Behálózva, avagy tanulás egy konnektivista csoportban 1.

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus

„Az oktatási környezet megteremtésének hátterében három nagy tanuláselmélet húzódik meg: a behaviorizmus, a kognitivizmus és konstruktivizmus. Mindhárom elmélet azonban akkor alakult ki, amikor a tanulásba még nem szólt be a technológia.  De az elmúlt húsz évben a technológia átszervezte hogyan élünk, hogyan kommunikálunk, és hogyan tanulunk.” (George Siemens: Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age; saját fordítás)

Siemens: Connectivism

A tanulók körülbelül 40 évvel ezelőtt elvégezték a szükséges iskolákat majd állást szereztek, melyben általában egy életen át tevékenykedhettek. Ekkor az információ fejlődése, áramlása lassú volt, a tudást években mérték. Napjainkban ezek az elvek alaposan megváltoztak, a tudás exponenciálisan növekszik. Az élet több területén is a tudás években, sőt csak hónapokban mérhető már. Gonzalez (2004) írja le a kihívásokat, melyeket a tudás gyors változása állít elénk:

Az egyik legmeggyőzőbb tényező a tudás felezési idejének csökkenése.  A tudás felezési ideje az idő, amikor a megszerzett tudás elavulttá válik. A mai tudásunk fele 10 évvel ezelőtt ismeretlen volt. A világ teljes mai tudása megduplázódott az elmúlt 10 évben, és 18 havonta pedig újra megduplázódik.  (American Society of Training and Documentation - ASTD).

Hogy felvegyék a harcot a tudás felezési idejének csökkenésével, új módszereket, új utakat kellett találni.  (forrás:; George Siemens: Connectivism:  Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age)

És valahol itt fogalmazódhatott meg George Siemens-nél a konnektivizmus…

De mi is a konnektivizmus?

A konnektivizmus a felfedezés elveinek integrációja a káosz, a hálózat, az összetettség, valamint az önszerveződés elméletek által.

A tanulás egy olyan folyamat, amely a hagyományos oktatási környezet nélkül történik- nem kizárólagosan az egyén ellenőrzése alatt. A tanulás (vagyis a cselekvő tudás) a tanulón kívül lehet (pl. egy szervezeten, vagy adatbázison belül), középpontjába a speciális kapcsolódási pontokat helyezi, és a kapcsolatok teszik lehetővé, hogy sokkal többet tanuljon, mint az a jelenlegi állapotában lehetséges. (saját fordítás; (forrás: George Siemens: Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age http://www.itdl.org/journal/jan_05/article01.htm))

Más megfogalmazásban:

„A konnektivizmus a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információ-csere mind nagyobb szerepet kap. A tanulás mindinkább folyamatos, élethosszig tartó, más tevékenységekbe beágyazott, hálózatosodott tevékenység-rendszerré válik. Az információszerzés és összefüggésbe helyezés motiváltsága is felerősödik, ha a keresés és az értékelés együttműködő, hálózati tevékenységgé alakul. A tanuló jelentősen javíthatja tanulása hatásfokát, ha részt vesz egy, a témával foglalkozó hálózatban, virtuális közösségben. A tudás körforgásában a személyes tudásvagyonok hálózatba szerveződnek, s az így összeadott tudás ismét egyéni tudásforrássá válik.” (Bessenyei, (2007): Az e- learning 2.0 és a konnektivizmus)

Vagyis, ahogy az előadáson hallhattuk:

A konnektivizmus nem önálló tanuláselmélet (habár meg kell jegyezni, hogy van, aki annak tekinti). Önálló oktatásmódszertan, amelynek tanulásszervezési alapja a hálózatban való munka. A hálózat skálafüggetlen, azaz, ha bárkit kiemelnénk a közösségből, az nem befolyásolná a csoport munkáját. A már említett kapcsolatok, kapcsolódások tulajdonképpen az információáramlási kapcsolatokat jelzik, ahol az információcsere általában informális és horizontális.

A konnektivizmusra a sokoldalú eszközhasználat jellemző, de ezzel a megállapítással óvatosan kell bánni: attól, hogy egy csoport web 2.0 eszközöket alkalmaz, még nem lesz konnektivista (tévhit!). A konnektivista tanulásnak legfontosabb ismertetőjegye a közös tudásproduktum kialakítása az egyéni ismeretek, tudás megosztása által, majd ezt a hálózat szervezi, rendezi, összefüggéseket állapít meg.

A tanár szerepe nem domináns, maximum facilitátorként van jelen a folyamatban, csak támogat, segít (de még optimálisabb lehet, ha egy külső ám tapasztalt facilitátor segíti a csoportot). A tanár csupán felvázolja a tantervet (curriculum, vagy sillabusz), és biztosítja a résztvevőknek a kreatív, konstruktív tanulási környezetet, támogatja a csoportműködést.

A résztvevők felé nincsenek szervezési felső határok (nincsenek maximálisan meghatározott teendők), így mindenki annyit ad bele saját tudásából amennyit tud/bír.

Learn!

Egy konnektivista csoport életében érdekes kérdés lehet (az általam már oly sokat boncolgatott) motiváció. Ki mennyire motivált? Mi teszi motiválttá az egyént? Tartalommal vagy tevékenységgel motiváljon a tanár? A mi estünkben felvetődtek már korábbi kérdésként: miért választottuk a gyakorlati teljesítést? Mert érdekel a kurzus? Szerettük volna megismerni a módszertant? Vagy, mert két rossz közül (nevezetesen szóbeli vizsga vs. gyakorlati teljesítés) ez tűnt a könnyebben „megugorhatónak”? (Bár újabb kérdésként fogalmazódhat meg: valóban ez volt a könnyebb lehetőség a két számonkérési mód közül? Nem vagyok benne biztos, hogy erre igennel válaszolnék…) A kérdésekre adott válaszokkal most nem foglalkoznék. Mindenki tudja, miért van (még mindig) itt, és vesz részt aktívan a csoport életében… A lényeg az, hogy egy konnektivista csoportban a  résztvevőknek extra (extrém) magas motivációval és elköteleződéssel kell rendelkezniük, hogy (aktív) tagjai lehessenek egy konnektivista közösségnek. 

További kérdés, kritikai pont lehet a differenciálás kérdése egy konnektivista csoport esetében. Differenciálhatunk-e a kommunikáció és eszközhasználat esetében? Mivel ezzel dolgozik egy konnektivista csoport, a véleményem az, hogy nem. (Illetve a kurzus indulásakor tulajdonképpen látens módon mégis megtörtént egy ilyen /hangsúlyozom nem direkt!/ differenciális, mivel aki nem rendelkezett egy bizonyos szintű –alapvető- IKT tudással, az csak tiszavirág életű pályafutást ért el a csoportban.)

S mi lehet közös tudásproduktum?

A Konnekt csoport esetében ilyen például a csoportdokumentum, melyet a tagok együttesen szerkesztenek. (Elvileg. Mivel a folyamat-ahogy én látom- lassú, és nem minden tag vesz részt benne. Eddig J ) De én általánosságban (és széles körben értelmezve a közös produktumot) ide sorolnám az egy-egy bejegyzésre reflektált kommenteket, hiszen megvitatjuk, továbbgondoljuk az adott bejegyzést, más aspektusba helyezzük a „problémát” a beérkezett kommentek alapján.

De, hogy azok is értsék a „heti rutinunkat”, akik nem vesznek részt a Konnekt csoportban, álljon itt, hogy hogyan dolgozunk és milyen eszközöket is használunk mi rendszeresen.
Tematikus hetekben dolgozunk (szerdától szerdáig tart egy témahét, egy központ téma köré fonva a gondolatokat). Az előadások (podcast) alapján blogbejegyzést készítünk hétről-hétre (szám szerint heti 2 posztot), melyeket kommentálunk vagy a blogokban, vagy a csoportfelületen. 

To blog or not to blog?

A Twitter (elvileg) az impulzív gondolatok áramlásának felülete lenne, de sok helyen (nálam is) gyakoriak a linkek. Én ezt igen egyszerűen meg tudom magyarázni: ha valami olyant olvasok, nézek, amiről azt gondolom, hogy a csoportnak a kurzussal kapcsolatban (vagy a szakmai életükben, szakdolgozatukhoz) fontos lehet, elcsiripelem… Az hogy ez jó vagy rossz, ítéljék meg a csoporttársak. A reflektivitás egy érdekes kérdés a Twitter esetében: a kurzushoz kapcsolódóan tényleg kevesebb az egymás tweet-jeire való reakció, de a kurzuson kívüli „civil” beszélgetések annál intenzívebbek. Engem ez arra enged következtetni, hogy tudjuk, értjük, hogy mi is lenne az elvárás Twitteren egy konnektivista csoport esetében, de csak kis mértékben valósítjuk meg (tudjuk megvalósítani) a kötött anyagú témahéttel kapcsolatban.

Fogalomtérképet használunk a témák vázlatára, áttekintésére, a témahetek közötti átfedések meglátására. (Az én fogalomtérképemet itt érhetitek el.)

És a végére hagytam a webináriumot- egy tetszőleges, a kurzushoz kapcsolódó témához kell egy webináriumot tartanunk (na ezzel el vagyok maradva igencsak L , de ami késik, nem múlik…).

A pesszimisták természetesen ezt is kétségbe vonhatják, így nekik (is) ajánlom a következő podcastet: Az oktatás vége? címmel

Felhasználtam:

• Bessenyei István (2007): Az e- learning 2.0 és a konnektivizmus 
• George Siemens: Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age