Konnektivizmus negyedszerre...

 Nyílt oktatási formák a felnőttképzésben. Felnőttképzési jó gyakorlatok online és virtuális környezetben.

A téma még mindig a konnektivizmussal kapcsolatos, immár második hete, ez lesz a negyedik ez irányú bejegyzésem. A csoport eddig aktívan részt vett a témákban való kommentelés terén, de mintha mostanra a lelkesedés, az ihlet alább hagyott volna, és alkotói válság uralkodna  (tisztelet a kivételnek) Magam is gondban vagyok, mit kellene még írnom,  két lehetőség áll előttem: 

(1) megpróbálom összefoglalni az elmúlt két hét során a saját munkám, és a csoport tevékenységét, a főbb momentumokat. 

Vagy 

(2) Próbálok kicsit más irányt venni, még a téma határain belül maradni, de valami újat mondani, hozzátenni az eddigiekhez. 

Az első verzió lenne a logikus, hiszen a heti második bejegyzés az összegzésről szólna, de nekem ez már az ismétlés kategóriába menne át, így az arany középutat követve megpróbálok mindkettőről írni.

Az előző bejegyzésben kimondottan a kutatásra, kutatási eredményekre fókuszáltam, de ezen alkalommal a címben szereplő nyílt oktatási formákról is szólnék

A nyílt oktatás elsődleges célja a hallgatóban megbújó képességek, készségek felszínre hozása, láthatóvá tétele, fejlesztése. Ahogy az előadáson is elhangzott a tanuló kerül az oktatási folyamat középpontjába, aktívan tevékenykedik, részt vehet a döntési folyamatokban is, és multitasking „üzemmódba kapcsolva” dolgozik. 

A multitasking kapcsán nekem mostanság a Second Life-ban történő tanulásunk jut eszembe. A csoportfeladatok megoldása közben mikrofon segítségével kommunikálunk a csoporton belül. Akinek épp nincs hangra lehetősége, azzal a chaten levelezünk. Ezzel egyidőben együtt készítjük a közös dokumentumasztalon a bejegyzés vázát, és még esetleg a prezentációt is. És közben-közben felugrik egy-egy IM is :-) , rápillantunk a Facebookra, figyelünk a valós világ eseményeire. Azt hiszem ez kimeríti a multitasking fogalmát…de a végén „a zavarok ellenére” is elkészül a kooperáción/kollaboráción alapuló feladat, és megszületik a közös tudásproduktum.

Egy átlagos konzultáció [saját ábra]

A nyílt oktatásban a tanulásban való részvétel nincs életkorhoz kötve, bárki csatlakozhat, így ilyen szempontból egy heterogén csoport alakul ki, ahol izgalmas lehetőséget rejt a csoporttagok hozott előzetes tudása, tapasztalata.

Változatos eszközök és tananyagok felhasználásával próbálják a hallgatókat a továbbgondolásra, egyéni kutatásra ösztönözni, produktivitásukat emelni. 

Itt megint tennék egy kitérőt, illetve felvetnék egy víziót, amivel tudom, hogy nem leszek népszerű a csoporttagok körében. Akár a mi konnektivista kurzusunk egy időben kisebb szeletét is el tudnám képzelni a Second Life-ban. Például az alkalmazás egy jó platformot biztosítana a heti témák megbeszéléséhez. Bárki „felléphet”, szabadon hozzászólhat a témákhoz, nézőpontok ütközhetnének, új gondolatok kerülnének napvilágra- tulajdonképpen az írásbeli kommentelés egy része lenne kiváltható. Vagy felfoghatnánk inspirációnak is. A blogok nyomon követhetőek a "virtuális digitális táblán" a termekben, megnézhetők, kivesézhetők egymás irományai. Habár azt elismerem, hogy ezt a szóbeli kommunikációt „mérni” a mi speciális esetünkben nagy feladat lenne az oktatónak és/vagy inspirátornak.

Közös dokumentum

Másrészt egy ilyen csoportmegbeszélés kiváló alkalmat adna/adott volna a közös dokumentum irányának meghatározásában, a bekerült anyagok megbeszélésében. Talán így kiküszöbölhető lett volna a bizonytalanság, kérdezhettünk volna real-time, nem csak üzengettünk volna, könnyebb lett volna a konszenzus kialakítása is. (De azt itt jegyezném meg, hogy a mi, kevés tagot számláló csoportunknál tökéletesen működne egy- egy Second Life konnektivista eszmefuttatás, de technikai okokból egy nagyobb csoportnál, már akadályokba ütközne, így ott csoportbontásban tudnám elképzelni ugyanezt. Vagy egy lehetséges alternatívaként egyéni érdeklődés alapján opcionálisan választható „követelményként” bevinni az eszközök közé az SL-t.) Izgalmas lehetőség lenne a Second Life-ban megtalálható nyitott egyetemek látogatása, órák hallgatása, szintén inspirációként, tudásbővítés gyanánt. (Ez viszont idegennyelvi kompetenciák meglétét feltételezné. De  saját tapasztalatból tudom, hogy inword igen érdekfeszítő előadások hallgathatók majdhogynem bármilyen témában, és rengeteg dolgot lehet eltanulni ezekből.)

A hét folyamán előkerült az inspirátor szerep, és kérdéseket vetett fel. Most egy kicsit azzal is foglalkoznék, hogy mit jelent inspirátornak lenni, egy konnektivista kurzusban, és úgy általában pár gondolatot írnék le az inspirátori szerepkörről is.

Az inspirátor feladata a sugalmazás, ösztönzés, ihlető gondolatok nyújtása, befolyásolás . Egy-egy csoport, közösség munkáját lendíti előre inspirálva, támogatva, „kihúzza őket a gödörből”, egy-egy problémán segít átlépni, megoldási utakat sugallva. A problémákat megoldását oly módon segítheti, hogy a személyes vitákat próbálja más irányba befolyásolni, más mederbe terelni, a témára fókuszálást előtérbe helyezni.
Nekünk is erre lettek funkcionálva az inspirátorok, a bejegyzéseik, s az egyik előadáson el is hangzott, hogy tevékenységük és aktivitásuk lényeges momentum egy konnektivista csoport életében. De mint az már megszólalt a kommentekben, és láthattuk is, ezen bejegyzések eltűntek idővel, mert nem születtek rá érdemi reakciók. (Ennek okait akkor boncolgatni kezdtük: időhiány, érdektelenség, nem tudtunk mit kezdeni az inspirátori bejegyzésekkel-így nem reagáltunk stb. Erről írtam már több helyen is.)  Lényeg a lényegben, azt hiszem a csoport kivételes találékonysága, motivációja, érdeklődése, kreativitása (vagy hívjuk bárhogyan) segítségével megoldottuk az inspirátori jelenlét nélkül is a munkát, így ezt dicséretes helytállásnak gondolom.

Végezetük utalnék a Távoktatás és e-learning heti feladatunkra, ahol a távoktatással és konnektivizmussal kellett foglalkoznunk; a következő instrukciót kaptuk:

"A feladat a következő: képzeljék el, hogy egy cég vezetősége lehetőséget ad arra, hogy oktatási menedzserként bemutassák egy távoktatási kurzus és agy konnektivista kurzus közötti különbséget, mert a cég döntéshelyzetben van, hogy a belső képzésében melyiket válassza. (Valamelyiket biztosan fogja) A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján, ezek bemutatásával kell elvégezni. Ne feledjék, hogy a közösen szerkesztett prezentációval legfeljebb 15-20 percük lesz a bemutatóra és a megbeszélésre, vagyis rövid, de érdemi összehasonlítást bemutató prezentációt érdemes szerkeszteni.". 

A csoportunk prezentációja megtekinthető ebben a bejegyzésemben: Motiválás, aktivizálás, megerősítés. Feladatrendszerek elektronikus tanulási környezetben.