Esélytelen egyenlőség?

A témahéten megszületett blogok és kommentek igaz, hogy nem sok területtel foglalkoztak, de amiről szó volt, remekül körbejárta a csoport. A legdominánsabb téma egyértelműen az esélyegyenlőség/esélyegyenlőtlenség, függőség, oversharing, biztonság volt. Próbálom összefoglalni a saját meglátásaimat, de nem lettem igazán meggyőzve a témában (így egy töményen szubjektív bejegyzéssel szolgálhatok csak).

Az esélyegyenlőségnél elsősorban a kinek segítsünk problémaköre szült (ha nem is ellentmondásokat), de érdekes meglátásokat.  Tehát a fejlesztésekre, innovációkra kell figyelni, vagy inkább a lemaradó/kiszoruló rétegre, akik a szakadék szélén állnak és a gravitáció már húzza őket a mélybe? Mi fontosabb, mi előrébb való? Hogyan csökkenthetjük az esélyegyenlőtlenséget- már ha ez lehetséges? Egyáltalán kinek lenne a feladata enyhíteni a két tábor közötti különbségeket? Milyen módszerekkel lehetne ezt megvalósítani? Túl sok kérdés ez, és túl kevés az érdemleges válasz.

Én azokkal értek egyet (kivételesen), akik kicsit pesszimistán szemlélik e kérdést.

Igen, jó dolog az esélyegyenlőség, mindenkinek biztosítani kellene a digitális erőforrásokhoz való hozzáférést, az IKT kompetenciák megszerzését, az aktív és tudatos digitális állampolgári létet. Segíteni, felkarolni kellene a lemaradókat, tanítani őket, felhívni a figyelmüket arra, hogy ez a „kihagyott lehetőség” nemcsak nekik okoz kárt, hanem a teljes társadalomnak (Hogyan lesz így információs társadalom? Ha ők kiszorulnak az IKT-ből akkor az egész társadalom „elszenvedi” ennek következményeit, mivel ez a csoport nem képviselteti magát a digitális világban, így a web 2 egyoldalúvá válik. A leszakadók értékeit, kultúráit, érzelmeit nem ismerjük meg a „hallgatásuk” által. ).

Aztán elvileg segíteni kellene azokon is, akik nem használják ki (még az ingyenes) rendelkezésre álló eszközöket sem, mert nincs rá szükségük- motiválni kellene őket, elmagyarázni, hogy miért változtassanak attitűdöt. Stb, stb…

De törődni kellene azokkal is, akik az innováció útjára lépnének, kutatásokat, jó gyakorlatokat, fejlesztéseket kell működtetni, haladni kell a számítástechnika tudományának területén előre. Szükség van a jövőbe nézésre, mert ez a motorja a fejlődésnek.

Sajnos én az esélyegyenlőség gondolatával nem tudok teljes mértékben azonosulni. Elismerem, hogy ezek igen nemes célok, melyeket valóban mikroszkóp alá kellene venni, és megvizsgálni, hol lehetnének beavatkozási pontok. De tapasztalataim szerint (illetve számomra úgy tűnik, hogy a mostani oktatáspolitika is sajnos ezirányba halad) az esélyegyenlőség gondolata magragadt a levegőben. Gyakorlatilag mindenki beszél róla, napi téma, tenni mégis kevesen tesznek (vagy mert nincsenek olyan pozícióban, vagy mert egy vállrándítás néha könnyebb). Utalva az előző heti metaforára, olyan az esélyegyenlőség, mint a jeti: állítólag létezik, de még senki nem látta…

„A digitális esélyegyenlőtlenség leküzdését nemzetközi szinten is kiemelt fontosságúnak tartják. Az ENSZ Millennium Development Goals (MDGs) elnevezésű programja azt tűzte ki céljául, hogy 2015-re jelentős mértékben csökkentse az egyes országok, nemzetek közti digitális szakadékot. A program eddig vegyes eredményeket hozott, és a szakértői társadalmat is megosztotta. A szakemberek egy részének az a véleménye, hogy a nagy lemaradással küzdő országokban először az alapvető életkörülményeken (szociális ellátás, oktatás, egészségügy…) kell javítani, a távközlés-technikai fejlődést pedig mindezek megvalósulása után lehet támogatni. Más szakértők azt az elvet vallják, hogy a digitális szakadék csökkentésére tett erőfeszítések elsődlegesek szegénység felszámolására, társadalmi különbségek megszüntetésére, munkahelyteremtésre irányuló küzdelemben. [forrás: http://nol.hu/noller/lekuzdheto_a_digitalis_szakadek (2010.11.19)] Mivel a digitális esélyegyenlőtlenség és az ezzel összefüggő társadalmi/gazdasági különbségek szoros összefüggésben állnak nem lehet egyértelműen csak az egyik, vagy másik oldal mellé letenni a voksot.” (forrás itt )

Ehhez a témához találtam: egy „Blog a digitális esélyegyenlőségről, a digitálisan (is) leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatásának lehetőségeiről, a legszegényebbekre is kiterjedő információs társadalomról, az állandó jövedelem és értékes vagyontárgyak nélkül is elérhető mikrohitelezésről. ” Internettel a szegénység felszámolásáért (itt található)

"A digitális esélyegyenlőség megteremtése az életminőség és a versenyképesség jelentős javulását eredményezi. A cél össztársadalmi program megvalósításával érhető el. [...] másrészt figyelembe kell vennie azt is, hogy a fogalom alatt nem csak a PC- és internet-használathoz szükséges tudást, képességeket értjük ma már. Ide tartozik a kritikai gondolkodás, az információk különböző forrásból való összegyűjtése, rendezése, más emberek több csatornán való elérhetőségének kezelése, az önkifejezés lehetőségei egy digitális környezetben, a hagyományos tartalmak digitális formában való támogatása, kiegészítése is. Egy hálózatra kapcsolt számítógép önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy valaki megtalálja a számára releváns információkat, szolgáltatásokat a világhálón, ehhez sok gyakorlás, és az ezáltal elsajátítható új tudások, készségek szükségesek." (Digitális Esélyegyenlőség programja )

Mint láttuk/látjuk ötletekben, célokban nincsen hiány, de a valóságba nem (vagy csak igen ritkán) sikerül ezeket átültetni. Persze, adjunk esélyt a lemaradókank, de az már más kérdés, hogy valóban mindenkinek kötelező jelleggel digitális állampolgárrá, és tudatos felhasználóvá kellene válni…

Pár mondat erejéig visszatérve még az előző bejegyzésemben is megjelent veszélyekre és kockázatokra: hajthatatlan vagyok ez ügyben (is). Nagyobb a füstje, mint a lángja. Veszélyek mindenhol vannak, kockázatok (még egy egyszerű kenyérpirítónál is: elég a kenyér, megráz a gép, levágja a biztosítékot…) bárhol felmerülhetnek. Persze jobb félni, mint megijedni, tegyünk biztonsági óvintézkedéseket! De érdemes elgondolkoztatni, hogy kik azok, akiket a legkritikusabb veszélyzónába helyeznénk. A fent említett leszakadók/kimaradók minden bizonnyal nem észlelik ezeket a veszélyességi tényezőket, mivel nem is használják a számítástechnikai eszközöket. A tájékozott (tudatos) felhasználók sincsenek túl nagy nyomás alatt, hogy rettegniük kellene, mivel épp azért tudatosak, hogy tisztában vannak az internet „sötét” oldalával, és próbálnak óvintézkedéseket tenni (erős jelszó, vírusirtó és –figyelő, biztonsági mentés stb.). 

Azt kell, hogy mondjam, hogy a legkiszolgáltatottabbak azok a felhasználók akik (nem tudok jobb szót) „habzsolják" az internetet. Mindent megnéznek, mindenhova kattintanak, olvasás nélkül regisztrálnak, felületesen és figyelmetlenül tájékozódnak. Inkább a mértéktelen fogyasztás érdekli őket, mint az ésszerű, (és parlagon heverő) lehetőségek. Az ő figyelmetlenségüket sajnos könnyű kijátszani: ha jelszavukat mérlegelés nélkül mindenhova beírják, ha rákattintanak a felugró hirdetésekre, megnézik furcsa nevű, ismeretlen emberek e-mail üzenetét, adataikkal igen könnyű visszaélni. És megint a tudatossághoz, a kritikus gondolkodáshoz jutottam el…

Oversharing

A hét másik gyakran megjelenő témája az oversharing volt. Véleményem (és a csoport nagyobb része) szerint a szemét vagy érték /érdekes vagy érdektelen/ nézőpont megítélése szubjektív dolog. Egyértelmű definíciót nem lehet adni a szemétre és értékre (kísérletezni lehet: esztétikai, kommunikációs, gazdasági, hasznossági megközelítés felől), mindenki döntse el, neki hol a határ. Én magam úgy vagyok vele, hogy ami már ránézésre is időpocsékolás, azt nem nézem meg, nem olvasom el, nem hallgatom meg. A tulajdonosának (megosztójának) lehet, hogy hasznos funkciót tölt be az életében, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden embernek szüksége van arra az információra. Ez most önismétlés lesz, de: ki kell szűrni az információkat, átgondolni, hogy mi az ami hasznos, amiből tanulhatok, amire az időmből futja.

Addict?

A függőségre sem találtuk meg az egy igaz megállapítást, és szerintem ez lehetetlen is. De helyette egy angol nyelvű függőséget vizsgáló tesztre bukkantam rá. Ki lehet próbálni, mennyire is határozza meg életünket a számítógépünk. Innen érhető el.

Felhasználtam: 

• Internettel a szegénység felszámolásáért - http://wififalu.blog.hu/n 
• Digitális szakadék/digitális esélyegyenlőség - http://oktinf.elte.hu/wiki/index.php?title=Digit%C3%A1lis_szakad%C3%A9k/digit%C3%A1lis_es%C3%A9lyegyenl%C5%91s%C3%A9g&oldid=286185 

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere

Körülbelül ott folytatom, és tágítom tovább a témát, ahol a múltkori bejegyzésemben abbahagytam.  Szó esik online eszközrendszerekről a tanulás támogatásában; online közösségekről; online tanulóközösségekről; online tanulási környezetekről; és virtuális oktatási környezet technológiájáról.

Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában

Legfontosabb kulcsszavai a produktivitás, az információ- és tartalommegosztás. Az online megosztás (ami nem egyenlő a tanulási művelettel!) eredetileg nem a közösségi igényeket kívánta kiszolgálni, de a technika fejlősével, illetve a társadalom ezirányú igényeinek növekedésével ma már ez kikerülhetetlen. Itt megint a Facebookra utalnék, mely egy ismerőskeresésen/jelölésen alapuló portálként alakult meg, de felismerve a lehetőségeket, ma már tanulási célokra is teret ad például a viszonylag egyszerű megosztás által. De pont amiatt, hogy ezek a platformok nem oktatási környezetnek lettek kifejlesztve, a köztudatban nem is gondolnak egy efféle hasznosíthatóságra. Pedig a lehetőség adott, a kezelőfelület könnyen kiismerhető, a megosztás rutinszerűen végbemegy, a kommunikáció gyors a felek között.

Az online közösségek

Az online közösségek esetében már nem a felhasználáson van a hangsúly, hanem a módszertanon- nagyon alapos odafigyelést és átgondolást igényel. A tanári, oktatói szerepkör és tevékenység is jelentős változásokon megy keresztül: más kompetenciákat igényel egy online közösségben való részvétel (gondosan felépített profilt is megkíván).

Illetve rengeteg kérdős vetőfik fel ebben az oktatási környezetben. Milyen viszonyt ápoljon tanár és diák egy online tanulási folyamat során (például: Jelöljük vagy ne jelöljünk ismerősnek?). Szakmai vagy magán profilt hozzunk létre? Esetleg mindkettőt érdemes elkészíteni, és ismerőseinket így „beválogatni” a különböző profilunkba? Vagy egy profiloldal is elég, de használjuk a biztonsági beállításokat, szűrőket, korlátozásokat? Fontos, és alapos átgondolást igénylő kérdések ezek…

Felmerülhet az online tartalommegosztás problémája, azaz a hallgatók kilépve a kontakt órák megszokottságából, kezdetben nehezen osztják meg produktumaikat, gondolataikat az internetes felületeken (habár itt meg kell jegyezni, hogy például a Facebook ezen szempontból vizsgálva egy „otthonosabb”, ismertebb felület a hallgatóknak, így komfortosabb, mint egy idegen alkalmazás, gördülékenyebben nyilvánulnak meg- lásd: KONNEKT csoport).

Az online tanulóközösségek 

Az online tanulóközösségeket sokan, sokféleképpen definiálják. Én erre most nem teszek kísérletet, de egy (hosszabb) idézetet megadok a fogalom tisztázása végett. „A tanulóközösség terminus azt a nézőpontot fejezi ki, mely szerint a tanulás társas tevékenységek eredményének vagy melléktermékének tekinthető. (Marton, 2000) E megközelítés szerint az online tanulóközösség lényege az online környezetben kialakuló interakciókban, csoporttevékenységekben keresendő. (pl. Tu és Corry, 2002; Luppicini, 2003) Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva minőségi eltéréseket tehetők a csoporttevékenységek alapján, például aszerint, hogy megjelenik-e kollaboráció vagy csak kooperációról van szó (Hathorn és Ingram, 2002), míg mások addig nem is tekintik a virtuális közösséget tanulóközösségnek, amíg nem zajlik kollaboratív tanulás a keretei között. […] értelmezése szerint a kollaboráció mellett egyfajta reflektív gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy az online közösségből tanulóközösség váljon. A meghatározások további gyakori jellemzője a közösséghez tartozás érzésének kiemelése. (pl. Brown, 2001; Palloff és Pratt, 2005; Rovai, 2002; Tu és Corry, 2002)” (Fejes, 2007. 33. o.) 

Az előadáson két példát is hallhattunk az online tanulóközösségekre. Ez első volt a Khan Academy (a honlapja itt érhető el ) Így definiálják saját missziójukat: We're a not-for-profit with the goal of changing education for the better by providing a free world-class education to anyone anywhere.” „All of the site's resources are available to anyone. It doesn't matter if you are a student, teacher, home-schooler, principal, adult returning to the classroom after 20 years, or a friendly alien just trying to get a leg up in earthly biology. The Khan Academy's materials and resources are available to you completely free of charge.”  (itt)

A másik példa a P2P (Peer-to-peer). „At P2PU, people work together to learn a particular topic by completing tasks, assessing individual and group work, and providing constructive feedback.”- írják szintén a fent megjelölt kezdőlapon.   

Online tanulóközösségek

Gyakorlatilag az online tanulóközösségek kilépve az iskola merev szabályai alól, a „tanulni élmény”, „szórakozva tanulva” érzést kívánják közvetíteni, azt, hogy az internet segítségével, egy közösséget alkotva is lehet tudást szerezni. (Tehát a nyílt, szabad oktatás intézményesül a weben, és nem az intézményesült oktatás megy a webre.)

Ám az online tanulóközösségek nem kívánja kiszorítani az oktatás piacáról a hagyományos, formális oktatást. Konkurenciának maximum csak abban a kontextusban tekinthető, hogy itt egyértelmű cél a szórakozva, közösségi élményként tanulni, mely vonzóbb lehet az emberek számára például a kontakt osztálytermi tanulásnál.

Online tanulási környezetek

Ide sorolható az általunk is ismert és használt Moodle felület. Ezen LCMS rendszerekben a tevékenységközpontúság egyre jobban háttérbe szorul, mind több kifelé mutató link jelenik meg rajta (könyvjelző funkció?!), melyek a tartalommegosztás labirintusába zárják a platformot. Ezzel szemben a web 2.0 eszközök sokkal innovatívabbak, felhasználó- (és hallgató) barátabbak, így ha a Moodle nem változtat a stratégiáján, a felhasználók elpártolhatnak tőle. Megoldás lehetne például egy a hallgatók által is testreszabható, nem zárt rendszerű platform, vagy egy Mahara- Moodle hálózat, mely egy nagy közösségi oktatási-tanulási környezetet teremtene meg (ez lehetne a „tanulós Facebook”). Viszont a tapasztalatok és a kutatások szerint a tanulóközösség szervezése egy ilyen felületen nem működik olyan intenzíven, mint például egy Facebookon létrehozott tanulócsoportban.

Virtuális oktatási környezetek

Az általunk is használt Second Life ebbe a kategóriába sorolható.

A virtuális oktatási környezetek nem azonosan az online környezetekkel, hiszen itt egy 3D alapú környezetről beszélünk, melyben a valós tér másolható és fejleszthető is, illetve a használni kívánt funkció szerint teljesen egyedi tér is kialakítható. Játéknak sem tekinthetők ezen programok, már csak a grafikai „fejletlenség” miatt is (a mai játékok sokkal kifinomultabbak, kidolgozottabbak).

A személyek szokatlannak tűnhetnek, de mégis igen reális, hiszen mindenki látható, nem lehet elrejtőzni (ám van kilépési lehetőség).

[saját forrás]

A térhasználatnál megfigyelhető, hogy nincsen személyes tér, viszont a zárt tereket a felhasználók kényelmetlenek vélik. Illetve, mint az előadásban hallhattuk, a kezdő felhasználókat saját maguk, és mások jobban lekötnek, mint maga a környezet. Ennek oka a digitális identitás, ennek feltérképezése (a kutatások szerint a nők többet foglalkoznak avatarjuk megjelenésével, mint a férfiak).

A multimédiás elemek ebben a környezetben is megjeleníthetők: beilleszthetők és használható linkek, videók (chaten, IM-ben, „virtuális digitális táblán”).

A kommunikáció, a felek közötti interakció is új utakat nyitott. Azonnali és késleltetett kommunikáció is lehetséges, írásban (chat, IM, notecard, chalkboard stb.) és szóban is megnyilvánulhatunk. Ám érdekes jelenség (amit magamon is megfigyeltem), hogy igénylem, hogy lássam „beszélgetőpartnerem”, vagy odafordítva saját avatarom az ő irányába, vagy a kameramozgás megváltoztatása által. (Annak ellenére csinálom ezt, hogy tudom, a virtuális világban a gesztusok, mimika egyáltalán nem képezik le a valóságot…)

Szintén a tapasztalatok alapján elmondható, hogy a virtuális környezet kiválóan alkalmas az empátián, szenzitivitáson alapuló tréningek helyszínének (pl: kerekesszék vagy tolószék?), mivel mentesíti a hallgatókat a jelenléttől, de mégis átélést követel meg tőlük.

Felhasználtam:

• Fejes József Balázs : Online tanulóközösségek . http://epa.oszk.hu/00000/00011/00114/pdf/2007-4.pdf
• Khan Academy - http://www.khanacademy.org/about
• P2P - http://p2pu.org/en/

A kockázatok és mellékhatások tekintetében keresse fel rendszergazdáját, vagy egy IT szaküzletet...

Digitális esélyegyenlőtlenség. Kockázatok.

A digitális kultúrát veszélyeztető hatások- hangzott el az előadás elején. Felmerült bennem a kérdés: valóban „veszélyeztető hatásokról” beszélünk? A kérdésre én nem tudok mindenki által elfogadható választ adni, mert (ha szabad ilyet mondani) az átlagos magyar internet-felhasználótól magasabb szintű tájékozottsággal rendelkezem (így másként látom a problémát is). Nekem  a gimnáziumban a számítástechnika emelt szinten (még) oktatták az internet veszélyeit, kockázati tényezőit, ezek kiküszöbölhetőségének lehetőségeit. Az azóta eltelt időben pedig „learning by doing”- azaz „jó pap is holtig tanul” módjára az érdeklődési körömnek megfelelő témákban mélyedtem el. Számomra a veszélyek természetesen léteznek, de nem tűnik veszedelmesebbnek, kockázatosabbnak mint például egy nyaralás. Nyaralás közben is kirabolhatnak, eltulajdoníthatják csomagjainkat és/vagy iratainkat, eltévedhetünk, vírusokat szedhetünk össze, átverhetnek a bazárban, kellemetlen emberekkel találkozhatunk- ugye ismerős némelyik? A nyaralási és internetezés- mondjuk így- baklövések közös eleme: a motiválatlanságból fakadó tudatlanság, tájékozatlanság, a fellelhető információk figyelmen kívül hagyása.

Esélyegyenlőtlenség

Ez egy jolly joker lapnak tűnik nekem, ennek oka kicsit lejjebb... 

A társadalmi különbségek természetesen egy nagyon is valóságosan létező probléma (amely ha nem létezne, akkor megvalósulna talán az ideák világa J- kérdés ki lelné abban kedvét?). Ezeket a problémákat nem lehet elrejteni, léteztek, léteznek, és létezni fognak.

Digital inequality

Egyrészt beszélhetnénk a hozzáférés hiányáról, mint társadalmi problémáról. Hiába szeretne az egyén a neten szörfölni, hiába szeretne az iskola a 21. századi technológiák segítségével oktatni, ha ez gazdasági problémákba ütközök.  Mivel az előadáson nagyon megtetszett a hasonlat, lejegyzem ide is: kritikus feltételek szuperpozíciója. Azaz, „inkább legyen rendes tető az iskolában, mint interaktív tábla”. Még konkrétabban: mit fejlesszünk a fizikai környezetet vagy a digitális infrastruktúrát? Lássuk be, ez egy elég súlyos kérdés, főleg az elmaradott területeken, de míg nem látjuk a saját szemünkkel nem feltétlenül hisszük el, és nem is tudjuk megválaszolni. 

Másrészt az információs hozzáférés hiánya, a kapcsolódás hiánya is problémákat okozhat. Egy egyszerű böngészés alkalmával is borsot törhet az orrunk alá a sávszélesség, nem beszélve hálózatba kötött gépek esetében, vagy vezeték nélküli internet használatakor. Az alapeszközök, perifériák hiánya, elavultsága is gátolhatja a felhasználót, ezáltal esélyegyenlőtlenséget teremtve. A hálózat, a sávszélesség, az alapeszközök, a perifériák, és még ide sorolható a mobil eszközök hiánya/nem „naprakészsége” mind a minőségi hozzáférés problémakörébe sorolhatók.

Igen szemléletes az elefánt effektus ebben a kontextusban tárgyalva. Az elefánt szimbolizálja a technikai hiányosságokat. Mindenki csak az elefánttal törődik, ezt állítják a figyelem középpontjába, miközben az elefánt mögött sok kisebb dolog észrevétlenül elmegy (a valódi motivációk a háttérben, csendben maradhatnak). És itt jelenik meg a bekezdés elején említett jolly joker. Ha valaki nem akar „digitalizálódni”, nem szeretne innovatív technikákat, módszereket, eszközöket alkalmazni, előhúzza a „pakliból” a „sok pénz másra is fordítható” lapot (ez valószínűleg a magyar kártyában a piros hetes J ). Ezzel elkendőzhető az egyén saját tudatlansága, motiválatlansága, félelme a technika ördögétől.

Veszélyes vizeken!?

Ha az internetről hallok beszélgetést, három dolog biztosan előkerül: Facebook, játékok, és a veszélyek-függőség-személyesség csapásirány. Ez utóbbi egy megkerülhetetlen téma. Érdekes, hogy míg a Facebookon az emberek képesek rövid idő alatt otthonosan mozogni, a biztonságot érintő témában alig van jártasságuk- pedig időben nem igényelne több tájékozódást. De nézzük meg sorban miről is kell(ene) tudni a veszélyek és függőség területén…

Függőség?!

Ha azt mondjuk, hogy internetfüggő, nagyjából ilyesmi képet látunk: számítógép előtt ülő fiatal, zombiként- mereven bámulja a monitort, püföli a billentyűzetet, nem hall és nem lát a külvilágból semmit és mindezt napi szinten órák hosszat műveli. De mikor tekinthető valaki függőnek? Az előadásban elhangzott 8 tényező, melyekből, ha 5 vagy több igaz ránk kezdhetünk aggódni (valóban?), íme a megállapítások: (Demetrovics és Koronczai, 2010)

•         internettel való intenzív foglalkozás, pl. korábbi online aktivitásra gondolás
•         ugyanakkora örömhöz megnövekedett idejű online jelenlét társul
•         ismételt erőfeszítés az internethasználat csökkentésére
•         idegesség, depresszió, labilitás a használat korlátozásánál
•         előre eltervezettnél hosszabb időtöltés az interneten
•         internethasználat miatt a munkavégzés vagy kapcsolati károsodás
•         hazudozás másoknak az interneten töltött időről
•         internethasználat hangulatszabályozás céljából

És mi hiányzik innen? Az internetezéssel töltött idő! Igen, mert az addiktivitás nem feltétlenül arányos az internethasználat mértékével (lásd: informatikusok, KONNEKT csoport, IT szakemberek, hackerek). Tehát a munkavégzés során megvalósuló internethasználat sem hozható kapcsolatba a függőség tényével! Az viszont megállapítható, hogy a leginkább függőséget kialakítható alkalmazások a szociális platformok, mint például a Facebook, a Twitter (Érdekességként: WhyMost People Say They’re Addicted to the Internet [INFOGRAPHIC]) A függőséget gyakran kapcsolatba hozzák a depresszióval, szorongással- én ezek között nem látok egyértelmű összefüggést (talán egy pszichológus tudna erről bővebben mesélni).

Digital identity

Személyesség

Anonimitás vagy nyilvánosság? Teljes vagy részleges nyilvánosság? Esetleg online identitás?

Az anonimitás csökkenti a másokkal való kapcsolat lehetséges szorongását- hangzott el az előadáson. Vajon az anonimitás burkában élő kapcsolatok esetében könnyebben alakul ki az intimitás szintje? Ha a nem szakmai blogok hozzászólóit nézem (vagy a Second Life felhasználókat), akkor igennel kell válaszolnom a kérdésre. Anonim módon az emberek könnyebben felvállalják véleményüket, írják, mondják el gondolataikat, sőt gondjaikat is… De óvatosan kell bánni a ”névtelenség” kérdésével, mert az énreprezentálás nem mindig a valós képet mutatja!

Biztonság

A biztonság problematikáját átgondolva megint csak a kérdések mezejére lépünk. Köztudott tény például, hogy a Google belenéz levelezésünkbe, figyeli kereséseinket. De ezt minek tekintjük? Szemtelen, tolakodó, magánügyeket érintő adatgyűjtésnek, vagy fogadjuk el, hogy a program természetes velejárója? A célzott reklámhirdetések kémkedésnek minősülnek, vagy felhasználókra való testreszabásnak? Az én mércém szerint ez egy felesleges művelet, mert nem vagyok sem a reklámok, sem az azok által javasolt internetes vásárlás nagy híve. De van akinek ez egy kényelmes megoldás, hiszen kézhez kapja a saját preferenciái alapján a hirdetéseket. (Szemét vagy érték? – megint a múlt heti diskurzus.) 

Technikai kockázatok

Talán erre fordítanak az emberek a legkevesebb figyelmet. Én nap mint nap hallottam, olvastam: biztonsági mentés, több helyen való adattárolás (floppy-de régen volt, CD, DVD, pendrive, memóriakártya, külső merevlemez), internetes adattárolás, jelszógenerálás, biztonságos böngészés, előzmények törlése, számítógép jelszó, hálózati jelszó, router jelszó, hotspot-on való biztonságos internet használat (és akkor a vírusok elleni védekezést meg sem említettem) stb… Röviden: fizikai adatok védelme.

Mindenképp meg kell említeni a cyberbűnözést. Gyakorlatilag egy külön iparág épül lassan  az internetes/informatikai bűnözésre. Jogosulatlan belépés, gépidőlopás, szoftverek ellen irányuló támadás (lopás, hamisítás, illegális letöltés), adathalászat…

Én nem gondolom, hogy ezek hallatán mennem kellene, az utp- kábel ki kellene húznom a falból, és minimum a fiók aljába elrejteni (vagy végleg megszabadulni tőle). Csupán magunkba kellene nézni, és rájönni, hogy ha tájékozottabbak (és kevésbé elutasítóak) lennénk, a veszélyek nagy része kiküszöbölhető- a felhasználó felelőssége itt sem elhanyagolható.

P.S.: Az igazán pesszimisták most biztos a The Net (A hálózat csapdájában, 1995) című filmre gondolnak…

Ajánlom:

Microsoft Computer and Internet Security: http://www.microsoft.com/security/default.aspx

http://andm127.blogspot.com/2011/05/az-internetfuggoseg-nehany-pszichologia_26.html

Felhasználtam:

Demetrovics Zsolt - Koronczai Beatrix: Az internetfüggőség néhány pszichológiai vonatkozása In. Talyigás Judit (2010): Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. Scolar , Budapest.

This is really ’delicious' 2. ?

Folytatva a múlt héten elkezdett bejegyzésem, (This is really ’delicious'?) ismertetnék még néhány alkalmazást melyek segítségére lehetnek a digitális állampolgárrá válni akaró majdnem-digitális-polgártársaimnak. Azt, hogy kinek mire van szüksége, a kedves olvasóra bízom. De én részben magamnak, részben az Olvasóimnak jelzem, hogy melyeket tartok nélkülözhetetlennek, és melyekről gondolom, hogy csak alkalom adtán lehet rá szükség (tehát nem árt a digitális tolltartóban lenniük, de nem lesz belőle nagy baj, ha ezeket egy külön rekeszben tároljuk).

8.) LinkedIn 

2002 decemberében alapították ezt az üzleti jellegű social media oldalt, amely szakmai kapcsolatok  (kapcsolati hálók) kialakítására szolgál. Több mint 150 millió tagja van, amellyel megelőzi a (szintén világszerte ismert) Viadeo (35 millió) és a XING-et (10 millió). Érdekes adat. hogy  tagok száma másodpercenként 2 fővel növekszik. Elérhető mobiltelefonról, létrehozhatók csoportok, de például az Amazon alkalmazásai is beágyazhatóak. (forrás, illetve bővebben: itt)

Sokakkal ellentétben én még nem regisztráltam a LinkedIn-re. Ennek igen egyszerű oka van, nem érzem úgy, hogy bármi különlegeset is le tudnék tenni az asztalra, nincsenek igazán szakmai kapcsolataim sem (jelen pillanatban)- ez az Y- létemnek köszönhető (értsd: az életkoromnak). Viszont a jövőben mindenképpen regisztrálni fogok, mert óriási és izgalmas lehetőséget látok benne. A szakmaisága, a kapcsolatok kialakítása/rendszerezése/kezelése vonzó „ajánlat”, illetve remek alkalom az önreprezentálásra (önmarketingre- már ha létezik ilyen szó), ami a mai világban elengedhetetlen egy embernek a munka világában.

9.) Meetup

A honlap megalapítását a 2011/09/11 eseményei indították el: „Meetup co-founder Scott Heiferman publicly stated that the manner in which people in New York came together in the aftermath of that traumatic event inspired him to use the Internet to make it easier for people to connect with strangers in their community. ” Csoportos eseményekre ad lehetőséget a tagoknak  szerte a világon, tehát offline tevékenységet online környezetben szervez meg. Irányítószám, város vagy téma megadásával listázható ki a felhasználót érdeklő esemény (zene, könyv, politika, sport stb. témákban). (idézet, forrás: itt) Világviszonylatban a 498-ik legnépszerűbb alkalmazás. (A bővebb statisztika megtekinthető itt)

Látok benne potenciált, főleg a szabadidő hasznos eltöltése terén, de ezt az alkalmazást valószínűleg sosem fogom használni. Jobban szeretek magam informálódni az eseményekről, barátaim felhívása alapján kiválasztani a hétvégi programot. Példaként említeném a Művészetek Völgye fesztivált: ehhez nincs szükségem egy újabb oldalon való böngészésre, és annak „lesésére”, hogy ki akar jönni a fesztiválra. Erre ott van a Facebook csoportos üzenetküldése vagy az MSN (és más közösségi programokhoz is hasonló módon tájékozódom). Természetesen, aki szeret a bőség zavarában lenni, egy újabb alkalmazást használni, neki való lesz a Meetup!

10.) Foursquare 

Helymeghatározáson alapuló hálózatépítő alkalmazás mobil eszközökre (pl. okostelefon). A szolgáltatás 2009-ben jött létre,  DennisCrowley és NaveenSelvadurai nevéhez fűződik. Lényege a 'check-in' (=becsekkolás, bejelentkezés), mellyel tudathatjuk ismerőseinkkel, hogy éppen hova érkeztünk meg. A becsekkolásokkal mayorshipek- jelvények- pontok gyűjthetők (ezekről részletesen: itt) 2011-ben az alkalmazás elérte a 7 millió felhasználót (forrás itt), és jelenleg világviszonylatban a 851-ik legnépszerűbb alkalmazás (bővebben: itt). 

Számomra (okostelefon híján) ez jelenleg nem egy aktuális alkalmazást, és eléggé kétkedve állok hozzá. Csak azért tudassam az ismerősökkel (már megint az ismerősök gyűjtése), hogy éppen hol vagyok, hogy  mayor lehessek? Vagy mert egyszerűen jó, ha barátaim tudják, hogy éppen hol vagyok? Féltékeny feleségeknek biztos hasznos J, de én nem látom jelenleg realitását. Ha valaki tud pontosabb információval szolgálni, szóljon (addig magam próbálok rájönni ennek mindennapi hasznosíthatóságára)!

11.) Geocaching  

Geocaching

A geocaching története körülbelül 150 évre nyúlik vissza, a ’letterboxing’-hoz (erről bővebben: itt). Maga a geocaching viszont 2000. május 3-án datálódik, ekkor került elhelyezésre az első dokumentált doboz Amerikában. Hogy miket is tartalmaz egy átlagos geoláda, és milyen fajtái vannak, elolvasható itt .  

Tünde bejegyzése volt az a bizonyos utolsó lökés számomra, hogy végérvényesen eldöntsem, ezt ki kell próbálnom nekem is. Túrázás, jó levegő, keresgélés egy remek társasággal, kell ennél több egy jó hétvégi programhoz? 

A geocatcing és az oktatás (vagy akár a munkavállalás) kapcsolata sem olyat távoli dolog, például csapatépítő tréningek, közös kirándulások, „kincskereső játék” során eredményesen és szórakoztató módon alkalmazhatónak vélem.

Bővebb info magyar nyelven a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület oldalán.

12-13.) Picasaweb, Flickr

Picasaweb képnézegető és képszerkesztő alkalmazás 2002-ben jött létre, majd 2004-ben a Google tulajdonába került. Nevét a spanyol festőről, Pablo Picassoról, illetve a 'Mi Casa' (= én házam) szavakról kapta. 1 GB méretig tárolhatók fényképek és videók, ha a feltöltések ezt meghaladják, a program automatikusan átméretezi a fotókat. (Bővebben itt)

A Flickr kép-és videomegosztó site 2004-ben indult útjára. Free és Pro felhasználói fiókok találhatók meg, gyakorlatilag a tárolt képek és videók mennyisége választja el a két csoportot. Ingyenesen 300 MB kép és 2 videó helyezhető el havonta, míg a fizetős szolgáltatás keretében a fiók korlátlan adatot tárol.  A Flickr szolgáltatásainak kibővítését szolgálja a Picnic, egy online képszerkesztő alkalmazás is, mellyel manipulálhatjuk, szerkeszthetjük fotóinkat. (Erről bővebben itt). A Flickr a legfrissebb statisztika szerint a világon a 47. legtöbbet használt alkalmazás. (További statisztika itt)

Évek óta ismerem mindkét programot, de csak barátaim képeit, videóit nézegettem és töltöttem le…eddig. Eddig, mivel körülbelül két hete volt alkalmam kipróbálni őket, és meggyőztek. Tárolásra, szerkesztésre, megosztásra az általam eddig ismert egyik legjobb programnak bizonyult a Picasa- minden fényképekhez tartozó funkció és lehetőség egy helyen van. Biztos, hogy még használni fogom a jövőben is.

14.) Second Life

A végére tartogattam a legjobbat. J

2003. júniusában a Linden Lab (Philip Rosedale vezetésével) létrehozott egy nyílt forráskódú, online virtuális (3D) világot, mely a Second Life (SL) nevet kapta. Az alkalmazás lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy egy (vagy több) általuk létrehozott úgynevezett avatarral kapcsolatba léphessenek más felhasználókkal. Az avatarok lehetnek fiktív figurák (vámpírok, robotok, növények stb) vagy emberek, akár a felhasználó pontos másaként is testreszabhatóak. 

A Second Life használható oktatási környezetként is (például: egyetemek, könyvtárak, kormányzati szervek), erre jó példa az ELTE általunk is látogatott campusa. A művészetek jegyében látogathatók múzeumok, színházak, koncertek. A tudományos világ is képviselteti magát, többek között a SciLands, az American Chemical Society's ACS Island, a Virginia Tech's SLATE, és a Nature Publishing Group's Elucian Islands Village helyeken. (Bővebben itt:, magyar nyelven pedig itt .)

Serenity Falls (SL)

Én majdnem 5 hete ismerkedtem/ismerkedek meg az SL alkalmazásával, mellyel szemben eleinte igen szkeptikus voltam. Ahogyan egyre többet megtudtam, és egyre jobban megismerkedtem a lehetőségekkel, véleményem úgy változott az ellenkezőjére. Viszont, ahogy egy tegnap éjjeli virtuális beszélgetés során megállapítottuk, az első élménynek hihetetlen ereje van itt is. Ha az első nem-hivatalos napomon (napokon) nem találkozom azokkal a segítő, támogató emberekkel, valószínű, hogy csak igen nehezen szántam volna rá magam arra, hogy kutakodjak, ismerkedjek a programban/programmal. 

A múlt héten megrendezésre került VWBPE (Virtual Worlds Best Practices in Education Conference) konferencia pedig megerősített abban, hogy valóban van helye az oktatásnak a virtuális világban (vagy a virtuális világnak az oktatásban?!). Izgalmas előadásokat hallhattam, érdekes kutatásokba pillanthattam be, egy, az eddigiektől merőben eltérő környezetben. A konferenciáról készült fényképek a Flickr oldalán( itt) tekinthetők meg.

Befejezés helyett pedig álljon itt néhány mondat a konferencia egyik előadásából (Gord Holden: Gutenberg to Spielberg):

’The kids started building...at first traditional classroom and then they were whatever their imagination could dream’; 

’..it becomes a living textbook’;

’The school is not where the learnings happen…’

’ In your communities there are passion groups. Find them!’

’…experiences are how we learn not textbooks.’

Felhasználtam:

• LinkedIn - Wikipédia:  http://en.wikipedia.org/wiki/Linkedin
• Meetup - Wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Meetup
• Meetup - statisztika: http://www.alexa.com/siteinfo/meetup.com
• Foursquare - Wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Foursquare
• Foursquare -  statisztika: http://www.alexa.com/siteinfo/foursquare.com
• Geocaching - Wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Letterboxing
• Picasaweb - Wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Picasaweb
• Flickr - Wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Flickr)
• Flickr -   statisztika: http://www.alexa.com/siteinfo/Flickr.com
• Second Life - Wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Second_life

This is really 'delicious'?

 

Az információs társadalom technológiai környezete. Eszközrendszerek és alkalmazások.

Ízlelgessük egy kicsit ezt a két szót: technológiai környezet. Kinek mi jut eszébe róla? Számítógép? Laptop? Okostelefon? Internet!!! Igen, azt hiszem, kijelenthetjük: az információs társadalom egyik (ha nem a) legfontosabb platformja az internet lett.

Melyiket válasszam? 

Nap, mint nap találkozunk ilyen és hasonló mondatokkal: ’Olvastam a neten, hogy…’; ’Majd átküldöm e-mailben.’; ’Persze, felhívlak Skype-on és megbeszéljük.’; ’Lájkollak’.

Vagy ha egy kicsit visszaugrunk az időben: ’Te még mindig használsz MyVip-et?’; ’Komolyan nem vagy még fenn Facebook-on?’; ’Leszel este MSN-en?’.

Nem tagadhatjuk a valóságot, Homo Interneticus-okká váltunk.

A mai bejegyzésemben néhány, általam is használt vagy kipróbált online alkalmazásról lesz szó. A hely és idő szűkössége miatt nem lesz egy mindent lefedő elemzés, csak amolyan ismerkedés néhány programmal és egy pár mondatos történet a ki/megalakulásukról. 

Pár nap múlva pedig a számomra is újdonságként ható alkalmazásokkal jövök vissza, meglátjuk mennyit sikerül megismerni addig.

1.) Facebook.com

Valószínűleg ez az a program, amit senkinek nem kell hosszasan bemutatni, a név olyannyira magáért beszél, hogy film is készült belőle (The Social Network, 2010). Annyira determinált (volt) a sikere, hogy 2012 februárjában már 845 millió aktív felhasználója volt.

A Facebook 2004 februárjában alakult meg Amerikában, eredeti nevén ’Thefacebook’-ként. De a  története valójában 2003-ban kezdődött a Facemash nevű alkalmazás elindításával, ami Mark Zuckerberg nevéhez fűződik (bővebben itt),  később ennek a továbbfejlesztése lett a ma általunk is ismert verzió. 

(forrás:
http://www.metropol.hu/cikk/653066 )

Úgy érzem a Like gombról sem kell részletesen beszélnem, elég annyi róla, hogy 2009 februárjában jelent meg a platformon.

2011-ben újabb lehetőségekkel bővült a repertoár, először a Questions (Kérdések) jelent meg, amellyel gyors szavazásokat lehet lebonyolítani. Majd 2011 nyarától már a Skype-pal való együttműködés keretében a videotelefonálás funkció is elérhető. ( bővebben itt)

Magyar nyelven 2008 óta használható, de a fordítások folyamatosan zajlanak. (forrás itt) Jelenleg Magyarországon 3 971 020 felhasználó van, ami egy (képzeletbeli) ranglista 39-ik helyének felelne meg az országok között. (frissülő Facebook statisztika országonként).

Én 2010-ben csatlakoztam az oldalhoz. Igen, ilyen „későn”- bár relatív, hogy kinek mi a késő. Azért „csak” ekkor, mert előtte már megvolt az IWIW fiókom (ami mind a mai napig megvan, de csak amiatt, hogy néhány messze lévő barátommal tartsam a kapcsolatot). Emiatt nem akartam regisztrálni a Facebookra, gondolván, minek, hiszen ott a ’wiw. Aztán valahogy magával sodort az ár, túl sok ismerősöm „költözött” oda, így én is utánuk vándoroltam. De a Facebook megmaradt számomra a tényleges realitások talaján. Elég kevés ismerősöm van (más emberekhez viszonyítva), és tényleg ismerem egytől-egyig őket (mert nincs szükségem a szomszéd macskájának a bejelölésére). Sőt, ki merem mondani: én szeretem a Facebook-ot. Számomra van közösség-összetartó ereje, tudom tartani a kapcsolatot olyanokkal is, akikkel csak ritkán van alkalmam találkozni, de érdekel, hogy mi van velük, merre tereli a sors őket (emiatt kedvelem a csoportok lehetőségét is). De szerintem, ha valakinek több száz (vagy ezer?!) ismerőse van, ott már nincs szó semmiféle baráti kapcsolatok menedzseléséről- az már puszta versengés, vagy átgondolatlanság…

2.) Moodle keretrendszer

http://moodle.org/course/view.php?id=42&lang=hu 

 

A Moodle az egyik legelterjedtebb, legtöbbet használt nyílt forráskódú LMS alapú e-learning keretrendszer. „Moodle-t eredetileg az ausztráliai Martin Dougiamas WebCT rendszergazda fejlesztette ki, hogy segítse az oktatókat olyan online kurzusok létrehozásában, amelynek középpontjában az együttműködés, a tartalom együttes építése és a folyamatos fejlődés áll.” (forrás itt) 2012 év elején  218 országban használták, 57 833 523 felhasználója volt és több mint 6 millió kurzus volt megtalálható benne. (bővebben itt) 

Véleményem szerint messze nincsen kihasználva az ebben rejlő lehetőség, hiszen mi az egyetemen is csak néhány kurzus esetében találkozunk vele. Nem veszünk részt a felületen vitafórumon (állítólag van ilyen lehetőség is), nem küldünk azonnali üzeneteket, és az online kvíz lehetőségéről is csak nemrég értesültünk. Csak a funkciók töredékét használjuk. Ennek részben mi vagyunk az okai, mert a rendszer adott.  De hogyan is tudnánk élni a lehetőségekkel, amikor (szigorúan a példa kedvéért) csak 5 kurzus van jelen egy félévben a Moodle-ban, s ebből 4 csak a tematika fel/letöltésére szorítkozik, (mert a további párbeszéd az oktatóval e-mailon keresztül zajlik), s a maradék 1 tárgyból pedig annyit várnak el tőlünk, hogy töltsük fel az előadásunkhoz szükséges ppt-t,és a további teendőket e-mailon beszéljük meg…

3.) Twitter.com

A Twitter, mint online közösségi média és mikroblog szolgáltatás 2006 októberében  indult útjára San Franciscoból. Az Odeo nevű cég (Jack Dorsey vezetésével) műhelyéből „szabadult el”, és eredetileg kutatási fejlesztési tevékenységre szánták (ez volt a ’twttr’). „A fordulópont a Twitter népszerűségének felívelésében a 2007-es South by Southwest Interactive (SXSWi)  konferencia volt, ahol a rendezvény ideje alatt a Twitter használata napit 20.000 tweets-ről 60,000 tweets-re emelkedett.” (saját fordítás; forrás, részletek: itt). 2010 szeptemberében történt meg a logócsere, amikor az új jelkép „Larry, the Bird” (egy amerikai sportoló, Larry Bird) után kapta a nevét.

Egy friss statisztika szerint jelenleg több mint 11,5 millió Twitter felhasználói fiók létezik. A felhasználók 21% sosem tweet-elt még. A regisztráltak 53%-a nő, 47% pedig férfi. (bővebben a statisztika: itt)

Larry the Bird

Hogy mit jelent nekem a Twitter? Körülbelül egy éve ismertem meg az alkalmazást, de akkor még nem láttam benne azt a potenciált, amit ma, így nem is törődtem vele. A regisztrációm értelemszerűen a jelenleg futó egyik egyetemi kurzusom (Információtudomány és média a 21. század elején) érdeme. De megszerettem, sőt napi használóvá váltam. Amit kiemelnék, az a frissessége, a naprakészsége (vagy ha létezik ilyen szó a ’percrekészsége’). Imádom például a reggeli kávé mellett a The Washington Post, az Education Week, vagy épp a Discovery Education tweetjeit olvasni, és megtudni, hogy mi zajlik a világ másik végén. A maximum 140 karakter pedig éppen elég, hogy eldöntsem érdekel-e a téma és rákattintsak a linkre vagy haladjak tovább.  Másrészt szimpatikus maga a platform célja is, hogy nem barátokat gyűjtünk, hanem azokat követjük, akikre/amikre kíváncsiak vagyunk (a hashtagek nagy segítségek egy-egy témában való kereséskor).

Érdekességként ajánlom: http://blog.twitter.com/

4.) Mindmeister.com

A Mindmeister tulajdonképpen egy online térképszoftver, ami saját gondolattérképünk megalkotását teszi lehetővé. Az alkalmazás 2007-ben vált elérhetővé a nagyközönség számára, 2010-ben pedig a Google partnere lett, és a Google Marketplace-en is megtalálható. 
Néha egy kép többet mond minden szónál (folyamatos feltöltés!), így a véleményem helyett ez álljon itt:
 https://www.mindmeister.com/138757214/MelindaOrovecz

Érdekességként itt található a blogja: http://www.mindmeister.com/blog

5.) Delicious.com
A Delicious (eredeti nevén del.icio.us) egy közösségi könyvjelző szolgáltatás. Az oldalt Joshua Schachter hozta létre 2003-ban. A site a felhasználók által beküldött címeket egy rendszerben gyűjti, ahol azokat könyvjelzőkkel (vagyis ’tag’-ekkel) lehet ellátni. Tulajdonképpen ezen tagek az oldalon való keresés alapjai is. 

A Delicious.com oldallal évekkel ezelőtt találkoztam, illetve a Twitter kapcsán manapság egyre többször botlok bele. Látom benne a fantáziát, habár nem vagyok regisztrált felhasználója.

A Delicious.com blogja: http://blog.delicious.com/

6.) Scribd.com

Az oldalt Trip Adler, Tikhon Bernstam, and Jared Friedman alapították 2006-ban. Dokumentumok feltöltése különböző formátumról, (iPaper formátumra alakítása majd,) olvasása, megosztása- tartozik a funkciói közé. (http://en.wikipedia.org/wiki/Scribd)
Itt egy magyar nyelvű írás róla: http://szelessav.blogter.hu/360193/az_iras_youtube-ja_a_scribd

7.) Issuu.com

A digitális könyvkiadás platformja, ahol könyvek, magazinok, újságok is megtalálhatók. Havonta 52 millió olvasója van az oldalnak, és jelenleg 3,4 milliárd kiadvány van feltöltve. (http://issuu.com/about)

Angol nyelvű ismertető videó: http://www.youtube.com/watch?v=TcLV1CsGCJg

Mind a Scribd.com, mind az Issuu.com már régebb óta ismerős oldalak számomra. Mindkettőt remek szolgáltatásnak tartom, mivel rengeteg emberhez eljuttatják a "könyveket", az olvasást.

Záró gondolatként elmondanám, hogy attól, hogy ismerem az előadáson említett oldalak kb 70%át, nem jelenti azt, hogy rendszeresen használom őket, illetve, hogy regisztrált tagjuk vagyok. Ennek több oka van. Egyrészt ha csak alkalomadtán (évente 1-2 alkalommal ) használom az alkalmazást, nem éri meg számomra regisztrálni (úgyis elfelejtem, elhagyom a jelszavam és nicknevem :-( ), a regisztráció meg amúgy sem  feltétele a keresésnek- általában. 

Másrészt itt is nyilvánvalóan szelektálni kell: mindenki a maga ízlése, szükséglete szerint válogassa ki a neki tetsző, hasznos site-okat és kövesse az ottani tevékenységeket. Szerintem a kevesebb néha több- ezt részben a fent említett Twitter statisztika mondatja velem. Attól, hogy valahova regisztrálunk még nem biztos, hogy tényleg használni fogjuk- ezt kellene tudatosítani az emberekben (amellett, hogy az apróbetűs részeket is elolvassák).   
A már annyit emlegetett kulcsszóim most is előkerültek: szelektálás, mérlegelés, kritikus gondolkodás...

Végezetül egy ajánlás (főként angolul tudóknak):

http://www.bbc.co.uk/programmes/b00n4j0r

Felhasználtam:

• Facebook - http://en.wikipedia.org/wiki/Facebook
• Facebook statisztika - http://www.socialbakers.com/facebook-statistics/
• Issuu - http://issuu.com/about
• Moodle - http://moodle.org/stats
• Moodle a Wikipédián - http://hu.wikipedia.org/wiki/Moodle
• Scribd - http://en.wikipedia.org/wiki/Scribd
• Twitter staisztika- http://www.sysomos.com/insidetwitter/
• Twitter Wikipédia - http://en.wikipedia.org/wiki/Twitter