Behálózva, avagy tanulás egy konnektivista csoportban 2.

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus

Eljött az idő, hogy előző bejegyzésem folytatását megalkossam. Őszintén szólva ez elég nehéz feladatnak tűnik, mivel a csoport munkája az elmúlt napokban igen intenzívvé vált: volt kérdésáradat, nézőpontok ismertetése, vélemények ütköztetése, új elemek behozatala… így szelektálnom kell, mit is szeretnék megemlíteni ezúttal. Így a mai bejegyzést a kritikai elemeknek szánok: a konnektivizmus kritikájának, a Konnekt csoport által megfogalmazott kritikáknak.

Together

A konnektivizmus „irányelvei” alapján a csoport cápaként vetődött rá az információ áramoltatásban látható eltérésekre, nevezetesen a közös dokumentum kérdésére. Meg kellett, hogy állapítsam, kicsit bizonytalanok vagyunk e téren, jómagam sem tudok vele igazán mit kezdeni. Egyrészt arról szólna egy közös csoport dokumentum, hogy mit is tanultunk közösen, honnan hová jutottunk, s közben milyen dolgokkal ismerkedtünk meg. Mindenki bátran beleírhatja kognitív tartalmait, témához passzoló újonnan megismert ismereteit, s egy szép, kerek, új produktum jön a végén létre. De valahogy nálunk nem ez történik. Írjuk a jegyzetet, gyarapodnak az oldalak, szorgalmasan bekerülnek az adott témahét elemei, de nem jutunk messzebb. Nem töltjük fel új elemekkel, nem alakul ki párbeszéd a bekerült tartalomról. Így közös lesz a dokumentum, de kicsit úgy érzem, hogy nem a mienk. Igen, erre mondhatnák kritikának: én sem tettem bele új tudást. S miért? Mert nem éreztem a szövegkörnyezetbe illőnek, tartalmilag beleillőnek…most meg már kicsit késő bánat jellege van. Ahogy órán elhangzott egy ’gigantikus közös jegyzet’ kerekedik lassan ki-ami egyrészről a kurzus anyagának összefoglalásaként nézve jó Másrészt viszont a közös heti munkánk, gondolkodási folyamatunkat nem tükrözi.

Expert or layman?

Letáboroztunk egy időre a homogén vagy heterogén legyen a konnektivista kurzus, vagyis „laikusokat” és „szakértőket” össze lehet-e ereszteni, s ha igen lesz-e közös munka abból. Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy a teljesen homogén csoportok nem eredményesek (illetve csak akkor ha a szakértők egy még professzionálisabb tudást tudnak gyártani). 1. Nyilván egy minden előismeret nélküli csoportban a tagoknak iszonyatos erőfeszítést fog okozni a részvétel, ami megöli a közös munka szeretetét, és biztos, hogy nagyfokú lemorzsolódást eredményez. 2. A közepesen motiváltaknál szintén ez a helyzet, tulajdonképpen együtt ragadnak meg egy szinten, ahonnan valószínűleg nem tudnak továbblépni. 

Egy heterogén csoportmunkát izgalmasabbnak tartok. Vannak kevésbé jártasak, közepesek és profik. A járatlanok azért vannak, hogy fejlődjenek (remélhetőleg a laikusságok fordítottan arányos a motiváltságukkal), a közepesek szinté, míg a profik tudás kívánnak nyújtani, sőt facilitátori körben is fel tudnának lépni. 

A másik érdekes felvetés a konnektivizmus életkori korlátaira vonatkozott a témahéten, azaz, hogy ez a módszer nem mindenkinek javasolt. Szóba kerültek a fiatalok, hogy be lehet-e vinni a közoktatásba a konnektivizmust. Erre én azt mondanám, hogy elviekben be. Egy-egy témát fel lehet dobni egy osztályközösségnek, web2 alkalmazásokat megismertetni velük, közös dokumentumot-tudást szerkeszteni stb. De mindig van egy de! Ha a konnektivizmus a közoktatásba megy, nem lesz az látszatkonnektivizmus? Mert a tagok nem önként csatlakoznak, hanem tanári ráhatással. S biztos, hogy mindenki aktív lesz és a legjobb tudását adja? Egy osztályközösség nem sok diákot takar (15-20-25 fő), így megvalósul a hálózat skálafüggetlensége? És a legégetőbb kérdés: mivel a konnektivizmusban az értékelés nem jelenik meg, milyen visszajelzést kapnak a diákok a munkájukról?

(De ha már látszatkonnektivizmusról szóltam feljebb: a fentiek a mi csoportunk esetében sem valósultak meg úgy, ahogyan az a „nagy könyvben meg van írva”.  A kezdeti 80 főt összefoglaló csapat körülbelül negyede maradt meg. Itt már fel is üti a fejét az átláthatóság (skálázhatóság?) problémája. Gyakorlatilag mindenki bejegyzésének elolvasására lenne időnk, mindenki írására tudunk reflektálni, a Twitter is viszonylag ’konnekt-barát’ módon üzemel.)

Apropó, elhangzott az órán, hogy nem érdemes a digitális nemzedékre várni, miszerint ők majd aktívan részt vennének a konnektivista csoportok életében. Tény és való, hogy ők már rutinos felhasználók (vagy azok lesznek) a web2 világában, a kommunikációs csatornák terepén, de ez nem jelenti azt, hogy ez irányú tudásukat a tanulás világában is nagy mértékben szeretnék megmutatni, kamatoztatni. Szerintem ez még a jövő zenéje lesz, nem lehet általánosságokat levonni: biztos lesz, aki közülük bekapcsolódik a konnektivisták közé, s lesz, aki azt sem fogja tudni, hogy mit is takar ez a fogalom.

Motivation

Mi motivál minket? Szóba került a motiváció kérdése, ami számomra mindig izgalmas beszélgetéseket ígér, s most sem kellett csalódnom. Külső vagy belső indíttatásból csatlakozik valaki a konnektivisták közé? Lehet-e olyan erős a külső motiváció, hogy valaki kitartson? Lehet, de kérdés, hogy ha az ember csak „szenved”, mennyi hasznot fog ő abból látni? Tanul is valamit, vagy csak az alkalmazkodó képessége acélosodik meg? Órán elhangzott, hogy egy ilyen kurzus teljesítéséhez extra (extrém) magas motiváció kell. A közepesen, illetve a gyengén motiváltak (inkább előbb, mint utóbb) számára valószínűleg a csoportból való kilépés jelenti az egyetlen elfogadható viselkedést. 

Súlyos, komplex kritikák, de mégsem gondolom, hogy rossz irányba halad a virtuális szekerünk. Inkább úgy tekintek a kurzusra, mint egy konnektivista csoport- szimulációra. Örülök, hogy ez a téma, csak most, a félév vége felé közeledve jött elő. Eddig dolgoztunk a feladatokon a saját meglátásunk, tapasztalataink szerint, s most látjuk, milyen is egy sok résztvevős (igen, ennél jóval több hallgató) konnektivista csapatmunka. Kicsit távolinak tűnik a kettő, de én nem látok mély szakadékot köztük (vagy legalábbis egy híd van), és örülök, hogy a részese lehetek.

Végezetül, hogy valami új tudás is álljon itt, ne csak összefoglalás, egy amerikai honlapról idézném a konnektivizmus pár összetevőjét.  

Összecsengenek az általunk tanultakkal: 

• Tanulás és tudás a vélemények sokféleségén alapul.
•   Tanulás és tudás a vélemények sokféleségén alapul.
• Pontos, naprakész tudás a célja az összes konnektivista tanulásnak
• A döntéshozatal már maga is egy tanulási folyamat. Választás, hogy mit tanuljunk meg a saját szűrőrendszerünkön át, a minket ért információkból. Ami ma jó választásnak tűnik, holnap lehet, hogy rossz lesz, mert hatást gyakorol rá az információ gyors változása
• A tanulás a tudás létrehozásának folyamata ...nem csak a tudás fogyasztása. A tanulási eszközöknek és tervezési módszereknek arra kell törekednie, hogy tőkét kovácsoljanak a tanulásból.
• Tanulás sokféleképpen történhet. Tanfolyamok, e-mailek útján, közösségek, beszélgetések, internetes böngészés, blogok olvasása stb. A kurzusok nem az elsődleges csatornái a tanulásnak.

(saját fordítás; bővebben itt )

Felhasználtam:

• Description of Connectivism