Optimista-Y-bennszülött

Pár gondolat még foglalkoztat az előadással, illetve az olvasott véleményekkel kapcsolatban, találtam néhány érdekes cikket, blogot, videót is, melyek újabb agyi működést serkentettek, jobb ha „kiírom magamból” ezeket.

Az előző bejegyzésemben szándékosan nem szóltam a digitális nemzedékek egy másik lehetséges besorolásáról, a veteránok, bébi- bumm, X, Y, Z, Alfa generációról, jellemezőjükről. (bővebben lásd itt) Ennek egyszerű az oka: nem értek egyet ezzel a besorolással. De több blogban is olvastam róla, így elmondanám a véleményem, és azt, hogy miért érzem erőltetettnek ezt a fajta kategorizációt.

A fent említett felosztás szerint tehát öt különböző csoport van, s az egyes besorolás alapja a születési dátum.

A veteránok 1925 és 1945 között születtek. Ők idősebb korban ismerkedhettek csak meg az internettel, ezért a „digitális életbe” való bekapcsolódás nálunk nehézkes vagy egyáltalán nem történt meg. Gondoljunk csak nagyszüleinkre, hogyan állnak a számítógéphez, az internethez, mobiltelefonhoz?!…

A bébi- bumm generáció 1945-1964 között született. Tehát ők a szüleim korcsoportja. Ők felnőttként ismerték meg a számítógépeket Egy részük a munkája során is használja-így rendelkeznek némi digitális tudással, de általában nem ez a domináns kommunikációs formájuk/felületük.

Az X generáció tagjai kamasz vagy ifjú korukban találkoztak a számítástechnika adta lehetőségekkel. Életük sok momentumában használják az internetet (munkahely, szabadidő, kommunikáció,. ügyintézés), nyitottak az innovációkra.

Az Y generációsok gyerekkorukban találkoztak először az internettel, így őket én a digitális bennszülött nemzedék egy részével azonosítom. Magabiztosan mozognak a netes platformokon, kezelik az elektronikus eszközöket, s néha ők igazítják el szüleiket is az információs szupersztrádák világában. Nekik már természetes közegük a digitális világ.

A Z generáció nem is tudja milyen az internet nélküli élet, hiszen nekik a születésükkor már adott volt a technika. Teljesen profi szinten kezelik a számítógépet. Viszont épp emiatt nagy kihívást jelentenek az oktatás területén. (A napokban olvastam egy új „tanulási irányzatról”, az Edupunkról. Szerintem ők hűen tükrözik a Z generációs fiatalok tanuláshoz való viszonyát- legalábbis a fenti besorolás és jellemzők szerint. Röviden, mi is az Edupunk: Jim Groom blogger használta először a kifejezést egy 2008-as bejegyzésében (itt olvasható angol nyelven) és azóta az interneten nagyon gyorsan elterjedt ez a fogalom /én hazánkban még nem találkoztam ezzel/. A kifejezés az edukáció és a punk szóból ered, a lényege a „csináld magad!”, tehát egy saját motiváción alapuló, egyénre szabott tanulási útról /autodidakta tanulás?/. Az Edupunkok nem a régi, hagyományos oktatási rendszerben kívánnak tanulni, hanem a digitális lehetőségek széles skáláját kihasználva, saját maguk választják ki a tananyagot... Ezzel kapcsolatban kíváncsi leszek a véleményekre! J) 

Az Alfa generáció a 2010-es évben, vagy azután születettek, akikről el sem lehet képzelni, hogy mi mindent fognak tudni…

(A generációkhoz kapcsolódva itt egy érdekes leírás, mindenki megnézheti mennyire illik rá a jellemzés, aztán lehet vele vitatkozni, egyetérteni.)

És a problémám ezen besorolással:

Én nem tudom ennyire generációkra lebontva értelmezni az internethez való viszonyt. Inkább egy folyamatosan változó, átalakuló jellemzőnek tudom elképzelni, ahol egyik nemzedék tanul a másiktól (nem feltétlenül a fiatal az idősebbtől). Ahol egyszerűen alkalmazkodni kell az innovációkhoz a felnövekvőknek- ebbe születtek bele, a csapból is ez folyik (mi is erről beszélünk hetek óta J). 

Az elektronika terén olyan gyorsan jelennek meg az innovációk, hogy az ember csak kapkodja a fejét- ez gyorsabban megy végbe, mint egy generációs váltás… Nem tudom egy ilyen merev struktúraként kezelni a felosztást, szerintem nem a születési dátum  a mérvadó, hanem a tanulási hajlandóság, az elszántság, az érdeklődés, a motiváció, vagy akárhogy is hívjuk…Lényegében a „Meg akarom ezt tanulni?” kérdés a döntő. Ha valaki meg akarja tanulni, van rá számtalan lehetősége, biztos vagyok benne, hogy kapni fog segítséget. Ha nem akarja megtanulni, akkor már egy fokkal igazabbnak gondolom  a fenti kategorizációt… Inkább egyetértek a digitális bevándorló- digitális bennszülött felosztással (bár itt szerintem az elnevezések nem éppen szerencsések).

A másik, amit mindenképp megemlítenék, az optimista- pesszimista látásmód. Én szeretném az előbbi szerint vizsgálni az új generációkat, de néhány dologban igazuk van a pesszimistáknak is. Az internet adta végtelen lehetőséggel a fiatalokra valóban jellemző a kíváncsiság, hiszen bármi fellehető, de kritikusan kell állni a találatokhoz, tudni kell szelektálni az információk között. 

Valóban jellemző a kezdeményezés a Z generációra, például készíthetnek blogot, szervezhetnek és tagjai lehetnek csoportoknak, melyek az érdeklődési körükhöz tartoznak. De azt megkérdőjelezem, hogy ez a generáció okosabb, intelligensebb, mint az előző. Szerintem az internet mindennapos használata nem felételezi automatikusan az IQ (netán EQ) többletet. Sőt, ez még jobban függ attól, hogy a fiatal mit néz az interneten, mik az elsődleges céljai a szörfözéssel. Kémiai kísérletek nézése? Nyelvtanulás? Online olvasás a kötelező olvasmánylistáról? Valóban, lehet, hogy így többlet információhoz jut, mint a 20 évvel korábbi gyerekek. De mi van, ha csak játszik? Haszontalan dolgokat olvas??? Ebben az esetben egyáltalán nem kap többlettudást (maximum a joystick kezeléséből). 

Az előadásban és a blogokban is esett szó a közösségi létről és az elmagányosodásról. Szerintem egyik nem vezet a másikhoz, egyik nem oka a másiknak. Attól, hogy valaki social mediát használ még nem biztos, hogy valódi emberi kapcsolatai kiürülnek. A Facebook, IWIW és társaik egy jó eszköz lehet a kapcsolatok ápolására. Vannak emberek, akik távol laknak (netán a világ túloldalán), velük szinte az internet az egyetlen kommunikációs mód. De akár a „napközbeni” kommunikáció folytatása is lehet a social media, vagy csoportot alakítva egy információ/tartalommegosztó felület. 

Nem gondolom azt, hogy azonnali jutalomra vágynának a digitális bennszülöttek. Inkább húzzák-halasszák a dolgot. Nem arról van szó, hogy nem csinálják meg, nem lesznek készen határidőre, csak olyan Pató Pál úr módjára „ej, ráérünk arra még”. 

Lehet, hogy szubjektív voltam, de nehezen szorítom háttérbe azt a tényt, hogy magam is a bennszülöttek egyre népesebb táborát erősítem, hogy engem is jellemeznek (vagy épp nem jellemeznek) ezek a fogalmak.

Ismerőseim körében sok embertől hallom (néhány kommentben, blogban is volt róla szó), hogy a számítógépet, használatát sokan rossznak „az ördög művének” tartják. Szerintem ennek egyszerű oka van: egy ismeretlen dologra könnyebb azt mondani, hogy rossz, haszontalan, felesleges, mint venni a fáradságot, leülni és megismerni. 

Ugyanez volt korábban a televízióval is… Rossz, negatív példát mutat a fiataloknak, ne nézzék, elbutulnak. Pedig ott a sok ismeretterjesztő film- a személyes kedvenceim. Mikor lenne az embernek alkalma például az Amazonas mélyére elutazni és megnézni a lenyűgöző ottani életvilágot? Mikor tudnánk lemerülni a tengerek mélyére és megnézni mi van lenn, milyen élőlények lakják a vizeket? Hát, nagy valószínűséggel a válasz: sosem tudnánk mindezt megtapasztalni (legalábbis én nem). De ennek ellenére engem érdekel, hogy mi folyik ott. Ugyanígy szeretem a különböző kultúrákkal, szokásokkal foglalkozó riportokat, idegen nyelvű hírcsatornákat is. Számomra érdekesek. 

Persze valószínűleg a teóriám itt is helytelen, mert az ilyen műsorokon kívül nem nézek mást, tehát nem tudom, mi zajlik egyébként a „dobozban” (bár gyanítom, a színvonal hagy némi kívánnivalót). De ez ízlés kérdése, hogy miért is kapcsolom be a tévét, mit akarok megnézni, mire áldozok az időmből. De szerintem ez a helyzet a számítógéppel is. Akkor kapcsolom be, amikor akarom, és azt csinálok ott, amit én akarok. Hogyan lehetne tehát az „ördög műve”? Arra használom, amire én akarom, ha valami nem kell/nem teszik/morálisan/erkölcsileg nem helyes számomra, nem nézem meg. 

A fiataloknál persze nagyobb a veszély a véletlen „eltévedésre”, de itt előkerül a szülői felelősség (felelősségteljes szülő!) kérdése. Nem azt mondom, hogy ott kell ülni a gyerek mellett, amikor technikai eszközöket használ, nem. A számítógépen erre találták ki a ’szülői felügyelet’ funkciót, ami nem egy rossz dolog (kezeket fel, aki tudott erről J). Illetve ezért kellene leülni a gyerekkel, elmagyarázni, hogy mit is lehet csinálni a neten, milyen hasznos funkciók vannak, mire tudja ezeket felhasználni, s nem csak odaengedni, hogy „ott a net, szörfölj, guglizz, csak légy csendben”…

Végezetül, akinek kedve támad egy kis statisztikát olvasni:

Infokommunikációs (IKT-) eszközök és használatuk a háztartásokban, 2009 - http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt09.pdf

Vagy egy rövid videót megnézni- ezt csak ajánlani tudom (és előre szólok nem hosszú):

Generation gap 

Felhasználtam:

• Edupunk - http://en.wikipedia.org/wiki/Edupunk
• Jim Groom és az Edupunk - http://bavatuesdays.com/the-glass-bees/
• Kulcsár Zsolt blogja - http://www.crescendo.hu/2010/8/4/xyz-generacio-magyarorszagon 
• Prensky, Marc (2001): Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók. -  http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf
• XYZ - http://kommunikacioshiba.blogspot.com/2010/07/xyz.html