? Szerettük volna megismerni a módszertant? Vagy, mert két rossz közül (nevezetesen szóbeli vizsga vs. gyakorlati teljesítés) ez tűnt a könnyebben „megugorhatónak”? (Bár újabb kérdésként fogalmazódhat meg: valóban ez volt a könnyebb lehetőség a két számonkérési mód közül? Nem vagyok benne biztos, hogy erre igennel válaszolnék…) A kérdésekre adott válaszokkal most nem foglalkoznék. Mindenki tudja, miért van (még mindig) itt, és vesz részt aktívan a csoport életében… A lényeg az, hogy egy konnektivista csoportban a  résztvevőknek extra (extrém) magas motivációval és elköteleződéssel kell rendelkezniük, hogy (aktív) tagjai lehessenek egy konnektivista közösségnek. 

További kérdés, kritikai pont lehet a differenciálás kérdése egy konnektivista csoport esetében. Differenciálhatunk-e a kommunikáció és eszközhasználat esetében? Mivel ezzel dolgozik egy konnektivista csoport, a véleményem az, hogy nem. (Illetve a kurzus indulásakor tulajdonképpen látens módon mégis megtörtént egy ilyen /hangsúlyozom nem direkt!/ differenciális, mivel aki nem rendelkezett egy bizonyos szintű –alapvető- IKT tudással, az csak tiszavirág életű pályafutást ért el a csoportban.)

S mi lehet közös tudásproduktum?

A Konnekt csoport esetében ilyen például a csoportdokumentum, melyet a tagok együttesen szerkesztenek. (Elvileg. Mivel a folyamat-ahogy én látom- lassú, és nem minden tag vesz részt benne. Eddig J ) De én általánosságban (és széles körben értelmezve a közös produktumot) ide sorolnám az egy-egy bejegyzésre reflektált kommenteket, hiszen megvitatjuk, továbbgondoljuk az adott bejegyzést, más aspektusba helyezzük a „problémát” a beérkezett kommentek alapján.

De, hogy azok is értsék a „heti rutinunkat”, akik nem vesznek részt a Konnekt csoportban, álljon itt, hogy hogyan dolgozunk és milyen eszközöket is használunk mi rendszeresen.
Tematikus hetekben dolgozunk (szerdától szerdáig tart egy témahét, egy központ téma köré fonva a gondolatokat). Az előadások (podcast) alapján blogbejegyzést készítünk hétről-hétre (szám szerint heti 2 posztot), melyeket kommentálunk vagy a blogokban, vagy a csoportfelületen. 

To blog or not to blog?

A Twitter (elvileg) az impulzív gondolatok áramlásának felülete lenne, de sok helyen (nálam is) gyakoriak a linkek. Én ezt igen egyszerűen meg tudom magyarázni: ha valami olyant olvasok, nézek, amiről azt gondolom, hogy a csoportnak a kurzussal kapcsolatban (vagy a szakmai életükben, szakdolgozatukhoz) fontos lehet, elcsiripelem… Az hogy ez jó vagy rossz, ítéljék meg a csoporttársak. A reflektivitás egy érdekes kérdés a Twitter esetében: a kurzushoz kapcsolódóan tényleg kevesebb az egymás tweet-jeire való reakció, de a kurzuson kívüli „civil” beszélgetések annál intenzívebbek. Engem ez arra enged következtetni, hogy tudjuk, értjük, hogy mi is lenne az elvárás Twitteren egy konnektivista csoport esetében, de csak kis mértékben valósítjuk meg (tudjuk megvalósítani) a kötött anyagú témahéttel kapcsolatban.

Fogalomtérképet használunk a témák vázlatára, áttekintésére, a témahetek közötti átfedések meglátására. (Az én fogalomtérképemet itt érhetitek el.)

És a végére hagytam a webináriumot- egy tetszőleges, a kurzushoz kapcsolódó témához kell egy webináriumot tartanunk (na ezzel el vagyok maradva igencsak L , de ami késik, nem múlik…).

A pesszimisták természetesen ezt is kétségbe vonhatják, így nekik (is) ajánlom a következő podcastet: Az oktatás vége? címmel

Felhasználtam:

• Bessenyei István (2007): Az e- learning 2.0 és a konnektivizmus 
• George Siemens: Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age

  

Virtuális elefántok...

Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei. 2.

Folytatva az előző bejegyzésemben elkezdett gondolatmenetet, még mindig a tanítás és tanulás új koncepcionális keretiről jegyeznék le pár gondolatot: elsősorban a tanulás dimenzióinak integrált felfogásáról, a korszerű tanulási környezet tervezésének sarkalatos pontjairól, virtuális oktatásról…

A tanulás dimenzióinak integrált felfogása 

(Komenczi: Tananyagfejlesztés elektronikus tanulási környezetekben )

Mint azt már több helyen láttam, olvastam, nem csak nekem tűnt fel az informális tanulás mezőjének szűken behatárolt megjelenése (az ábrán az 1, illetve 2 számokkal jelölt helyen). Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanék ennek a tanulási formának, mivel végigkíséri életünket. Folyton jelen van, akarva- akaratlanul képes a tudásunkat gyarapítani. Így egyrészt nem csak a koordináta tengely ’Születés’ megjelölésű pontjához tenném, hanem kiterjeszteném a ’Life Long’ tengely egészére. Másrészt pedig közelíteném (egybemosnám) a nem formális és formális oktatással, tehát a ’Lifewild’ tengelyen is nagyobb mezővel jelölném.  Mint az előadáson is elhangzott, illetve több blogban is találkoztam már vele, a figyelem egyre jobban a formális oktatásra terelődik, s elfeledkezünk az intézményektől független tanulásról. Pedig az informális tanulás is jelentős tudásgyarapodással járhat, mégsem tulajdonítanak neki a formális keretek között akkora jelentőséget (és akkor még a validációról egy szót sem ejtettem).

Korszerű tanulási környezet tervezésének fókuszpontjai

A korszerű tanulási környezetek másfajta tervezési folyamatokat kívánnak meg az oktatótól legyen szó akár online, akár virtuális térről. A korszerű tanulási környezetek tervezésének négy fókuszpontja lehet, melyek nem egymást kizáróak, hanem együtt vannak jelen (csupán a dominanciájuk változik).

(1) Tanuló középpontú

Komenczi szavaival élve a környezet akkor tanuló központú, ha „magában foglalja azt a felismerést, hogy a tanuló ember már meglévő, korábbi tudása, kialakult elképzelései és hitei alapján értelmezi "asszimilálja" az új információkat, tehát új tudás konstrukciója során a meglévő mentális reprezentációk módosítása vagy felülírása történik”.  Ebben a környezetben kiemelten fontos lenne, hogy az oktató tisztában legyen a tanulók hozott tudásával, a konceptuális keretrendszerükkel, diagnosztizálja a kulturális hátterüket is.

(2) Tudásközpontú

A tudásközpontú környezet kritériuma „magában foglalja azt a felismerést, hogy a hatékony tudás kialakításában, a kompetencia fejlesztésben meghatározó szerepe van a tananyag gondos kiválasztásának, ami maga után vonja a jelenlegi tantervek revízióját és átstrukturálását is”.

(3) Értékelés középpontú

Az értékelést a középpontba helyező környezeteknél „a tanulás során nem elegendő a folyamat végén bekövetkező, szummatív értékelés; folyamatos visszacsatolásra van szükség, hogy a tanuló tudatában legyen: megértette-e az anyagot, és hogy a tanár korrigálni tudja a tanulási tévutakat”.

(4) Közösség-központú

A közösség-központú környezetek tervezése „magában foglalja azt a felismerést, hogy a sajátosan emberi tanulás alapvetően szociális konstrukció, és hogy a társas tanulás tervezése, szervezése és vezetése (projekt alapú tanulás, kooperatív tanulás, tanuló közösségek) a pedagógus egyik kulcs kompetenciája.”

(Idézetek forrása - Komenczi: Tananyagfejlesztés elektronikus tanulási környezetekben)

Saját tapasztalataimból tudok a fentiekre egy példát hozni, nevezetesen a (már általam oly sokat emlegetett) virtuális tanulási környezetünket, a Second Life-ot. Tudom, hogy ezt a részt inkább azok érthetik meg pontosan, akik részt vesznek ebben a tanulási folyamatban, mégis nagyon helyénvaló, és véleményem szerint jó példája a virtuális tanulási környezetnek az SL.

A távoktatási kurzust mi a blended learning (vagyis vegyes oktatás) keretein belül tanulhatjuk. Hiszen vannak személyes konzultációink, vannak webináriumaink, illetve a Second Life virtuális ELTE campusán virtuális konzultáción (és opcióként fogadóórán) is részt veszünk.

A tanuló-,tudás-, értékelés- és a közösség- központú értékelés gond nélkül megjelenhet a virtuális térben, mint azt tapasztaltuk az elmúlt hónapokban.

Tanulóközpontú: Távoktatás és e-learning kurzust én korábban már hallgattam egy másik egyetemen, mégis most egy teljesen új megvilágításba (és helyszínbe) került. Tehát vannak előzetes ismereteim a témában, mégis ez alakommal teljesen másként tekintek/tekintünk a témákra, így új tudást kell konstruálnom a meglévő elemekből és a frissen megismertkből.

Tudásközpontú: A tananyagokat szerdánként kapjuk meg a webináriumok alkalmával, melyből (általában) blogbejegyzés születik, s hétfőnként valamilyen feladattal kötjük össze a tanultakat a Second Life-ban. Egy olyan tananyag, mely virtuális környezetben is alkalmazható nem kevés oktatói munkát és energiát igényel (mint azt megtudtuk az elmúlt páros konzultáción is J ) Hiszen alkalmazkodni kell (oktatónak, hallgatónak és magának a tananyagnak is) a megváltozott körülményekhez, feltételez egyfajta magasabb digitális írástudást.

Virtuális környezet- közösség- tanulás

Értékelésközpontú: Ez gyakorlatilag megfelel a hétfői virtuális konzultációknak: vagy soportos feladatmegoldással és beszámolóval, vagy ’quiz chair’ által végzett tesztek kitöltésével vagy páros konzultáció útján tapasztaljuk meg hétről-hétre a számonkérési lehetőségeket.

Közösség-központú: Kell ezt magyarázni egyáltalán? Elég, ha csak az elmúlt pár hét páros feladatára gondolunk, ahol közösen kellett egy előre kijelölt témát feldolgoznunk. De hetekkel ezelőtt kipróbáltuk a „nagyobb” csoportban (5-6 fő) való munkát is.

Elefántok a virtuális térben is léteznek...

  „Virtuális tanulási környezetben a kooperatív tanulás tervezése és vezetése komoly előkészületeket és folyamatos figyelmet igényel. Míg tantermi környezetben az előkészítés átgondolatlansága, a nem egyértelmű instrukciók keltette bizonytalanság improvizatív módon könnyen korrigálható, addig online környezetben káoszt okozhat. A tanár rákényszerül a következetes, minden részletre kiterjedő tervezésre, a teljesíthető és mérhető, egyértelmű és világosan megfogalmazott követelményrendszer megfogalmazására. A motiváló, magas interaktivitású, értelmes tanulói kooperációt magában foglaló feladatok elkészítése fokozott időráfordítást és kreativitást igényel. A diák tanulása nem fekete doboz a tanár számára, a tanulási folyamatot tükröző kommunikáció a tanulásmenedzsment szoftverek segítségével nyomon követhető. A tanár be tud avatkozni, képes segíteni a megértést, mert biztosítva van a folyamatos visszacsatolás lehetősége. Elősegítheti a tanulók közötti kommunikációt, segítheti a kreatív gondolatok kibontakozását, korrigálhatja a tévedéseket, egyoldalú, felületes megfogalmazások esetén új tényekre, másféle nézőpontokra hívhatja fel a figyelmet. ” (Komenczi: Tananyagfejlesztéselektronikus tanulási környezetekben)

Leszögezném: egy program sem váltja meg a világot, és lesz képes zsenit nevelni a leglustább gyerekből (sem) - ezt nem állítom az Second Life estében sem. De mint azt már korábban említettem, a puding próbája az evés (csak, hogy az elefántok is eltűnjenek!). Meg lehet tapasztalni ezt a fajta világot, a különbségeket a hagyományos, távoktatás, és online oktatástól, a saját bőrünkön érezni, hogy milyen ez virtuális tanulócsoport életében részt venni- miben más, miben hasonló. Ki lehet próbálni, a lehetőség adott. Maximum azt mondjuk utána, köszönöm ez nekem nem tetszik. Van, aki meglátja a lehetőséget benne, van, aki inkább a hagyományosabb keretek között marad a tanulás terén. Nyilvánvaló, hogy nem alkalmas mindenkinek, és nem alkalmas mindenféle oktatási program megvalósítására (például egy főzőtanfolyamot nehezen tudnék elképzelni inword- hiányoznának az illatok és ízek :-) ), de van, amit kiválóan lehet modellezni általa. Ennek alátámasztására végezetül álljon itt egy videó az ELTE virtuális Tudáspresszió podcast-jei közül - Virtuális egészségügy.

Felhasználtam:

Komenczi Bertalan : Tananyagfejlesztés elektronikus tanulási környezetekben

Távoktatási képzés olasz nyelvtanárok részére

Mivel a nyelvtanárok sem alkotnak homogén csoportot, mi egy átlagos digitális kompetenciával rendelkező tanárból indultunk ki, aki rendelkezik az alapvető számítógépes ismeretekkel, de a speciális platformok neki is újdonságot és kihívást jelentenek.

Az olasz nyelv távoktatásban történő megvalósításához szükséges lehetséges eszközök felsorolása és indoklása után,  kitekintést is adunk a jövőre vonatkozóan, milyen egyéb felületek is szolgálhatnák még a képzés megvalósulását. Viszont ezek elsajátítása az oktatók számára is több időt venne igénybe, így a feladat szövegében elhangzott továbbképzés 30 órájába nem férnének bele. Ezzel együtt indokoltnak gondoljuk megemlíteni őket, mivel egy újfajta aspektusba helyeznék a nyelvtanulás távoktatási jellegét.

A tanfolyam indulásakor szükséges a tanárok előzetes Microsoft Office ismereteinek felmérése, szükség szerint a belső továbbképzés megkezdése előtt részükre egy felzárkóztató foglalkozást javasolt tartani.  (Ezt amiatt is fontosnak tartjuk, mert  a nyelvtanároknak   a hallgatói statisztikákat a Microsoft Excel programban kell felvezetni és számon tartani.)

Italiano

Elsőként egy levelező rendszer és egy közös levelező lista használatának elsajátítása lenne lényeges a pedagógusok számára. A levelező rendszeren keresztül tudja az oktató tartani a kapcsolatot a hallgatókkal egyenként, míg a levelező listával mindnyájuknak tud egyidejűleg üzenni és csatolmányt is küldeni. Mi  a Google Gmail levelező rendszerét preferálnánk, mivel ez az egyik legelterjedtebb rendszer, kezelése egyszerű, és további hasznos alkalmazások kapcsolódnak hozzá. Értelemszerűen a levelező listánál pedig a Gmail felületén létrehozható csoportok (group) funkciót gondoljuk a legelőnyösebb választásnak. Ismertségéből adódóan úgy véljük, hogy a Gmail levelezőrendszert nem szükséges az alapoktól bemutatni a résztvevő tanároknak, csupán a közös levelezést kell a tananyagba beilleszteni.

A hallgatókkal való folyamatos kapcsolattartás miatt domináns  kommunikációs eszköznek a Facebook-ot véljük. Egyrészt népszerűsége miatt (valószínűsíthető, hogy a hallgatók, sőt a tanárok nagyobb része is regisztrált tagként jelen van), másrészt gyors használhatósága miatt is illene távoktatási környezetbe (is). A tanárok képzésénél nagyobb hangsúlyt kapna a Facebook csoportok létrehozása,  működtetése, kezelése (adminisztrációhoz kapcsolható teendők). A Facebook csoportot zárt csoportként ajánlott az oktatónak létrehozni, így tisztában kell lenni ennek jelentésével. Mivel a tanárok IKT-eszközökkel támogatott távoktatási kurzusban fognak tevékenykedni, tudatosítani kell számukra, hogyan alkalmazkodjanak a megváltozott tanári szerepekhez: a csoportban facilitátor, mentor szerepet fognak betölteni.

A hallgatók számára az egyéni konzultációs, illetve a kommunikációra épülő gyakorlatok és a szituációs feladatok lehetséges megvalósítása  a Facebook videochat funkciója vagy a Skype által lehetséges. Lényeges, hogy a tanárok felhasználói (vagy magasabb) szinten értsenek a használatukhoz, működésükhöz, mivel a távoktatási tevékenység kiemelt platformjaként fognak funkcionálni.

Véleményünk szerint hasznos funkciót tölthet be egy PDF szerkesztő/olvasó a nyelvtanárok oktatási tevékenységében, mivel szöveges (vagy szkennelt) dokumentumot várhatóan meglehetős gyakorisággal fog a csoportnak megosztani.

A tanárnak felhasználói szinten ismernie kell a videómegosztás technikáját. A beágyazott médiaelemek megosztásának legegyszerűbb módja a Youtube videók csatolása, amelyet a hallgatók rendelkezésére bocsát a Facebook csoporton belül.

Az oktatók folyamatos egyéni szakmai fejlődése végett ajánlott lenne számukra a Twitter használata, mivel lehetőségük nyílna az adott idegen nyelven szakembereket és szakmai oldalakat, intézményeket követni.

Apprendimento

Vannak további lehetőségek, amelyek a jelenlegi 30 órás kurzus lehetőségeit meghaladják, és bár a használatuk a tanulási folyamatban most még nem feltétlenül indokolt, de napjaink megváltozott oktatási struktúrájában szükségesek lehetnek, miközben a versenyképességet is növelik.

A delicious.com segítségével mind a tanárok, mind a diákok egyfajta könyvjelző funkcióként megjelölhetik az érdekesnek ítélt oldalakat, dokumentumokat, és ezt visszakereshetik, megoszthatják.

Egy (zárt) oktatási keretrendszer (például a Moodle) is támogathatja a tanárok munkáját. Itt láthatók a hallgatókra vonatkozó személyes adatok, mérföldkövek, pénzügyi adatok és befizetések, a kurzus képzési adatai, a konzultációk időpontjai, tesztek, kérdőívek. Továbbá a hallgatók felé a keretrendszer  biztosítaná a hitelesített értékelést.

Second Life, mint virtuális oktatási környezetben való tanulás fokozottabb technikai és technológiai felkészültséget igényel az oktatótól, valamint újfajta pedagóguskompetenciákat vár el, miközben új és innovatív tanulási utakat nyit meg a résztvevők számára ...

szerzők: Komjáti Ilona és Orovecz Melinda