Önreflexió a konnektivista létemről

Nyílt oktatási formák a felnőttképzésben. Felnőttképzési jó gyakorlatok online és virtuális környezetben.

Kísérlet- kutatás

Lassan megszokom a kutatásra használt ’fehér egér’ szerepet, ami az elmúlt félévben rám ragadt. A Second Life-ban ez már egy természetes velejáró, utolsó évesként pedig a szakdolgozati kérdőívek kitöltése miatt sem jelent már problémát. Az Információtudomány és média a 21. század elején elnevezésű kurzus indulásakor is kitöltöttem egy kérdőívet, mely a fenti, konkrét egyetemi konnektivista tárgyunkkal állt összefüggésben, habár már sem a konkrét kérdésekre, sem a válaszaimra nem emlékszem.  Ennek a kutatásnak ez eredményeiről szólt a heti előadás, mely reflexiója olvasható ezen posztomban.

Őszintén szólva a téma láttán részletekig menő ismertetésre, elemzésre, kivesézésre számítottam, de helyette csak egy „témakörönként” értékelő előadást kaptam (ami nem rossz, de érdekeltek volna az egyes válaszok eredményei, az ebből levonható következtetések, összefüggések stb.). Nem is foglalkoznék tovább a hiányérzetemmel, lássuk inkább a konkrétumokat…

A következő mondat hangzott el: A KONNEKT csoport „Lehetőség a hallgatók számára, hogy saját maguk oszthassák be a tanulásra szánt idejüket, és megismerkedhessenek eddig nem használt IKT eszközökkel.” Valóban, egyet értek a mondattal, de kikívánkozik egy ’de’. Egyetértek, a saját időmenedzsmentünk felértékelődik/felértékelődött a kurzus teljesítése során, de ez nem csak a jelen csoportra igaz. Megannyi példát lehetne hozni az élet bármely területéről, ahol én magam osztom be a tanulásra fordított időmet (meg úgy általában AZ indőmet). Ez szerintem nem csak a KONNEKT csoport (és nem csak a konnektivizmus) sajátossága. Az eddig nem ismert IKT eszközök használatához is ambivalensen fordulok. Érdeklődésemből fakadóan eddig is szívesen próbáltam ki új „kütyüket”, alkalmazásokat, szóval nálam ez a tagmondat sem igaz. De tény és való, hogy például a Twittert már ismertem korábbról, megnéztem, kipróbáltam egy ismerősöm által, de nekem akkor nem nyerte el a tetszésemet, így a regisztráció is elmaradt. Most viszont a megismert eszközök között az egyik kedvencem lett…

A fenti mondat után, rögtön egy másik megállapítás következett: A hallgatóknak a kurzus által adott a „Magasabb szintű önismeret lehetősége: mik a korlátaim, mire vagyok képes, feladom-e, ha valami nem megy, képes vagyok-e önszabályozásra.” Ezzel már teljes mértékben egyet tudok érteni. Mivel eddig ismeretlen magasságokba szárnyalt a kurzus követelménye, a kezdetek kezdetén voltak kételyeim a teljesíthetőség terén, de főként kíváncsiságból csatlakoztam mégis. A korlátok felismerése, és a ’folytassam vagy feladjam?’ gondolatok kétszer futottak át az agyamon az elmúlt hónapokban. Először a tavaszi szünet után, mivel a két hét kevésbé intenzív munka elkényelmesített, kizökkentett az addigi ritmusból, és elbizonytalanodtam kicsit. A másik megingás nemrég volt, a négy napos ünnep után, szintén a fenti ok miatt. De azt vettem észre magamon- a hátunk mögött lévő 8 hét alatt-, hogy ha már benne vagyok, nap, mint nap órákat foglalkozok vele, csinálom a feladatokat (néha az alvás rovására), akkor már nem tűnik irreálisnak a teljesíthetőség. Néha könnyebben jön az ihlet egy-egy bejegyzésnél, néha nehézkesebben, de megoldhatónak vélem. Így a végéhez közeledve pedig egyre pozitívabban tekintek vissza (és nem a megszépítő messzeség miatt J ) a kurzusra, a feladatokra.

Időtényező

Az időtényező itt is hangsúlyos kérdésként jelent meg. A kutatás alapján ez a legkritikusabb pont a lemorzsolódás terén. Aki „kiesett” a kurzusból, vagy meg sem próbálta, ezt jelölte meg, mint legfélelmetesebb „mumus”: nincs napi több órája arra, hogy érdemben tag lehessen a csoportban, megírja a blogot, kommenteljen, használja az eszközöket. Valóban soknak tűnik (elsőre meg főleg), de azt hiszem a csoportban maradt aktív tagok az idő, mint akadályozó tényező szerepét megcáfolták. Persze vannak egyéni élethelyzetek- munkahely, több helyen/ szakon való egyidejű tanulás, család stb, amik valóban nem kompatibilisek a konnektivista kurzusunkkal-ezt mindenképp el kell ismerni. 

Az internethasználat átlagos ideje a válaszadók szerint napi 1-5 óra. Ezt én is reálisnak tartom, mivel néha több idő kell, mert lemaradásban vagyok, jó irányba haladnak a kommentek és éppen egy eszmefuttatás közepén vagyunk, amelyből nem akarok „kiszállni”, vagy csak elkalandozok a szakirodalmak, cikkek, tweet-ek között. Néha pedig, ha a csoport aktivitás is kicsit csökken, elég pár komment, vagy tweet. A Facebook-ot jelölték be a legnépszerűbb portálnak-kell ezt magyarázni? (Szinte azzal kelünk, azzal fekszünk, hiszen ott van az „élet”.)

Elhangzott, hogy a kurzus résztvevői között a Badoo-t senki sem ismeri. Igaz. Én sem.

Teljesíthetőség

A teljesíthetőség kérdése egy érdekes terület. A kitöltők 68%-a úgy vélte, hogy a konnektivista kurzusunk sokkal nehezebb, mint egy másik kurzus. Igaz ez is. Nem szeretném leminősíteni egyik kurzusunkat sem, de ez messzemenőkig egy más dimenzió. Sőt, az, hogy nehezebb, szerintem csak az érem egyik oldala, mert más is. Más, mert ritka az olyan tantárgy, akol ennyi szabadságot kap egy hallgató. Általában a kurzus kezdetén megtudjuk miről lesz szó, majd a követelmények szerint: vizsga, beadandó vagy prezentáció lesz a vége. Az, hogy menet közben tanul-e a hallgató (mit és milyen mélységben), csak az esetek elenyésző számában fordul elő. Erre itt állunk egy olyan kurzussal szemben, ahol folyamatosan kell teljesíteni, ahol nyilvánosak az irományaink (így hozzáférünk egymás „gondolataihoz”), ahol véleményt formálhatunk, ahol azt írjuk le, ami minket az adott témán belül érdekel… közben a mi kognitív térképünk építkezik, s közösen a csoporttagokkal is munkálkodunk egy közös produktumon. Azért ez merőben más, joggal merülhet fel, hogy lehet-e ezt teljesíteni. (Habár megjegyezném, hogy szeretem a kihívásokat, így számomra érdekes volt ez a megváltozott szituáció, és, hogy mit lehet belőle kihozni).

Láthattuk, hogy a kérdőív eredményei között szerepel a fogalomtérkép ellenesség. Nem igazán értem ezt, mivel az egyik legegyszerűbb feladatnak tűnik számomra. De elismerem, hogy vizuális típus vagyok, és lehet, hogy nekem emiatt nem ellenszenves a Mindmeister használata.

A kutatás a már fent is megemlített lemorzsolódás okainak az időtényezőt, illetve a motiváció elvesztését jelölte meg, melyekben látom a realitást én is. Motiváció (külső és/vagy belső) és szabadidő nélkül valóban a lehetetlenség határát súrolja (vagy át is lépi) a teljesíthetőség.

Az elvárások a megkérdezettek szerint nagymértékűek. Igen, ezt tudtuk, láttuk, tapasztaltuk/tapasztaljuk. De, mint a teljesíthetőségnél leírtam, számomra nehéz ezt összehasonlítani a többi kurzusunkkal, mivel teljesen más a követelmény és tanulási mód(szer). Nyilvánvaló, hogy az elvárásoknak is igazodni kell ehhez. Elhangzott, hogy az elvárásoknak való megfelelés küzdelmes volt, de mostanra már rutin szereztünk. Számomra ez megint csak egy féligazság. Valóban lett tapasztalunk az időmenedzsment, a teljesítés, az eszközök használata terén. De minden bejegyzés más, újat kell alkotni, más szemszögből nézelődni, amire a rutin nem nyújt megoldást, ide például nyitottság, kreativitás és tájékozódás kell. Másrészt néha a fáradság felülkerekedik a „rutinon” (lásd feljebb a szünetek utáni elbizonytalanodást).

Végezetül elhangzottak további érdekességek a kurzussal, csoporttal kapcsolatban, melyeket megosztott velünk az előadó.

Az a bizonyos adatösszesítő táblázat is helyet kapott az előadásban, nevezetesen, hogy fontos tényező a résztvevők életében. Igen, én magam is sokszor megnyitom és keresem az ’ok’ (vagyis teljesített) jelet. De csak biztonságérzetből, nem a kommentek, blog, tweet-ek számosságának meglétét illetően. Megnézem, hogy elkönyvelték-e a hetemet, rendben megvannak a részfeladataim, s ez egyfajta megnyugtatás is nekem.

Megfigyelők hada. Mivel a Facebook csoportunk nyílt csoporttá változott időközben, vannak külső szemlélőink, illetve az üzenőfalunk is hirdeti aktív tevékenységünket. Többen is nyomon követik a csoportban való ténykedésem, s néha, egy-egy általuk is érdekesebb témánál jelzik, hogy szívesen hozzászólnának, de sajnos nem tudnak a csoport jellegéből adódóan. Valóban, nekem is hiányoznak a külső kommentek, az új nézőpontok, vélemények miatt, illetve, hogy egy más szakterületről érkező, hogyan látja/látná a heti témát.

Az utólagos pótlási lehetőség kérdése egy érdekes momentum. Egyrészt a konnektivista kurzus nem támogatja a lemaradást, utólagos felzárkózást, hiszen pont az első bejegyzés impulzív gondolatai „avulnak” el. De a csoportban előfordulnak „késve érkezett” bejegyzések. Személy szerint én ezeket is szívesen elolvasom, mert érdekel, hogy azóta változott-e  a véleményem a témáról, vannak-e új források, ötletek, gondolatok, mennyiben kapcsolódik a korábbi témákhoz, utal-e rájuk (vagy előre).