In-formatizált oktatás?!

Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei.

Az előadás elején elhangzott nagy kulturális változások, mint kognitív architektúráknál 5 kultúrát különböztettünk meg Komenczi Bertalan leírása alapján.

(1) Epizodikus kultúra: 5 millió évvel ezelőtti főemlősöknél volt jelen, akiknél a tudásszerveződés még nem létezett. A kultúra átadása így epizodikusan, eseményreprezentáció útján zajlott.

(2) Mimetikus kultúra: 1,5 millió évvel ezelőtt, a homo erectus korában volt jellemző. A tudásszerveződés lejátszás és utánzás alapján valósult meg testtel reprezentálva, modellezve.

Tudássszerveződés? 

(3) Mitikus kultúra: a 100-15 ezer évvel ezelőtti homo sapiens esetében volt tipikus. A tudás a mítoszokon, elbeszélő tudáson alapult, melyet nyelvi és szemantikus jelekkel továbbítottak egymás felé.

(4) Modern kultúra: 5 ezer évvel ezelőtt, amikor a külső, rögzített tudás kezdődött. A tudás átadása külső tárgyakkal zajlott az emberek között.

(5) Hálózati kultúra: a homo interneticus korában (azaz napjainkban) van jelen. A tudásszerveződés elektronikus kommunikáció útján valósul meg, melyben a hálózati adatbázisok lesznek a tudás átadásért a felelősek.

Tanulásértelmezések és tanulási környezetek

Az előadás alapján ez a terület (jelen esetben) három tanuláselméletet ölel fel: a behaviorizmust, a kognitivizmust és a konstruktivizmust, s mindegyik máshonnan/máshogyan közelíti meg  a tanulást.

1. Behaviorista tanuláselmélet

Ha behaviorizmusról beszélünk biztos, hogy három dolog beugrik a kicsit is szakavatott személyeknek: klasszikus kondicionálás, operáns kondicionálás és Pavlov….

De lássuk röviden miről is szól ez a tanuláselmélet. A klasszikus kondicionálás esetében „Az eredetileg feltétlen reflexes válasz feltételes reflexes válasszá, azaz tanult viselkedéssé válik. E tanulási folyamatban az egyed azt tanulja meg, hogy egy ingert egy másik inger követ. […] Operáns kondicionálással azt tanulja meg az egyed, hogy viselkedésének következménye van. A pozitív megerősítés mellett a tanulás lassúbb. Ha a negatív megerősítés megszűnik, a válasz hamar kioltódik. A negatív megerősítés negatív asszociációk kialakulásához vezet.” (Rozgonyiné: Tanuláselméletek ) Tehát a tanulás eredményességét a viselkedés alapján ítéljük meg (így fontos a viselkedésváltozásra irányuló célok előzetes kitűzése.)  Maga a viselkedés bemutatással, rávezető, segítő utasításokkal alakítható ki. A viselkedésben bekövetkező változás csak akkor lesz tartós, ha előzetesen a megerősítést kiváltó környezeti hatás alaposan megtervezett.

2. Kognitivista tanuláselmélet

Piaget, Maslow, Rogers, Combs neve mindenképp megemlítendő a kognitivista elméleteknél. Mint a neve is mutatja a kognitivizmus már a mentális tevékenységet kívánja tanulmányozni. 

A tanulás eredményességét a tanuló meglévő tudása befolyásolja, így az új információknak a meglévő, előzetes tudáshoz kell kapcsolódni. (De mi van például egy, az egyén számára teljesen új idegen nyelv tanulásával? Hogy lehet azt a kognitivizmus jegyében tanulni, hiszen nincsen semmiféle előzetes ismeret…) A kognitivizmus szerint a tanulás mag a figyelem és az információk feldolgozása illetve beillesztése a kognitív térképbe, s az elraktározott ismeretek felidézhetővé tétele- tehát kiemelt figyelmet kell fordítani a tanulási folyamat irányítására és támogatására, a technikák kidolgozására.

3. Konstruktivista tanuláselmélet

A konstruktivista tanuláselmélet „a tanulást nem a tanításra/oktatásra való reagálásként definiálja, hanem az egyén életében előforduló különféle életszituációk követelte tanulási helyzetekre adott válaszként értelmezi. […]  A konstruktivista tanuláselmélet szerint azonban a tanulás a tanuló egyén önállóan végrehajtott tevékenysége, amelynek során nem a tudás, a tartalom, a készségek elsajátítása vagy feldolgozása, hanem azok „konstruálódása”, azaz tudatos építése megy végbe.” (Óhidy: Az élethosszig tartótanulás és a felnőttképzés) 

Tehát a konstruktivista felfogás a tanulást egy probléma megoldásaként fogja fel, mely szerint a tananyag feldolgozása realisztikus, releváns problémák formájában kell feldolgozni. A csoportmunkára kiemelten épít az elmélet, mivel a tanulás másokkal együttműködve, kooperálva még eredményesebb lehet. A hozzáértők megfigyelése, illetve a mintakövetés sarkaltos pontok, ami a gyakorlatban a probléma bemutatása és az ehhez kapcsolódó tanácsadás, együttes megoldási utak keresése által valósulhat meg.

Számomra ezen elméletek nem vagy-vagy alapon működnek, nem zárják ki egymást. Úgy gondolom, hogy vannak (tanulási) szituációk, amikor csak egyik vagy csak másik használható- ha úgy tetszik, a legcélravezetőbb. De kiemelkedő jelentőségű lenne, hogy az egyén belássa, hogy mikor melyiket kellene alkalmaznia: például mikor tanácsos mintakövetés, mikor pedig kooperációs technikával hozzálátni egy feladathoz. De ahogy én látom ez még nem következett be. Elmélkedni lehetne az okairól mégis a tanulási stratégiák hiánya mindenki életében fájó pont lehet (ezért is tartanám fontosnak a közoktatás területén is a tanulás tanulása órákat beilleszteni az órarendbe, ahol a tanulókat tanulni! tanítanák… Tapasztalataim szerint a fiatal korosztály általában  a kampányszerű magolást részesíti előnyben. Vagy csak ezt ismerik, ezt tudják, netán ezt akarják???)

Komplementer tanulási környezetek ellentétpárjai (Komenczi: Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei)

Tradicionális tanulási környezet	Progresszív tanulási környezet
tények, szabályok, kész megoldások megtanítása	készség, kompetencia, jártasság kialakítása
zárt, kész tudás átadása	egész életen át tartó tanulás képességének és készségének kialakítása
tudás forrása: iskola, tanár, tananyag	különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során	komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
kötött tanterv, merev órabeosztás	projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben
tanulás fáradságos munka	tanulás érdekes vállalkozás
osztályteremben történő tanítás	könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás
osztálykeretben történő tanítás	kisebb, változó csoportokban történő tanulás
homogén korcsoportban történő tanítás	heterogén korcsoportban történő tanítás
iskolán belüli tanulócsoportok	iskolák közötti virtuális csoportok
alkalmazkodás és konformizmus	kreativitás, kritika és innováció
külső szabályok követése	belső szabályok kialakítása
megfelelés a tanárnak	megfelelés a standardoknak
zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet	nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

A táblázathoz kapcsolódóan fontos megjegyezni a következőket: „A táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. Folyamatban lévő trendeket szeretnék érzékeltetni, amelyek elmozdulásokat, arányváltozásokat jelentenek oktatás és tanulás, instrukció és konstrukció, ismeretátadás és képességfejlesztés, alkalmazkodás és kreativitás, empirista induktivizmus és konstruktivizmus stb. viszonyrendszerében.” (Komenczi: Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei)

Fejlődés?

Amiatt sem zárják ki egymást, hogy a két környezet képes összhangot alkotni- gondoljunk csak a Second Life virtuális campus környezetünkre és tevékenységünkre. Én úgy látom, hogy mi összemossuk a két tanulási környezetet, néha hol egyik, hol másik felé billen a léc, de egyik sem nevezhető túlzottan dominánsnak- s ezáltal egy merőben új, izgalmas tanulási tevékenység játszódik le.

Paradigmaváltás történt?

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az e-learning esetében történt-e paradigmaváltás? (Paradigmaváltásról akkor beszélünk, ha a korábbi modell már nem alkalmas a magyarázatra). Az előadásban elhangzott, hogy az e-learning még nem okozott paradigmaváltást. De úgy gondolom (mint azt már korábbi bejegyzésekben is leírtam), hogy ez a tanulási alternatíva sokkal több lehetőséget tartogat, mint ami jelenleg megvalósul. Szóval paradigmaváltás még nincsen, de már itt kopog az ajtón, csak be kellene engedni…

Felhasználtam:

• Komenczi: Informatizált iskolai tanulásikörnyezetek modelljei  
• Óhidy Andrea: Az élethosszig tartótanulás és a felnőttképzés 
• Rozgonyiné: Tanuláselméletek