Internet(cool)túra

                                             Internet és értékrend. Internetezés és kultúra. Divatos tévképzetek.

Az ősközösségben a szóbeli kommunikáció korszaka virágzott, kevesen kommunikáltak kevesekkel a közösségeken belül. Ezt az írás megjelenése törte meg, amikor az ember tehermentesíteni tudta az emlékezetét, nem kellett mindent megjegyezni és a tárolás is maradandóbb volt (lásd: barlangrajzok). A nyomtatás megjelenése a kevesek kommunikációja sokakkal elvre épült. A rádió és a film berobbanásával a tartalomszolgáltatás folyamatosabbá és nagyobb terjedelművé vált. Az internet a hálózati kapcsolatok megjelenését alakította ki, információ és tartalomszolgáltatást vont maga után.

Minden korszakváltás éles volt, és koránt sem zökkenőmentes. A szokás nagy úr, ahogy a mondás tartja, s ez itt is helytálló megállapítás. Mint azt már korábbi írásaimban is említettem, az emberek szeretik a megszokottat, az ismertet, a rutinosan. De ha valami változással állnak szemben jön a közömbösség, tagadás és az ördögi találmányok emlegetése… Mert egyszerűbb egy ilyen kijelentést megtenni, mint leülni, tanulmányozni, kérdezni vagy megpróbálni megérteni.

Hosszasan elmerenghetnénk azon, hogy a technika kibővíti, megváltoztatja, kiegészíti vagy netán tönkreteszi a korábban használt kommunikációs formákat? Egyrészt olyan válaszokat kapnánk, hogy a modern eszközök megjelenése a kommunikáció folyamatában elszemélytelenedéshez vezet, kiöli a személyességet emberi kapcsolatainkból, ami végső soron depresszióhoz, elmagányosodáshoz fog vezetni. De valóban így van ez, valóban helytálló kijelentés ez?

Mielőtt választ adok erre a kérdésre, mindenképp meg kell említeni az internet és a kultúra egymáshoz való viszonyát.

Csepeli György és Prazsák Gergő (Csepeli-Prazsák, 2010. 137-138.o. vagy itt) négy csoportot különböztet meg: (1) békés egymás mellett élés; (2) szkeptikusok; (3) párhuzamosok sohasem találkoznak; (4) optimisták.

(1) Békés egymás mellett élés: Véleményük szerint nincs ellentmondás az internet és kultúra között, a net nem váltja ki és radikálisan nem is alakítja át a kultúrát. Növekszik a kulturális szabadság, de a web 2.0 nem tesz jelentős hatalomra szert. (A kurzuson ezt a jó szomszédi viszonyhoz hasonlítottuk: ismerik egymás a lakók, de közelebbi kapcsolatban nem állnak.) Ez a felmérésben résztvevők 30%-a.

(2) Szkeptikusok: Nem hisznek az internet kultúrára gyakorolt pozitív hatásában, minőségi tartalom nem található a web 2 világában. Úgy gondolják, hogy az internet romboló hatású, tönkreteszi a kapcsolatokat. Egyedüli építő jellegű hatása a közösségfejlődés területén figyelhető meg. A megkérdezettek 28%-a tartozik ide.

(3) Párhuzamosak sohasem találkoznak: Meglátásuk szerint az internet nincs negatív (sőt nincs semmilyen) hatással a kultúrára. Illetve a web 2 alkalmazások sem jelentőségteljesek. A résztvevők 22%-a ide sorolható.

(4) Optimisták: Az internet nem teszi feleslegessé a korábbi kultúrát, de a jövőben jelentős mértékben átalakítja, megnöveli a kulturális szabadságot (az internet hozzáférést biztosít a kultúrához!). A közösségfejlesztés területén a web 2 fontos szerepet tölt be. A kutatásban 20% az optimisták aránya.

Magamat egyértelműen az optimisták közé sorolom. Szerintem kultúra és internet kiegészítik egymást (és most általánosságban beszélek a kultúráról; nem kívánok szólni a zene és dvd letöltésekről!).

Szintén egy Csepeli- Prazsák kutatásból emelek ki egy táblázat-részletet (Csepeli- Prazsák: Internetezés és értékek):

20. táblázat. Internethasználat és változás (az állítással egyetértők aránya, %)

Forrás: Prazsák 2009.

Mindenhez könnyebben hozzáférhetek (zenékhez, filmekhez, információhoz, barátokhoz, könyvekhez stb.).	75,5
A világ eseményeiről tájékozottabb vagyok.	74,1
Egy új képvilág nyílt meg előttem.	70,4
Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt.	56,8
Kevesebb időt töltök könyvek olvasásával, mint azelőtt.	51,9
Műveltebb vagyok, mint azelőtt.	50,3
Új barátokra, ismerősökre teszek szert.	44,9
Jobban le tudom kötni magam, nem unatkozom.	44,7
Intenzívebbé válnak a korábbi kapcsolataim.	30,6
Ritkábban járok moziba.	25,5
Kevésbé járok el otthonról szórakozni.	25,1
Ritkábban járok színházba.	19,8
Kevesebbet sportolok, sétálok.	17,1
Ritkábban találkozom a barátaimmal.	12,6
Szinte rabja vagyok, minden időmet ezzel töltöm.	3,9

Múzeumok Szigete- Second Life [saját kép]

Sőt a kultúra és az internet kölcsönösen támogathatják egymást. Gondoljunk csak a virtuális, online térben zajló kiállításokra, melyek az interneten pontosan leképezik egy kiállítás/tárlat részleteit, és ezt az otthonunkból meg tudjuk nézni. (Tudom, valójában látni és egy monitoron keresztül megtekinteni nem ugyanaz. De mennyivel könnyebb így eldönteni, hogy érdemes-e megnézni egy adott múzeum programkínálatát. Vagy egy mozgásában korlátozott személy mennyivel egyszerűbben lehet egy ilyen élmény részes. Vagy épp egy messzi ország kiállítótermeit „járhatjuk” végig csupán egy internet és egy számítógép segítségével, anélkül, hogy el kellene utaznunk…) De leadhatjuk múzeumi, színházi, mozi stb. jegyrendelésünket az interneten, elolvashatjuk a megtekinteni kívánt darab cselekményét, szereplőosztását vagy akár a kritikáit is. Hiszen ma már minden (magára kicsit is adó intézmény) saját weboldallal vagy legalább közösségi oldalon megtalálható profillal rendelkezik, és elvárható lenne a naprakészség, a friss hírek, információk elhelyezése is. (Persze korábban e nélkül is elboldogultak, de ha versenyképesek akarnak lenni, be kell kapcsolódni az internet világába…)

Ami érdekes lehet, például a hozzáférhetőség könnyebbé válása. Az interneten gyakorlatilag bármi fellelhető pár kattintással. (Nem kívánok szólni arról, hogy ez mennyiben jó vagy rossz!) Az online lét lehetővé teszi a világról való szélesebb tájékozódást (illetve új világkép megismerését), melyet nálam a hazai oldalak (origo, index, hvg stb.) mellett a Twitter segít.

Számomra a „Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt.”, mondat amiatt vicces, mivel sosem szerettem TV-t nézni. Egyrészt a silány minőségű műsorok, az ismétlés ismétlésének ismétlése, másrészt a zavaró promóciós szünetek miatt. Nálam a TV nézés egybeforrt az internettel. Mivel azt a kevés adást, amire szívesen szentelek időt, inkább megnézem stream-elve a gépről amikor,  és ahol akarom (legyen szó magyar vagy külföldi műsorról).

Hasonló okok miatt nem gondolom teljesen helytállónak az olvasás idejének lecsökkenését. Mert magam is kevesebb kézzel is fogható, polcon tárolt könyvet olvasok, de sokkal több internetes irodalmat, cikket, folyóiratot. Vagy ez már nem tekinthető olvasásnak? Számomra az, elég ha csak a szakdolgozatomhoz olvasott külföldi szakszöveg mennyiségre gondolok…hogyne lenne olvasás. Sőt, ennek fényében jóval többet olvasok, mint az aktív internet használat előtt!

A moziba, színházba, szórakozni ritkábban járás szerintem megmagyarázható. Az erre szánt időt tölthetjük tanulással, netes olvasással, játékkal (ami már szórakozás), filmnézéssel (mozi?)…Na jó, talán a színházra nem tudok ellenpéldát felhozni….

A kevesebb sportolás, sétálás kérdése számomra megmosolyogtató. Azért, mert ha az ember igazán szeretne mozogni, azt megteszi. Viszont ha nincs kedve sportolni, hazudhatja magának, hogy a „számítógép ellopta” a mozgásra szánt időt… Hazudhatja, mert mindenki maga gazdálkodik a szabad idejével, úgy osztja be, ahogy akarja, így ha nem jut ideje mozogni az csak önön hibája, s nem a számítógépé vagy az interneté.

Hogy kevesebbet találkoznánk barátainkkal az internet miatt? Én biztosan nem, sőt. Egy-egy találkozó, összejövetel (vagy az épp aktuális osztálytalálkozónk) mennyivel egyszerűbben megszervezhető például egy körüzenet elküldésével… De akár egy pár órás Skype beszélgetés is praktikusabb lehet, mint az ország végébe elutazni egy rövidke találkozó miatt (és ez az interneten bármikor megismételhető) (Persze az internet nem helyettesíti a személyes találkozást, de a rohanó világban megkönnyíti a kommunikációt  a felek között). (Kissé vicces arra gondolni, hogy általános iskolában, ha beteg voltam, a leckét személyesen kellett átadni egymásnak… Manapság elég szkennelni, vagy egy dokumentumot megosztani, és/vagy videochat-en kiegészíteni az órán tapasztaltakkal.) Nekem nem tűnik kevesebbnek a kommunikáció mennyisége…

Szinte már természetes, hogy a „függés” témája itt sem kerülhető meg, a megkérdezettek majdnem 4%-a szinte minden idejét az interneten tölti, s eddigi tapasztalataim alapján ezt reális aránynak gondolom…

Visszatérve a bejegyzés elején felvetett kérdésre,- miszerint a modern technika egyenlő az elmagányosodással- azt kell hogy, mondjam, hogy nem. Nem ellentétes a két oldal. Technika és személyesség, kultúra, kommunikáció ugyanazon az oldalon állnak: az embert segítik. Csak épp a technika segítségével lehet gyorsabban is információhoz jutni, mint ahogyan azt fent már megfogalmaztam.

Innovations

Vannak sikerorientált és kudarckerülő emberek, ez tény. Van, aki érdeklődő, igényli az újat, az innovációs, s van, aki ódzkodik bármi változástól, és a dolgok, alkalmazások megismerése nélkül már (előre negatív) vélemény alkot (tévképzet!). 

De talán úgy kellene a technikához viszonyulni, ahogy Edison tette: „Nem vallottam kudarcot, csupán ezer módot találtam, amellyel nem lehet villanyfényt előállítani. Ennyivel közelebb jutottam ahhoz, amelyikkel lehet.”

Felhasználtam:

• Csepeli György, Prazsák Gergő (2010): eKultúra.  
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-826/publikaciok/tpubl_a_826.pdf

• Csepeli György, Prazsák Gergő: Internetezés és értékek. http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=257:internetezes-es-ertekek&catid=24:tarsadalom-az-informacios-korban