Információs társadalom és oktatás. A
tanítás és tanulás új koncepcionális keretei. 2.
Folytatva
az előző bejegyzésemben elkezdett gondolatmenetet, még mindig a tanítás és
tanulás új koncepcionális keretiről jegyeznék le pár gondolatot: elsősorban a
tanulás dimenzióinak integrált felfogásáról, a korszerű tanulási környezet
tervezésének sarkalatos pontjairól, virtuális oktatásról…
A tanulás dimenzióinak
integrált felfogása
Mint
azt már több helyen láttam, olvastam, nem csak nekem tűnt fel az informális
tanulás mezőjének szűken behatárolt megjelenése (az ábrán az 1, illetve 2
számokkal jelölt helyen). Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanék ennek a
tanulási formának, mivel végigkíséri életünket. Folyton jelen van, akarva- akaratlanul
képes a tudásunkat gyarapítani. Így egyrészt nem csak a koordináta tengely ’Születés’
megjelölésű pontjához tenném, hanem kiterjeszteném a ’Life Long’ tengely egészére.
Másrészt pedig közelíteném (egybemosnám) a nem formális és formális oktatással,
tehát a ’Lifewild’ tengelyen is nagyobb mezővel jelölném. Mint az előadáson is elhangzott, illetve több
blogban is találkoztam már vele, a figyelem egyre jobban a formális oktatásra terelődik,
s elfeledkezünk az intézményektől független tanulásról. Pedig az informális
tanulás is jelentős tudásgyarapodással járhat, mégsem tulajdonítanak neki a formális keretek között
akkora jelentőséget (és akkor még a validációról egy szót sem ejtettem).
Korszerű tanulási
környezet tervezésének fókuszpontjai
A
korszerű tanulási környezetek másfajta tervezési folyamatokat kívánnak meg az
oktatótól legyen szó akár online, akár virtuális térről. A korszerű tanulási
környezetek tervezésének négy fókuszpontja lehet, melyek nem egymást kizáróak,
hanem együtt vannak jelen (csupán a dominanciájuk változik).
(1) Tanuló középpontú
Komenczi szavaival élve a környezet akkor tanuló központú, ha „magában
foglalja azt a felismerést, hogy a tanuló ember már meglévő, korábbi tudása,
kialakult elképzelései és hitei alapján értelmezi "asszimilálja" az
új információkat, tehát új tudás konstrukciója során a meglévő mentális
reprezentációk módosítása vagy felülírása történik”. Ebben a környezetben kiemelten fontos lenne,
hogy az oktató tisztában legyen a tanulók hozott tudásával, a konceptuális
keretrendszerükkel, diagnosztizálja a kulturális hátterüket is.
(2) Tudásközpontú
A tudásközpontú környezet kritériuma „magában foglalja azt a felismerést,
hogy a hatékony tudás kialakításában, a kompetencia fejlesztésben meghatározó
szerepe van a tananyag gondos kiválasztásának, ami maga után vonja a jelenlegi
tantervek revízióját és átstrukturálását is”.
(3) Értékelés középpontú
Az értékelést a középpontba helyező környezeteknél „a tanulás során nem
elegendő a folyamat végén bekövetkező, szummatív értékelés; folyamatos
visszacsatolásra van szükség, hogy a tanuló tudatában legyen: megértette-e az
anyagot, és hogy a tanár korrigálni tudja a tanulási tévutakat”.
(4) Közösség-központú
A közösség-központú környezetek tervezése „magában foglalja azt a
felismerést, hogy a sajátosan emberi tanulás alapvetően szociális konstrukció,
és hogy a társas tanulás tervezése, szervezése és vezetése (projekt alapú
tanulás, kooperatív tanulás, tanuló közösségek) a pedagógus egyik kulcs
kompetenciája.”
Saját tapasztalataimból tudok a fentiekre egy példát hozni, nevezetesen a (már
általam oly sokat emlegetett) virtuális tanulási környezetünket, a Second
Life-ot. Tudom, hogy ezt a részt inkább azok érthetik meg pontosan, akik részt
vesznek ebben a tanulási folyamatban, mégis nagyon helyénvaló, és véleményem
szerint jó példája a virtuális tanulási környezetnek az SL.
A távoktatási kurzust mi a blended learning (vagyis vegyes oktatás)
keretein belül tanulhatjuk. Hiszen vannak személyes konzultációink, vannak
webináriumaink, illetve a Second Life virtuális ELTE campusán virtuális
konzultáción (és opcióként fogadóórán) is részt veszünk.
A tanuló-,tudás-, értékelés- és a közösség- központú értékelés gond nélkül
megjelenhet a virtuális térben, mint azt tapasztaltuk az elmúlt hónapokban.
Tanulóközpontú: Távoktatás és e-learning kurzust én korábban már hallgattam egy másik
egyetemen, mégis most egy teljesen új megvilágításba (és helyszínbe) került. Tehát
vannak előzetes ismereteim a témában, mégis ez alakommal teljesen másként
tekintek/tekintünk a témákra, így új tudást kell konstruálnom a meglévő
elemekből és a frissen megismertkből.
Tudásközpontú: A tananyagokat szerdánként
kapjuk meg a webináriumok alkalmával, melyből (általában) blogbejegyzés
születik, s hétfőnként valamilyen feladattal kötjük össze a tanultakat a Second
Life-ban. Egy olyan tananyag, mely virtuális környezetben is alkalmazható nem
kevés oktatói munkát és energiát igényel (mint azt megtudtuk az elmúlt páros
konzultáción is J ) Hiszen alkalmazkodni kell (oktatónak,
hallgatónak és magának a tananyagnak is) a megváltozott körülményekhez,
feltételez egyfajta magasabb digitális írástudást.
 |
| Virtuális környezet- közösség- tanulás |
Értékelésközpontú: Ez gyakorlatilag megfelel a hétfői virtuális konzultációknak: vagy soportos
feladatmegoldással és beszámolóval, vagy ’quiz chair’ által végzett tesztek
kitöltésével vagy páros konzultáció útján tapasztaljuk meg hétről-hétre a
számonkérési lehetőségeket.
Közösség-központú: Kell ezt magyarázni egyáltalán? Elég, ha csak az elmúlt pár hét páros
feladatára gondolunk, ahol közösen kellett egy előre kijelölt témát
feldolgoznunk. De hetekkel ezelőtt kipróbáltuk a „nagyobb” csoportban (5-6 fő)
való munkát is.
 |
| Elefántok a virtuális térben is léteznek... |
„Virtuális tanulási környezetben a
kooperatív tanulás tervezése és vezetése komoly előkészületeket és folyamatos
figyelmet igényel. Míg tantermi környezetben az előkészítés átgondolatlansága,
a nem egyértelmű instrukciók keltette bizonytalanság improvizatív módon könnyen
korrigálható, addig online környezetben káoszt okozhat. A tanár rákényszerül a
következetes, minden részletre kiterjedő tervezésre, a teljesíthető és mérhető,
egyértelmű és világosan megfogalmazott követelményrendszer megfogalmazására. A
motiváló, magas interaktivitású, értelmes tanulói kooperációt magában foglaló
feladatok elkészítése fokozott időráfordítást és kreativitást igényel. A diák
tanulása nem fekete doboz a tanár számára, a tanulási folyamatot tükröző
kommunikáció a tanulásmenedzsment szoftverek segítségével nyomon követhető. A
tanár be tud avatkozni, képes segíteni a megértést, mert biztosítva van a
folyamatos visszacsatolás lehetősége. Elősegítheti a tanulók közötti
kommunikációt, segítheti a kreatív gondolatok kibontakozását, korrigálhatja a
tévedéseket, egyoldalú, felületes megfogalmazások esetén új tényekre, másféle
nézőpontokra hívhatja fel a figyelmet. ” (Komenczi: Tananyagfejlesztéselektronikus tanulási környezetekben)
Leszögezném: egy program sem váltja meg a világot, és lesz képes zsenit
nevelni a leglustább gyerekből (sem) - ezt nem állítom az Second Life estében
sem. De mint azt már korábban említettem, a puding próbája az evés (csak, hogy az elefántok is eltűnjenek!). Meg lehet
tapasztalni ezt a fajta világot, a különbségeket a hagyományos, távoktatás, és
online oktatástól, a saját bőrünkön érezni, hogy milyen ez virtuális
tanulócsoport életében részt venni- miben más, miben hasonló. Ki lehet
próbálni, a lehetőség adott. Maximum azt mondjuk utána, köszönöm ez nekem nem
tetszik. Van, aki meglátja a lehetőséget benne, van, aki inkább a
hagyományosabb keretek között marad a tanulás terén. Nyilvánvaló, hogy nem
alkalmas mindenkinek, és nem alkalmas mindenféle oktatási program
megvalósítására (például egy főzőtanfolyamot nehezen tudnék elképzelni inword-
hiányoznának az illatok és ízek :-) ), de van, amit kiválóan lehet modellezni
általa. Ennek alátámasztására végezetül álljon itt egy videó az ELTE virtuális Tudáspresszió podcast-jei közül - Virtuális egészségügy.
Felhasználtam:
Komenczi Bertalan : Tananyagfejlesztés elektronikus tanulási környezetekben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése