2012. március 26., hétfő

Esélytelen egyenlőség?



A témahéten megszületett blogok és kommentek igaz, hogy nem sok területtel foglalkoztak, de amiről szó volt, remekül körbejárta a csoport. A legdominánsabb téma egyértelműen az esélyegyenlőség/esélyegyenlőtlenség, függőség, oversharing, biztonság volt. Próbálom összefoglalni a saját meglátásaimat, de nem lettem igazán meggyőzve a témában (így egy töményen szubjektív bejegyzéssel szolgálhatok csak).

Az esélyegyenlőségnél elsősorban a kinek segítsünk problémaköre szült (ha nem is ellentmondásokat), de érdekes meglátásokat.  Tehát a fejlesztésekre, innovációkra kell figyelni, vagy inkább a lemaradó/kiszoruló rétegre, akik a szakadék szélén állnak és a gravitáció már húzza őket a mélybe? Mi fontosabb, mi előrébb való? Hogyan csökkenthetjük az esélyegyenlőtlenséget- már ha ez lehetséges? Egyáltalán kinek lenne a feladata enyhíteni a két tábor közötti különbségeket? Milyen módszerekkel lehetne ezt megvalósítani? Túl sok kérdés ez, és túl kevés az érdemleges válasz.

Én azokkal értek egyet (kivételesen), akik kicsit pesszimistán szemlélik e kérdést.
Igen, jó dolog az esélyegyenlőség, mindenkinek biztosítani kellene a digitális erőforrásokhoz való hozzáférést, az IKT kompetenciák megszerzését, az aktív és tudatos digitális állampolgári létet. Segíteni, felkarolni kellene a lemaradókat, tanítani őket, felhívni a figyelmüket arra, hogy ez a „kihagyott lehetőség” nemcsak nekik okoz kárt, hanem a teljes társadalomnak (Hogyan lesz így információs társadalom? Ha ők kiszorulnak az IKT-ből akkor az egész társadalom „elszenvedi” ennek következményeit, mivel ez a csoport nem képviselteti magát a digitális világban, így a web 2 egyoldalúvá válik. A leszakadók értékeit, kultúráit, érzelmeit nem ismerjük meg a „hallgatásuk” által. ).
Aztán elvileg segíteni kellene azokon is, akik nem használják ki (még az ingyenes) rendelkezésre álló eszközöket sem, mert nincs rá szükségük- motiválni kellene őket, elmagyarázni, hogy miért változtassanak attitűdöt. Stb, stb…
De törődni kellene azokkal is, akik az innováció útjára lépnének, kutatásokat, jó gyakorlatokat, fejlesztéseket kell működtetni, haladni kell a számítástechnika tudományának területén előre. Szükség van a jövőbe nézésre, mert ez a motorja a fejlődésnek.

Sajnos én az esélyegyenlőség gondolatával nem tudok teljes mértékben azonosulni. Elismerem, hogy ezek igen nemes célok, melyeket valóban mikroszkóp alá kellene venni, és megvizsgálni, hol lehetnének beavatkozási pontok. De tapasztalataim szerint (illetve számomra úgy tűnik, hogy a mostani oktatáspolitika is sajnos ezirányba halad) az esélyegyenlőség gondolata magragadt a levegőben. Gyakorlatilag mindenki beszél róla, napi téma, tenni mégis kevesen tesznek (vagy mert nincsenek olyan pozícióban, vagy mert egy vállrándítás néha könnyebb). Utalva az előző heti metaforára, olyan az esélyegyenlőség, mint a jeti: állítólag létezik, de még senki nem látta…

„A digitális esélyegyenlőtlenség leküzdését nemzetközi szinten is kiemelt fontosságúnak tartják. Az ENSZ Millennium Development Goals (MDGs) elnevezésű programja azt tűzte ki céljául, hogy 2015-re jelentős mértékben csökkentse az egyes országok, nemzetek közti digitális szakadékot. A program eddig vegyes eredményeket hozott, és a szakértői társadalmat is megosztotta. A szakemberek egy részének az a véleménye, hogy a nagy lemaradással küzdő országokban először az alapvető életkörülményeken (szociális ellátás, oktatás, egészségügy…) kell javítani, a távközlés-technikai fejlődést pedig mindezek megvalósulása után lehet támogatni. Más szakértők azt az elvet vallják, hogy a digitális szakadék csökkentésére tett erőfeszítések elsődlegesek szegénység felszámolására, társadalmi különbségek megszüntetésére, munkahelyteremtésre irányuló küzdelemben. [forrás: http://nol.hu/noller/lekuzdheto_a_digitalis_szakadek (2010.11.19)] Mivel a digitális esélyegyenlőtlenség és az ezzel összefüggő társadalmi/gazdasági különbségek szoros összefüggésben állnak nem lehet egyértelműen csak az egyik, vagy másik oldal mellé letenni a voksot.” (forrás itt )
Ehhez a témához találtam: egy „Blog a digitális esélyegyenlőségről, a digitálisan (is) leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatásának lehetőségeiről, a legszegényebbekre is kiterjedő információs társadalomról, az állandó jövedelem és értékes vagyontárgyak nélkül is elérhető mikrohitelezésről. ” Internettel a szegénység felszámolásáért (itt található)
"A digitális esélyegyenlőség megteremtése az életminőség és a versenyképesség jelentős javulását eredményezi. A cél össztársadalmi program megvalósításával érhető el. [...] másrészt figyelembe kell vennie azt is, hogy a fogalom alatt nem csak a PC- és internet-használathoz szükséges tudást, képességeket értjük ma már. Ide tartozik a kritikai gondolkodás, az információk különböző forrásból való összegyűjtése, rendezése, más emberek több csatornán való elérhetőségének kezelése, az önkifejezés lehetőségei egy digitális környezetben, a hagyományos tartalmak digitális formában való támogatása, kiegészítése is. Egy hálózatra kapcsolt számítógép önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy valaki megtalálja a számára releváns információkat, szolgáltatásokat a világhálón, ehhez sok gyakorlás, és az ezáltal elsajátítható új tudások, készségek szükségesek." (Digitális Esélyegyenlőség programja )
Mint láttuk/látjuk ötletekben, célokban nincsen hiány, de a valóságba nem (vagy csak igen ritkán) sikerül ezeket átültetni. Persze, adjunk esélyt a lemaradókank, de az már más kérdés, hogy valóban mindenkinek kötelező jelleggel digitális állampolgárrá, és tudatos felhasználóvá kellene válni…


Pár mondat erejéig visszatérve még az előző bejegyzésemben is megjelent veszélyekre és kockázatokra: hajthatatlan vagyok ez ügyben (is). Nagyobb a füstje, mint a lángja. Veszélyek mindenhol vannak, kockázatok (még egy egyszerű kenyérpirítónál is: elég a kenyér, megráz a gép, levágja a biztosítékot…) bárhol felmerülhetnek. Persze jobb félni, mint megijedni, tegyünk biztonsági óvintézkedéseket! De érdemes elgondolkoztatni, hogy kik azok, akiket a legkritikusabb veszélyzónába helyeznénk. A fent említett leszakadók/kimaradók minden bizonnyal nem észlelik ezeket a veszélyességi tényezőket, mivel nem is használják a számítástechnikai eszközöket. A tájékozott (tudatos) felhasználók sincsenek túl nagy nyomás alatt, hogy rettegniük kellene, mivel épp azért tudatosak, hogy tisztában vannak az internet „sötét” oldalával, és próbálnak óvintézkedéseket tenni (erős jelszó, vírusirtó és –figyelő, biztonsági mentés stb.). 
Azt kell, hogy mondjam, hogy a legkiszolgáltatottabbak azok a felhasználók akik (nem tudok jobb szót) „habzsolják" az internetet. Mindent megnéznek, mindenhova kattintanak, olvasás nélkül regisztrálnak, felületesen és figyelmetlenül tájékozódnak. Inkább a mértéktelen fogyasztás érdekli őket, mint az ésszerű, (és parlagon heverő) lehetőségek. Az ő figyelmetlenségüket sajnos könnyű kijátszani: ha jelszavukat mérlegelés nélkül mindenhova beírják, ha rákattintanak a felugró hirdetésekre, megnézik furcsa nevű, ismeretlen emberek e-mail üzenetét, adataikkal igen könnyű visszaélni. És megint a tudatossághoz, a kritikus gondolkodáshoz jutottam el…
Oversharing

A hét másik gyakran megjelenő témája az oversharing volt. Véleményem (és a csoport nagyobb része) szerint a szemét vagy érték /érdekes vagy érdektelen/ nézőpont megítélése szubjektív dolog. Egyértelmű definíciót nem lehet adni a szemétre és értékre (kísérletezni lehet: esztétikai, kommunikációs, gazdasági, hasznossági megközelítés felől), mindenki döntse el, neki hol a határ. Én magam úgy vagyok vele, hogy ami már ránézésre is időpocsékolás, azt nem nézem meg, nem olvasom el, nem hallgatom meg. A tulajdonosának (megosztójának) lehet, hogy hasznos funkciót tölt be az életében, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden embernek szüksége van arra az információra. Ez most önismétlés lesz, de: ki kell szűrni az információkat, átgondolni, hogy mi az ami hasznos, amiből tanulhatok, amire az időmből futja.
Addict?


A függőségre sem találtuk meg az egy igaz megállapítást, és szerintem ez lehetetlen is. De helyette egy angol nyelvű függőséget vizsgáló tesztre bukkantam rá. Ki lehet próbálni, mennyire is határozza meg életünket a számítógépünk. Innen érhető el.



Felhasználtam: 

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)