Az oktatás környezete, az oktatási környezet színterei

Az oktatás színtereinél megkülönböztetünk:

• kontakt oktatási tevékenységet
• online eszközökkel támogatott kontakt tevékenységet
• blended learning környezetet
• távoktatást, mint távoktatási környezetet

Oktatási környezet színterei

A kontakt oktatási tevékenység a személyes kapcsolattartáson alapul: tanár és tanuló térben, időben nem különül el. Ez a forma nem jelenti a technikai eszközök hiányát, a számítástechnikai eszközök jelen lehetnek, de a hálózati kapcsolat nincs meg. A tanár használhat akár digitális táblát is. De az oktatási folyamat és tartalom egy zárt környezetben megy végbe, menet közben nem történik jelentősebb változás.

Az online eszközökkel támogatott kontakt oktatási tevékenység térben és időben azonos tevékenységsorozatokat jelent, hálózati kapcsolat támogatásával (az osztályterem „nyitott” teremmé válik), de még mindig nagyban épít a személyes kapcsolatra.  Az információs és kommunikációs folyamatok interaktív kapcsolatot teremtenek, ami támogatja, növeli a produktivitást.

A blended learning, vagyis a kombinált tanulás „az elektronikus oktatástechnológia és a hagyományos jelenléti képzés elemeinek keverését, vegyes” alkalmazását jelenti. (Kovács, 2011. 104. o.) Tehát nem csak kontakt tevékenységet tartalmaz, hanem elkülöníthető egy az online és/vagy virtuális térben megoldandó feladatokat igénylő rész is. Az oktatási folyamat néhány eleme így térben és időben nem azonos, az információs és kommunikációs folyamatok nem szinkron idejűek. (Erre jó példa a Távoktatás és e-learning kurzusunk, melyben vannak személyes konzultációk, és a Second Life biztosítja a virtuális tanulási teret.)

A távoktatás, mint oktatási környezet a nevével ellentétben nem zárja ki a személyes kapcsolatot, de döntő többségében az online és/vagy virtuális környezetben folyatott tevékenységek a jellemzőek. Térben és időben elkülönülnek egymástól a résztvevők, viszont egyes feladatok igényelhetik a közös megoldáskeresést, együtt dolgozást. Lehet tevékenység vagy tartalomközpontú ez a környezet. Az első esetben az oktató előre nem látja a kimenetet, facilitálni kell a hallgatók munkáját, ami nagyfokú módszertani alaposságot feltételez, felkészültséget igényel az oktatótól. A tartalomközpontú környezet a „könnyebb” út, itt az egyénre hárul a tanulás felelőssége. Tehát a távoktatás hatékonysága nagyban függ a módszertani kidolgozástól (s kevésbé a személyes jelenléttől).

Oktatási környezet technológiája és eszközrendszere

A kontakt osztálytermi tevékenység technológiájához hozzátartoznak elektronikus eszközök, de hálózati kapcsolat nélkül. Így például lehet használni számítógépet/laptopot, tabletet stb, de internetes és intranetes kapcsolat nélkül. Mint arra már fent utaltam, a digitális tábla, digitális taneszközök és tananyagok alkalmazása is jelen lehet ebben az oktatási környezetben.

A szimulációs és számítógépes játékok az oktatásban való alkalmazása során fejlesztő játékokat visznek az osztálytermi közösségbe. (De itt csak a fejlesztési céllal megalkotott játékok jöhetnek szóba, vagy olyan típusok, amikről bizonyítható, hogy használatuk fejlődést idéz elő az egyénben- pl. Counter Strike- térészlelés fejlődése!) Itt a komplex tartalom egy előre meghatározott nevelési-oktatási célt szolgál (például bizonyos kompetenciák, képességek fejlesztése…)

Az mLearning vagyis a mobil tanulási környezet a „bárhol tanulást” testesíti meg, vagyis a helytől, időtől, platformtól nem befolyásolt környezetet. Egy egyéni tanulást segítő szemléletmód, mely alapvetően tartalomközpontú. Kérdéses pontja lehet, hogy ha kommunikáció késleltetett, akkor a kooperációt igénylő tevékenységek is késleltetettek lesznek?

Az online eszközrendszerek a tanulás támogatásában az információ- és a tartalommegosztás estében kulcsszerepet töltenek be. A tanulási folyamatot segítik a képek, hangok, szövegek, mozgóképek, és egyéb webes eszközök is (de csak kétdimenziós formában). Interaktív kommunikáció zajlik a felek között, itt már a hallgató is tartalomközlő lesz, nem csak befogadó.

Az online közösségek eredeti céljuk szerint nem tanulási környezetek, csupán egyazon téma iránt érdeklődő feleket tömörítette egy csoportba. Időközben felfedezték a lehetőségeket egy-egy ilyen csoport esetében, hiszen ezen portálok használat már beépült az emberek napi életritmusába és kommunikációs platformjába. Így ki lehet használni az ott töltött időt, és lehet rá tanulási tevékenységet építeni, ahogy ez a közösségi oldalak (pl. Facebook) esetében is történt/történik. Praktikus megoldás, mivel az ember úgyis sok időt tölt ott, miért is ne lehetne e tanulási tevékenység támogatására is felhasználni.

Az online tanulási környezetek „olyan környezeteket jelent, ahol a tanítás és tanulás feltételrendszerének kialakításánál meghatározó szerepe van az elektronikus információ- és kommunikációtechnológiai eszközöknek.” (Komenczi, 2009. 114. o.). Az általunk ismert és használt e-learning (Moodle) rendszere is online tanulási környezet, az LMS (Learning Management System)- tanulást menedzselő rendszerek körébe tartozik. Ez egy keretet ad a tanulási tevékenységnek, tevékenységközpontú, s támogatja a kontakt oktatást. Míg az LCMS (Learning Content Management System)- a tanulást és a társadalmat menedzselő rendszer, mely tartalmat is kezel.

A virtuális oktatási környezetek technológiája nem keverendő össze a az online környezettel illetve a játék alapú környezettel.  Egy grafikailag kialakított háromdimenziós környezetben zajlik a tanulási folyamat, amely a valós oktatási helyszín környezeti korlátaitól mentesít, de (részben) a valós oktatási folyamatot kívánja leképezni (lásd: Second Life).  

(forrás itt)

Felhasznált irodalom:

Komenczi Bertalan (2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest.

Kovács Ilma (2011): Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. Magánkiadás. Budapest. http://mek.oszk.hu/09100/09190/09190.pdf

Digitális álompolgárság?!

Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság

Őszintén szólva az előző két bejegyzésemmel kicsit lelőttem ennek a hétnek a témáját, de próbálom nem ismételni magam, és az újdonságokra koncentrálni. Mint azt már korábban megfogalmaztam, lényeges „tulajdonságnak” vélem a számítógépes tudást, mivel a XXI. században elengedhetetlen a digitális kompetenciák megléte (internet, mobiltelefon, bankkártya- PayPass, eLearning, ETR…). Így nem is vitatkoznék az órán elhangzottakkal, csak leírnám a gondolataimat…

http://www.ungkommunikation.se/english.aspx

A kompetencia meghatározásával kezdtük az órát, mely eltérő volt az általam eddig ismert definícióktól.

A kompetencia a hétköznapi szóhasználatban szakavatottságot, illetékességet, gyakorlati tudást jelent (pl lásd itt). 

Az EU-s megfogalmazás szerint (itt) „A kompetenciákat itt az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és attitűdök ötvözeteként határoztuk meg. A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz.” Ugyanezen forrásban a digitális kompetencia definíciója: „a digitális kompetencia magában foglalja az információs társadalmi technológiák (IST) magabiztos és kritikus használatát a munka, a szabadidő és a kommunikáció terén. Ez az IKT terén meglévő alapvető készségeken alapul: számítógép használata információ visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje céljából, valamint a kommunikáció és az együttműködő hálózatokban való részvétel céljából az interneten keresztül.” Kiemelném a a definícióban szereplő kritikus gondolkodás fontosságát, amely lényeges szerepet tölt be például az információ szelektálásakor, a források kiválasztásakor. Továbbá véleményem szerint a digitális világban az innovációra való nyitott gondolkodás és a kreativitás is lényeges szerepet töltenek be- erről majd később…

De lássuk, az előadáson milyen megfogalmazását hallhattuk a kompetencia kifejezésnek. 

A Kőfalvi Tamás- féle meghatározás szerint a kompetencia egyenlő az ismeret + attitűd + érték szimbiózisával.(Kőfalvi Tamás) Ismeret, tehát a kognitív természetű tudástár, amely a ’mit tudok?, mire vagyok képes?’ kérdésre felel. Attitűd, mely az érzelmi viszonyulást (pozitív, negatív, semleges) fejezi ki. Érték, tehát értékesnek gondolni a cselekedeteinket, tudásunkat, produktumainkat az adott szituációban.

ISTE.ORG

Mivel korábban nem ismertem a honlapot és a szervezetet, idekopizom, mi is az ISTE. 

Maga a név az International Society for Technology in Education rövidítése. „Home to the NETS—a comprehensive framework for digital age learning, teaching and school leadership—and ISTE's annual conference and exposition, the Society supports its members with information, networking opportunities, and guidance as they face the challenge of transforming education. ISTE members include individuals (teachers, library media specialists, technology coordinators, teacher educators, administrators, and other decision makers), regional and international affiliate organizations, and corporations.” (http://www.iste.org/news/fact-sheets.aspx)

Az ISTE oldalain kompetenciacsaládokat, sztenderdeket találunk: tanulói, tanári, adminisztrátori, coach-i, számítógép tudomány területén tevékenykedő pedagógusi elvárható kompetenciákat. A tanulmányainkhoz szorosan kötődő három sztenderdet ismertük meg órán, ezeket részletezem én is.

A tanulói kompetenciák jelentőségét technológiai változások hívtál életre. Kiemelten fontos a már általam is említett kreativitás és innováció. Az egyéni megközelítési módok keresése, megvalósítási utak feltérképezése és kialakítása, mely a tudáskonstruálás új dimenzióját alakítja ki a digitális világban (fogalomtérképek, megosztott dokumentumok, virtuális tanulási lehetőségek…). Elvárás, hogy a tanulók felismerjék a kommunikáció és kollaboráció lehetőségeit a digitális/virtuális világban, s támogassák a tanulást. A kutatás és információmenedzsment is átalakul, képesnek kell lenni a számítástechnikai eszközöket alkalmazni ezekben a folyamatokban. Ez összekapcsolódik a kritikai gondolkodás, problémamegoldás körével: a megfelelő eszközt használni, kiválasztani a releváns információkat és forrásokat.  Digitális állampolgárként a technológia kérdéseit megértik, azzal szemben jogkövető és etikus magatartást tanúsítnak. Technikai műveltségükben a tudatos(!) eszközhasználaton van a hangsúly.

A tanári kompetenciák meghatározzák az oktató szerepét: a tanulók tanulásának és kreativitásának kibontakoztatásában ők az inspirátorok, a facilitátorok. A hallgatók tanulását megtervezik, fejlesztik és értékelik. A digitális korszak munka és tanulási folyamatait nemcsak elmondják, hanem bemutatják, modellezik. A digitális állampolgárságot és felelősséget támogatják, megmutatják. A folyamatosan változó digitális kultúrát képesek átlátni, megérteni és ennek megfelelő magatartást gyakorolnak. Fontos elem a szakmai fejlődés, az iskolai és szakmai közösség támogatása, eszközök és források hatékony felhasználása (például figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, és az ebből fakadó attitűdöt a változásokhoz).

Az adminisztrátorok/ asszisztensek kiemelt feladata az igényfelmérés, bátorítás, a látnoki vezetés. A közös víziókat és missziókat inspirálják, támogatják a megvalósítást, a szervezeti átalakulást. Ők azok, akik segítik kialakítani a digitális tanulási kultúra okozta új rendszereket, s ezek működését támogatják, fenntartásáért felelősek. Jó gyakorlatok bemutatásával vezetnek a változás útján, képessé teszik az oktatókat az eszközök és források használatára. A digitális állampolgárság jegyében a kialakuló digitális kultúra jogi, etikai, társadalmi kérdéseit megértik, ezekre proaktívan reagálnak, képesek modellezni és a tanárokat ennek megfelelően facilitálni.

Tulajdonképpen ezek a szereplők mindegyike a tanulási folyamat kulcseleme oly módon, hogy ha akár egyikük is nem rendelkezik a meghatározott kompetenciákkal, a tanulás elveszti a hatékonyságát. A kompetenciáknak benne kell lenni a „digitális tolltartónkban”, mert önmagában a technikai eszközök nem biztosítják a hatékonyságot. A tanár példát mutat, modellez, „terelgeti” a diákot az IKT világában. A diák kreatív, innovatív, hajlandó a tanulásra. S közben maga az oktató is tanulási folyamatban vesz részt az adminisztrátor által. Az adminisztrátor pedig a felbukkanó oktatási tevékenységgel kapcsolatos problémákra reagál.

Digitális állampolgárság, digitális állampolgár:

http://edsome.com/2010/05/digital-citizenship/

Kevés emberre igaz a digitális állampolgári lét, ennek legfőbb oka a fent ismertetett kompetenciák hiánya, így napjainkban ez egy fejlesztésre szoruló terület. Kézenfekvő kijelentés lenne, hogy inkább a fiatalok (digitális bennszülöttek, X, Y generáció) rendelkezik digitális állampolgársággal, de szerintem ezt elhamarkodott lenne kijelenteni. Tény, hogy az ő digitális identitásuk jobban kiépített (Facebook, IWIW, tematikus oldalakon való regisztráció, blog stb), de az online jelenlét még nem egyenlő a kompetenciák meglétével. A legfontosabb feladat lenne- mind az idősebbek, mind a fiatalok körében- a digitális analfabetizmus megszűntetése, a digitális írástudás kialakítása. Az információmenedzsment elsajátítása, a médiaműveltség, az online eszközök produktív kezelése, az etikai (e-etikett) és jogi irányelvek megfelelő ismerete mind-mind elősegítené a folyamatot. Általában az emberek csak informálódnak a weben, ők maguk nem hoznak létre (minőségi) tartalmat. Meg kell tanítani a felhasználókat, hogyan is kell közzétenni, feltölteni, alkotni a digitális világban (a jogra való tekintettel). Most mondhatnánk, hogy ez bizony komoly technikai hátteret igényel (számítógép, internet), de mint láttuk az elmúlt hetekben ez nem az igazi probléma. A digitális állampolgárság hiányának az ember a legfőbb gátja. Lehet, hogy megvan a kompetenciához szükséges ismeret, de az attitűdjük és értékszemléletük nem megfelelő. (lásd az előző bejegyzésemben). Eleve negatívan állnak az újdonságokhoz, nem érzik értéknek a digitális tevékenységüket. Míg ezen nem sikerült változtatni, addig nem beszélhetünk digitális állampolgárról.  

A digitális technológiák arra kényszerítenek bennünket, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz. Ha számítógéppel/számítógépen akarunk (kell) dolgozni, tanulni vagy egyszerűen csak böngészni a tartalmak között, fejleszteni kell a fent említett kompetenciáinkat. Legyünk akár bevándorlók, akár bennszülöttek. Ki kell terjeszteni digitális kompetenciáinkat, műveltségünket. Illetve (most jön az a mondat, ami szinte minden bejegyzésemben megjelenik!) szemléletet kell váltani. Be kell látni, hogy a printelt szöveg olvasásakor alkalmazott technikáink néha csődöt mondanak az IKT világában. Itt ismerni kell legalább az alapvető funkciókat, programokat, ezek használatát, jártasságot kell szerezni az információkeresés, hipermédia, webhelyek tartalmának nem-lineáris olvasásában. 

Be kell látni, az emberek többsége (még) nem digitális állampolgár. Ez még csak digitális álompolgárság...

"A közösségi média az önkifejezés örömét adja: fejezd ki önmagad!" - e-etikett ajánlás

Felhasználtam:

• Európai Unió által meghatározott kulcskompetenciák - http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/publ/pdf/ll-learning/keycomp_hu.pdf
• ISTE tanulói kompetenciák - http://www.iste.org/Libraries/PDFs/NETS-S_Standards.sflb.ashx
• ISTE tanári kompetenciák – http://www.iste.org/Libraries/PDFs/NETS-T_Standards.sflb.ashx
• ISTE adminisztrátorok/ asszisztensek kompetenciái-  http://www.iste.org/Libraries/PDFs/NETS-A_Standards.sflb.ashx
• E-etikett -  http://eetikett.hu/

Optimista-Y-bennszülött

Pár gondolat még foglalkoztat az előadással, illetve az olvasott véleményekkel kapcsolatban, találtam néhány érdekes cikket, blogot, videót is, melyek újabb agyi működést serkentettek, jobb ha „kiírom magamból” ezeket.

Az előző bejegyzésemben szándékosan nem szóltam a digitális nemzedékek egy másik lehetséges besorolásáról, a veteránok, bébi- bumm, X, Y, Z, Alfa generációról, jellemezőjükről. (bővebben lásd itt) Ennek egyszerű az oka: nem értek egyet ezzel a besorolással. De több blogban is olvastam róla, így elmondanám a véleményem, és azt, hogy miért érzem erőltetettnek ezt a fajta kategorizációt.

A fent említett felosztás szerint tehát öt különböző csoport van, s az egyes besorolás alapja a születési dátum.

A veteránok 1925 és 1945 között születtek. Ők idősebb korban ismerkedhettek csak meg az internettel, ezért a „digitális életbe” való bekapcsolódás nálunk nehézkes vagy egyáltalán nem történt meg. Gondoljunk csak nagyszüleinkre, hogyan állnak a számítógéphez, az internethez, mobiltelefonhoz?!…

A bébi- bumm generáció 1945-1964 között született. Tehát ők a szüleim korcsoportja. Ők felnőttként ismerték meg a számítógépeket Egy részük a munkája során is használja-így rendelkeznek némi digitális tudással, de általában nem ez a domináns kommunikációs formájuk/felületük.

Az X generáció tagjai kamasz vagy ifjú korukban találkoztak a számítástechnika adta lehetőségekkel. Életük sok momentumában használják az internetet (munkahely, szabadidő, kommunikáció,. ügyintézés), nyitottak az innovációkra.

Az Y generációsok gyerekkorukban találkoztak először az internettel, így őket én a digitális bennszülött nemzedék egy részével azonosítom. Magabiztosan mozognak a netes platformokon, kezelik az elektronikus eszközöket, s néha ők igazítják el szüleiket is az információs szupersztrádák világában. Nekik már természetes közegük a digitális világ.

A Z generáció nem is tudja milyen az internet nélküli élet, hiszen nekik a születésükkor már adott volt a technika. Teljesen profi szinten kezelik a számítógépet. Viszont épp emiatt nagy kihívást jelentenek az oktatás területén. (A napokban olvastam egy új „tanulási irányzatról”, az Edupunkról. Szerintem ők hűen tükrözik a Z generációs fiatalok tanuláshoz való viszonyát- legalábbis a fenti besorolás és jellemzők szerint. Röviden, mi is az Edupunk: Jim Groom blogger használta először a kifejezést egy 2008-as bejegyzésében (itt olvasható angol nyelven) és azóta az interneten nagyon gyorsan elterjedt ez a fogalom /én hazánkban még nem találkoztam ezzel/. A kifejezés az edukáció és a punk szóból ered, a lényege a „csináld magad!”, tehát egy saját motiváción alapuló, egyénre szabott tanulási útról /autodidakta tanulás?/. Az Edupunkok nem a régi, hagyományos oktatási rendszerben kívánnak tanulni, hanem a digitális lehetőségek széles skáláját kihasználva, saját maguk választják ki a tananyagot... Ezzel kapcsolatban kíváncsi leszek a véleményekre! J) 

Az Alfa generáció a 2010-es évben, vagy azután születettek, akikről el sem lehet képzelni, hogy mi mindent fognak tudni…

(A generációkhoz kapcsolódva itt egy érdekes leírás, mindenki megnézheti mennyire illik rá a jellemzés, aztán lehet vele vitatkozni, egyetérteni.)

És a problémám ezen besorolással:

Én nem tudom ennyire generációkra lebontva értelmezni az internethez való viszonyt. Inkább egy folyamatosan változó, átalakuló jellemzőnek tudom elképzelni, ahol egyik nemzedék tanul a másiktól (nem feltétlenül a fiatal az idősebbtől). Ahol egyszerűen alkalmazkodni kell az innovációkhoz a felnövekvőknek- ebbe születtek bele, a csapból is ez folyik (mi is erről beszélünk hetek óta J). 

Az elektronika terén olyan gyorsan jelennek meg az innovációk, hogy az ember csak kapkodja a fejét- ez gyorsabban megy végbe, mint egy generációs váltás… Nem tudom egy ilyen merev struktúraként kezelni a felosztást, szerintem nem a születési dátum  a mérvadó, hanem a tanulási hajlandóság, az elszántság, az érdeklődés, a motiváció, vagy akárhogy is hívjuk…Lényegében a „Meg akarom ezt tanulni?” kérdés a döntő. Ha valaki meg akarja tanulni, van rá számtalan lehetősége, biztos vagyok benne, hogy kapni fog segítséget. Ha nem akarja megtanulni, akkor már egy fokkal igazabbnak gondolom  a fenti kategorizációt… Inkább egyetértek a digitális bevándorló- digitális bennszülött felosztással (bár itt szerintem az elnevezések nem éppen szerencsések).

A másik, amit mindenképp megemlítenék, az optimista- pesszimista látásmód. Én szeretném az előbbi szerint vizsgálni az új generációkat, de néhány dologban igazuk van a pesszimistáknak is. Az internet adta végtelen lehetőséggel a fiatalokra valóban jellemző a kíváncsiság, hiszen bármi fellehető, de kritikusan kell állni a találatokhoz, tudni kell szelektálni az információk között. 

Valóban jellemző a kezdeményezés a Z generációra, például készíthetnek blogot, szervezhetnek és tagjai lehetnek csoportoknak, melyek az érdeklődési körükhöz tartoznak. De azt megkérdőjelezem, hogy ez a generáció okosabb, intelligensebb, mint az előző. Szerintem az internet mindennapos használata nem felételezi automatikusan az IQ (netán EQ) többletet. Sőt, ez még jobban függ attól, hogy a fiatal mit néz az interneten, mik az elsődleges céljai a szörfözéssel. Kémiai kísérletek nézése? Nyelvtanulás? Online olvasás a kötelező olvasmánylistáról? Valóban, lehet, hogy így többlet információhoz jut, mint a 20 évvel korábbi gyerekek. De mi van, ha csak játszik? Haszontalan dolgokat olvas??? Ebben az esetben egyáltalán nem kap többlettudást (maximum a joystick kezeléséből). 

Az előadásban és a blogokban is esett szó a közösségi létről és az elmagányosodásról. Szerintem egyik nem vezet a másikhoz, egyik nem oka a másiknak. Attól, hogy valaki social mediát használ még nem biztos, hogy valódi emberi kapcsolatai kiürülnek. A Facebook, IWIW és társaik egy jó eszköz lehet a kapcsolatok ápolására. Vannak emberek, akik távol laknak (netán a világ túloldalán), velük szinte az internet az egyetlen kommunikációs mód. De akár a „napközbeni” kommunikáció folytatása is lehet a social media, vagy csoportot alakítva egy információ/tartalommegosztó felület. 

Nem gondolom azt, hogy azonnali jutalomra vágynának a digitális bennszülöttek. Inkább húzzák-halasszák a dolgot. Nem arról van szó, hogy nem csinálják meg, nem lesznek készen határidőre, csak olyan Pató Pál úr módjára „ej, ráérünk arra még”. 

Lehet, hogy szubjektív voltam, de nehezen szorítom háttérbe azt a tényt, hogy magam is a bennszülöttek egyre népesebb táborát erősítem, hogy engem is jellemeznek (vagy épp nem jellemeznek) ezek a fogalmak.

Ismerőseim körében sok embertől hallom (néhány kommentben, blogban is volt róla szó), hogy a számítógépet, használatát sokan rossznak „az ördög művének” tartják. Szerintem ennek egyszerű oka van: egy ismeretlen dologra könnyebb azt mondani, hogy rossz, haszontalan, felesleges, mint venni a fáradságot, leülni és megismerni. 

Ugyanez volt korábban a televízióval is… Rossz, negatív példát mutat a fiataloknak, ne nézzék, elbutulnak. Pedig ott a sok ismeretterjesztő film- a személyes kedvenceim. Mikor lenne az embernek alkalma például az Amazonas mélyére elutazni és megnézni a lenyűgöző ottani életvilágot? Mikor tudnánk lemerülni a tengerek mélyére és megnézni mi van lenn, milyen élőlények lakják a vizeket? Hát, nagy valószínűséggel a válasz: sosem tudnánk mindezt megtapasztalni (legalábbis én nem). De ennek ellenére engem érdekel, hogy mi folyik ott. Ugyanígy szeretem a különböző kultúrákkal, szokásokkal foglalkozó riportokat, idegen nyelvű hírcsatornákat is. Számomra érdekesek. 

Persze valószínűleg a teóriám itt is helytelen, mert az ilyen műsorokon kívül nem nézek mást, tehát nem tudom, mi zajlik egyébként a „dobozban” (bár gyanítom, a színvonal hagy némi kívánnivalót). De ez ízlés kérdése, hogy miért is kapcsolom be a tévét, mit akarok megnézni, mire áldozok az időmből. De szerintem ez a helyzet a számítógéppel is. Akkor kapcsolom be, amikor akarom, és azt csinálok ott, amit én akarok. Hogyan lehetne tehát az „ördög műve”? Arra használom, amire én akarom, ha valami nem kell/nem teszik/morálisan/erkölcsileg nem helyes számomra, nem nézem meg. 

A fiataloknál persze nagyobb a veszély a véletlen „eltévedésre”, de itt előkerül a szülői felelősség (felelősségteljes szülő!) kérdése. Nem azt mondom, hogy ott kell ülni a gyerek mellett, amikor technikai eszközöket használ, nem. A számítógépen erre találták ki a ’szülői felügyelet’ funkciót, ami nem egy rossz dolog (kezeket fel, aki tudott erről J). Illetve ezért kellene leülni a gyerekkel, elmagyarázni, hogy mit is lehet csinálni a neten, milyen hasznos funkciók vannak, mire tudja ezeket felhasználni, s nem csak odaengedni, hogy „ott a net, szörfölj, guglizz, csak légy csendben”…

Végezetül, akinek kedve támad egy kis statisztikát olvasni:

Infokommunikációs (IKT-) eszközök és használatuk a háztartásokban, 2009 - http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt09.pdf

Vagy egy rövid videót megnézni- ezt csak ajánlani tudom (és előre szólok nem hosszú):

Generation gap 

Felhasználtam:

• Edupunk - http://en.wikipedia.org/wiki/Edupunk
• Jim Groom és az Edupunk - http://bavatuesdays.com/the-glass-bees/
• Kulcsár Zsolt blogja - http://www.crescendo.hu/2010/8/4/xyz-generacio-magyarorszagon 
• Prensky, Marc (2001): Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók. -  http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf
• XYZ - http://kommunikacioshiba.blogspot.com/2010/07/xyz.html

Az eLearning fogalmának értelmezési lehetőségei

1.) E-learning (eLearning)

http://www.sulinet.hu/ikt/docs/17_szakmacsoport/rendeszet/rendeszet_06.html

„Az e-learning néven összefoglalható fejlesztések, programok, tananyagok a tanulásszervezés, tanulásirányítás és tanulás-támogatás olyan formáit jelentik, amelyek három, jól körülírható forrásból merítenek: a számítógéppel segített tanulás eszközrendszere, az internetes, webalapú tanulás eszközrendszere, a távoktatás tapasztalatai és eszközrendszere.” (Komenczi, 2006. 10.o.). A definíció után nézzük meg e három területet külön-külön.

1.1. Számítógéppel segített tanulás

Az e-learning egyik összetevője a számítógéppel segített tanulás. Lényeges eleme az információfeldolgozás, és adattárolás. Ez utóbbi színtere már nemcsak az emberi agy, vagy a papír alapú dokumentumok, hanem egy külső memóriaegység (például: winchester, hajlékonylemez). Kulcsfogalma az interaktivitás, hiszen a bevitt válaszok befolyásolják a működést, a későbbi munkamenetet. A digitális technikának köszönhetően a visszacsatolás is sajátosan jelenik meg. A hipertextek támogatják a nemlineáris tanulási utakat, a tanuló választhatja meg, hogy melyik „útelágazás” mentén halad tovább, visszalép egy leckében, vagy azt teljesen kihagyja. A multimédia és animáció is a tanulók igényeit igyekszik kielégíteni és a tananyagot szemléletesebbé tenni, de például egy webkamera segítségével egy virtuális valóság is konstruálható tanulási környezetként.

1.2. Online, web alapú tanulás

Az internet fejlődésével és rohamos elterjedésével felismerték a hálózatokba kötött számítógépek kínálta lehetőséget: sokkal nagyobb tárhely (nem kell mindent a saját számítógépre menteni, megoszthatók az elemek a hálózat tagjai között), közvetlenül mehet végbe a kommunikáció, ezáltal gyorsabb a kapcsolatteremtés. Így a hálózatosodás miatt felértékelődött az információmegosztás, tartalommegosztás jelentősége, hiszen számítógépeken- interneten keresztül ez a folyamat csupán pár pillanatra redukálódott (szemben a postai levél alapú megosztással).

1.3. Távoktatás

A távoktatás fogalmára rengeteg definíció létezik, én a következő módon definiálom. Az oktatás egy lehetséges formája a hagyományosnak tekintett nappali, esti, levelező képzési formák mellett. Nevéből is adódik, hogy a tanulás távolságból (távirányítással) irányított speciális formája, mely a tanulótól egy autonóm tanulási környezetet igényel. A tanulási folyamatot lépésről lépésre meghatározza, rendszerezi. Mivel képes egyidőben sok embert tanítani, így a tömegoktatás eszközévé vált. Megszűnik a tanárok tradicionális ismeretátadó szerepe, a tanulás irányítását az úgynevezett tutor segítségével végzi. (Vö.: Kovács, 2005)

A számítástechnika fejlődésével és a tudományos innovációkkal a távoktatás technikai háttere is jelentős mértékű átalakuláson esett át. A webkamerával, vagy az olyan programokkal, mint az általunk is használt Ustream, eltűnt a „csak itt és csak most” érzés, a tanórák bármikor és bárhol követhetők, visszanézhetők a hallgatók igényei szerint (nincs időhöz és térhez kötve). A hagyományos oktatással szemben a távoktatásban tutorról beszélünk, aki már nem egy „mester” szerepét tölti be az oktatás folyamatában, hanem segítő, támogató feladata van.

Ezen pozitívumok ellenére is csak kevésbé tudott elterjedni a távoktatás Magyarországon. Sajnos a technikai fejlődés ellenére (vagy épp amiatt?!) is még élnek a különböző hiedelmek a távoktatással szemben. Sokan megszokták már az oktatási rendszer által favorizált folyamatos készenlétet, például a közoktatásban fellehető gyakori számonkérések (röpdolgozat, szódolgozat, felelés, ’kistémazáró’) miatt. Így ők nem tudják elfogadni a távoktatás önmenedzselést igénylő jellegét, azt, hogy ebben a tanulási formában nagyrészt egyedül kell tanulniuk, saját maguknak kell beosztaniuk idejüket és a tananyagot, és csak kevesebb szerep jut a konzultációknak. Félnek, hogy „elúsznak” az idejükkel, mivel nincsenek rákényszerítve a folytonos tanulásra.

A távoktatás egy másfajta szemléletet, attitűdöt kívánna meg a hallgatóktól, amire még nem mindenki készült fel. Ennek megoldására Papp Ferenc próbál adni néhány lehetséges elemet.  „Fontos az e-learning és a távoktatás, nyitott képzés elfogadottságát, látható sikerét biztosítani sikeres mintaprojektek megvalósításával és széles körű bemutatásával. Rendkívüli fontosságú ebben a hatékony kommunikáció jelentősége. A fejlesztési tevékenység hatékonyságát jelentősen növelheti a közvélemény széles körű tájékoztatása, a releváns információ terjesztése, a tudatosság növelése a társadalmi elfogadtatás céljából.” (Papp, 2005. 11.o.)

2.) Az eLearning jellemzői

Az eLearning egyik fontos jellemzője a didaktikai tervezés, amely nagyrészt az oktatási tartalom kiválasztását és formálását jelenti. Másrészt fontos a tananyag szövegének a didaktikai szempontok szerinti megalkotása. A napjainkban jellemző, digitális technológián alapuló távoktatási anyagokban már a hipertextek segítségével elágazások vannak. Itt már a hallgató dönti el, hogy melyik úton halad tovább a tanulásban, átlép egy modult (modularitás!), vagy visszafordul. A modularitás jegyében a tananyagot elemei egységekre bontják fel. Mivel maga a tartalom kijelölés nem biztosítja az eredményes tanulást, fontos lépés kijelölni a lehetséges tanulási utakat (de ne legyen túlszabályozottság!), melyekhez útmutatót is biztosítani kell. A korszerű tananyagok, tananyagközvetítő alkalmazások tartalmaznak a szöveg mellett már képeket, hanganyagot, mozgóképeket, animált elemeket, tehát multimédiás egységeket is. Örvendetes felismerés, hogy a diákok nem egyformák, előzetes tudásuk nem azonos, így tanulási útjaik sem lehetnek egyformák, nekik kell eldönteni, hogyan is akarnak továbbhaladni. Végezetül szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy az eLearning tartalom- és tevékenységrendszer összessége, mely együttesen a tanulási környezett része.

3.) Az elektronikus tanulási környezet kommunikációközpontú elmélete 

A tanulás középpontjában maga a tanuló áll és öt helyről érkezne információk felé. Egyrészt a tanártól kap instrukciókat, és ezekre visszacsatolást ad. Másrészt a társakkal is interakcióban van. A könyvekből, jegyzetekből (nyomtatott dokumentumokból) is a tanulás forrásai. Az interaktív elektronikus médiumokat böngészve is információkat gyűjt, illetve a nem interaktív elektronikus média is hatással lehet a tanulási folyamatára.

Az infokommunikációs eszközöknek három igazán fontos funkciójuk van az elektronikus tanulási környezetben. Az első a rendszerszervező funkció, melyben főként oktatásszervezési feladatokat kell ellátni, tehát megszervezni azt, hogy mikor, mit csináljon a tanuló. Például, hogy be tudjon lépni egy Facebook csoportba, tájékozódhasson az ETR-ben, használja az intranetet stb és mindezt mikor végezze el.

Az információszolgáltató funkció a tanuláshoz, tananyag elsajátításához szükséges forrásokat teszi elérhetővé, melyek lehetnek akár interaktívak, modulárisak, és ha ismerjük az előzetes ismereteket, akkor személyre szabottak is.

A kommunikációs funkció pedig az interakcióknak ad teret. Ennek jegyében csoportok alakulhatnak (például a Konnekt csoport), online tanulóközösségek szerveződhetnek, melyek alapja a kommunikációs, az információmegosztás.

.) A módszer és médium elektronikus tanulási környezetben

Mint az már fent említettem részben a technikai újdonságok lendítik előre a távoktatást is. De ezek az innovációk annyira gyorsan változnak, hogy a hozzá kapcsolódó módszertan, nem tudja lekövetni. Manapság jellemző az egyszer használatos módszerek tárháza, ami ma még jó, alkalmazható, lehet, hogy holnap már elavultnak fog számítani. Ez a gyors fejlődés viszont nem engedi az attitűdöket változni, alkalmazkodni. A lineáris tanulás helyett meg kell tanulni eligazodni a hipermédia adta elágazások között.  A távoktatás már nem tanárközpontúságon alapul, mint a hagyományos oktatás, hiszen a tanár irányító, vezető szerepe megszűnik, helyette csak terelget, segít, facilitál- tanulóközpontúvá válik. „Ez több mint csupán különböző tanulási stílusokhoz való alkalmazkodás, vagy pl. annak a lehetővé tétele, hogy a tanulók megváltoztathassák a betűméretet vagy a háttérszínt, ez magának a tanulás felügyeletének a tanuló kezébe helyezése”. (Szűcs és Zarka, 2006. 26.o. ) Szintén a távoktatás másfajta szemléletet követel meg a tananyagok terén is: nem készen kapjuk az információt, nem pusztán befogadók vagyunk a távoktatásban, hanem meg kell tanulni magát a tanulást is megtanulni.  

Tehát a távoktatás teljesen más felfogást követel a tanulótól. Itt már nem tömegoktatás zajlik, hanem egyénileg személyre szabott tananyagot kap a hallgató, mely az ő előzetes tudására épül. Ezáltal megtapasztalhatja, hogy a tanulás lehet egy szórakoztató dolog, lehet örömmel is az ismereteket elsajátítani.

Digitális nemzedék elméletek. Felhasználói szokások, életkorok és IKT kompetencia

Számomra a digitális, számítógépes technika használata nem okoz nagyobb gondot, magabiztosan kezelem a programokat, illetve viszonylag könnyen sajátítom el az új dolgokat. Igen, a digitális nemzedék tagja vagyok, digitális bennszülött vagyok- néha csipegető, néha új hódító (vagy a közismertebb X-Y-Z generációs felosztás szerint, az  Y generáció tagja). A digitális bevándorlók viszont már felnőttként (netán idősebb korban) találkoztak a technikai újításokkal, kifejlesztették magukban az elsajátításhoz szükséges készségeket, de a gépek, programok használatában „akcentusuk” van. „A digitális bevándorló akcentus” abban nyilvánul meg, amikor első gondolatunk helyett csak második az Internet, amikor információra van szükségünk, vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvet és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk hogyan működik használat közben. Az idősebb generáció másképpen szocializálódott, mint gyermekeik, és most tanulja az új nyelvet” (Felosztás eredete, idézet: Prensky, 2001. http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf)

Az előadáson elhangzott felosztás szerint a homo oralistól (beszélő ember) a fejlődés során a homo interneticusig (internetet használó ember) vezet az út. „Útközben” fejlődött, a technika, a számítástechnika, mely az internet-így a digitális világ - elterjedésének a bölcsője. Rövid fejlődéstörténet a teljesség igénye nélkül: Kezdetben vala az abacus. Majd jöttek a logarlécek. Majd Pascal és az első automata számológép. Majd Babbage programozható gépe. Majd a lyukkártya. Majd a II. világháború és felgyorsultak az események: ABC, Mark I, MARK II , Neumann János és a Neumann - elvek, ENIAC, UNIVAC, IBM,  Kemény János és a BASIC programnyelv, Kalmás László- játékelmélet-algoritmusok, IC, a mikroprocesszor, aztán jött Bill Gates és Paul Allain az Altair- Microsofttal, Charles Simonyi, PS/2, Macintosh, laptop, hajlékonylemez, multimédia, Pentium, iPad, tablet, optikai számítógép. (bővebben itt)… Szó szerint a technika száguld mellettünk. Vagy előttünk…és mi próbáljuk utolérni… Vagy digitális bevándorlók vagyunk,/leszünk vagy digitális bennszülöttek… 

De mit is takarnak ezek a fogalmak?

Úgy vélem, hogy a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek között nem lehet éles határt meghúzni, hogy ki hova „sorolható be”. De talán a technika/innováció elfogadása, megismerési vágya, az alkalmazási igények mentén választhatnánk el a két felhasználói csoportot egymástól. Ám óriási különbségek figyelhetők meg az azonos csoportban lévők között is, elsősorban az IKT technológiák használata, digitális kompetenciák és készségek területén.

Digitális bevándorlók (digitális telepesek)

Ők azok, akik nem születtek bele a digitális világba, de életük során próbálnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Közöttük akadnak ’kívülrekedtek’, akik nem használják a modern technika vívmányait, nem veszik igénybe az internetet, elutasítják ezeket az eszközöket. A ’derékhad’ követi a fontosabb változásokat, de nem mélyed el a tartalmakban, a programokban, csak annyiban engedi be az éltébe a digitális világot amennyire például a munkájához, technikát igénylő magánéleti mozzanataiban igénye van rá (pl. Skype-ot használó nagyszülők, akik az internetet szinte csak erre használják). A ’hódítók/felfedezők’ már jelen voltak az internet megszületésénél, így jobban érdekeltek a használatában is, könnyebben boldogulnak, de nem ez határozza meg alapvetően az életüket. Mindhárom kategóriára jellemző a „digitális akcentus”. Erre a legjobb példa, mikor a dokumentumokat, emailokat inkább kinyomtatják, mert úgy kényelmesebben tudják elolvasni, mint a képernyőt figyelve, illetve inkább postai úton adnak fel levelet az elektronikus üzenetküldés helyett.

Digitális bennszülöttek (digitális nomádok)

Ők azok, akik már az internet megjelenése utáni korban élnek. A ’leszakadók’ lehetnek elszigeteltek, technofóbok, vagy érdektelenek, lényegét tekintve a közös bennük, hogy önként nem közelítenek az internet felé. A ’csipegetők’ véletlenszerűen használják a technikát- csak ha szükségük van rá, lehetnek ’szörfölők’, ’játékosok’, ’bloggerek’, vagy ’szemetelők’.  Az ’új hódítók’ professzionális módon nyúlnak a technikához, ismerik az újításokat, a tartalom bővítéséért próbálnak lépéseket tenni. Ez utóbbi csoport tovább bontható: ’architects’, ’kreatívak’, top seeds’ felhasználókra.

Ez a nemzedék az információkat azonnal akarja. Ezzel én is így vagyok. A polcomon ott ülnek a lexikonok, mégis ha sürgősen szükségem van egy adatra, először az internethez nyúlok. Mert gyorsabb, mert látványosabb a sok multimédiás eszközzel: mert jobban érzem magam, ha kép/video is párosul a tények mellé- amennyiben ez lehetséges. Ám mégsem vagyok ingerfaló, például szívesebben olvasok egy könyvet, mint hogy az interneten böngésszek, vagy ott olvassak (ez lehet, hogy ’sometimes online’? lét, ha már volt always online). Általában multitask üzemmódban létezek. Párhuzamosan végzek tevékenységekhez mind az interneten, mind azon kívül, de a nagy koncentrációt megkövetelő dolgokkal (tanulás vagy munka) csak teljes csendben tudok haladni- az internet okozta „zajok” nélkül. Mégiscsak van igazság ebben: “Human information processing is insufficient for attending to multiple input streams and for performing simultaneous tasks,” write the study's authors Reynol Junco and Shelia R. Cotton. (http://mashable.com/2012/02/29/facebook-homework-lower-grades-study/) Továbbá hálózatosodtam is, webkettő (vagy másfél- még mindig ez a dilemmám) vagyok, ismerem és használom több szegmensét a social media-nak , informális tanulócsoportokban tevékenykedek, sőt már a Second Lifeban is jelen vagyok. 

Digitális nemzedék oktatási-pedagógiai szemmel nézve: A digitális világba beleszületett „generáció tagjai, az egyre gyorsabban fejlődő kommunikációs technika különböző digitális eszközeit (számítógép, internet, „web2” eszközök, mobiltelefon, okostelefon, tablet stb.) a pedagógusok szemével nézve boszorkányos ügyességgel használják. A használatot, különösen az iskolai használatot, lassan az intézmények nem tudják kezelni, hiszen a pedagógusok nagy részének fogalma sincs arról, hogy a gyerekeknél levő eszköz és az adott gyerek digitális eszközhasználati kompetenciái közösen mire képesek.” (http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1019)

Na, akkor ezzel lehet vitatkozni, kíváncsi vagyok a véleményekre- habár a csoport reggeli Facebook kommunikációja némileg már ellőtte a poént.

 „2000 óta felnövőben van egy új generáció: a mostani óvodások vagy alsós kisiskolások, akik a tényleges írás-olvasástudás előtt tesznek szert IKT kompetenciára és „információs írástudásra”. A számítógépes ellátás és a szélessávú internet-hozzáférés elterjedésével ugyanis ebből a korosztályból sokan 3-4 évesen elkezdik aktívan használni a számítógépet, hogy a legújabb játékokkal játsszanak, állatos „cuki” képeket, videókat nézegessenek a Flickr-en, vagy a YouTube-on.” (http://mipszi.hu/cikk/091129-internet-generacio-utan?page=0,1) 

Én nem csodálkozom el ezen a jelenségen, hiszen napjainkba minimum(!) egy számítógép vagy laptop megtalálható a háztartásokban, s a gyerek azt látja, hogy szülei használják, így őt is érdekelni kezdi. Hosszasan lehetne vitatkozni róla, hogy jó, vagy rossz hatással van ez a kisgyerekekre, fejlődésükre, konstruált valóságképükre- de én a szkeptikusok közé tartozom, nem vélem helyes dolognak, hogy már az óvodások is a gép elé üljenek (főleg ne felelős szülői felügyelet nélkül).

”…az emberiség történetében most először, a gyerekek valami fontos felett gyakorolnak hatalmat. A szüleik legfeljebb a kisvasutat és a babavilágot irányították, a ma gyermekei azonban vezéregyéniségei egy digitális forradalomnak, ami átalakít minden társadalmi intézményt” http://mipszi.hu/cikk/091129-internet-generacio-utan

Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódva érdemes egy videót is megnézni:. 

A Csepeli- Prazsák- féle internetes felhasználói típusok közül talán tanuló- informálódó lennék. Viszonylag széles körben használom a webet, belopódzik a mindennapjaimba, ha akarom, ha nem. A szabadidőmben viszont alig játszik szerepet: maximum megnézem a moziműsort, vagy megrendelek egy könyvet, amit el akarok olvasni, de nincs nagyobb térnyerése. Sosem játszottam internetes játékokkal, amivel mégis, az meg nem tetszet meg annyira, hogy többször/többet is kipróbáljam.

Óra végén felmerült a kérdés: Hogyan lehet az oktatást ezekhez a sajátosságokhoz illeszteni? Nem tudok és nem is akarok kielégítő válaszokat adni, de egy kósza gondolatot példaként feljegyzek, amit elképzelhetőnek tartok. Nagy szenvedélyem a nyelvtanulás. Szerencsés helyzetben voltam, mert a gimnáziumi tanáraim remek könyveket választottak a német illetve angol nyelvhez. Szép színes képeket (nagy előny a vizuális típusúaknál J), rengeteg hanganyagot tartalmazó tankönyveket természetesen munkafüzetekkel. Szerettem ezekből tanulni. Viszont a szavak tanulása nagyon nehezen ment, ami pedig alapja lenne az idegennyelv tudásnak. Kénytelen voltam belátni, hogy nekem, aki nem tud magolni, nagyon időigényes folyamat egy-egy szódolgozatra felkészülni, egy új lecke anyagát elsajátítani. Aztán egy PC boltban találkoztam egy elektronikus szótár programmal, s rájöttem, hogy van hatékonyabb módja is a szótanulásnak számomra. Manapság még több lehetőség áll rendelkezésre a könnyebb tanulásra az osztálytermekben. Például remek szótanító programok vannak az interneten melyekkel szórakoztatóbbá tehető egy nyelvóra, játékossá tehető a nyelvtanulás, úgy, hogy a hatékonyságából nem veszít.

(Itt egy magyar, követendő jó példa. – „Felosztottuk a csoportokat, elkezdődött a játék.  A lelkesedést, amit a játék keltett, soha nem láttam még ebben az osztályban. Sőt, talán egyik órámon se, ilyen mértékben. Az egyik csapat tagjai, akik épphogy vezettek, állva játszották végig, annyira izgultak. A kérdéseket mind tanultuk, és végre erőfeszítéseket tettek a legrosszabb tanulók is, hogy megmentsék a csoport becsületét. Gratuláltak egymásnak, pacsiztak mikor jó választ adtak. Szoros küzdelem lett az óra végére. Nyertest hirdettünk, de mégis mindegyik csapatnak volt sikerélménye, és érezték, ez az óra olyan volt, amire emlékezni fognak.”) http://tanarblog.bf.hu/internet-a-tanoran/2853-mindent-vagy-semmit-azaz-jeopardy?utm_source=tan%C3%A1rblog&utm_medium=twitter

Update: Erre a videóra ma bukkantam rá, de érdemes megnézni, : (Féloldalas netgeneráció- Fehér Péter, Hornyák Judit, mtv1 videotár)
http://videotar.mtv.hu/Cimkek/f/e/feher_peter.aspx