2012. március 8., csütörtök

Digitális álompolgárság?!




Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állampolgárság

Őszintén szólva az előző két bejegyzésemmel kicsit lelőttem ennek a hétnek a témáját, de próbálom nem ismételni magam, és az újdonságokra koncentrálni. Mint azt már korábban megfogalmaztam, lényeges „tulajdonságnak” vélem a számítógépes tudást, mivel a XXI. században elengedhetetlen a digitális kompetenciák megléte (internet, mobiltelefon, bankkártya- PayPass, eLearning, ETR…). Így nem is vitatkoznék az órán elhangzottakkal, csak leírnám a gondolataimat…

http://www.ungkommunikation.se/english.aspx
A kompetencia meghatározásával kezdtük az órát, mely eltérő volt az általam eddig ismert definícióktól.
A kompetencia a hétköznapi szóhasználatban szakavatottságot, illetékességet, gyakorlati tudást jelent (pl lásd itt). 
Az EU-s megfogalmazás szerint (itt) „A kompetenciákat itt az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és attitűdök ötvözeteként határoztuk meg. A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz.” Ugyanezen forrásban a digitális kompetencia definíciója: „a digitális kompetencia magában foglalja az információs társadalmi technológiák (IST) magabiztos és kritikus használatát a munka, a szabadidő és a kommunikáció terén. Ez az IKT terén meglévő alapvető készségeken alapul: számítógép használata információ visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje céljából, valamint a kommunikáció és az együttműködő hálózatokban való részvétel céljából az interneten keresztül.” Kiemelném a a definícióban szereplő kritikus gondolkodás fontosságát, amely lényeges szerepet tölt be például az információ szelektálásakor, a források kiválasztásakor. Továbbá véleményem szerint a digitális világban az innovációra való nyitott gondolkodás és a kreativitás is lényeges szerepet töltenek be- erről majd később…
De lássuk, az előadáson milyen megfogalmazását hallhattuk a kompetencia kifejezésnek. 
A Kőfalvi Tamás- féle meghatározás szerint a kompetencia egyenlő az ismeret + attitűd + érték szimbiózisával.(Kőfalvi Tamás) Ismeret, tehát a kognitív természetű tudástár, amely a ’mit tudok?, mire vagyok képes?’ kérdésre felel. Attitűd, mely az érzelmi viszonyulást (pozitív, negatív, semleges) fejezi ki. Érték, tehát értékesnek gondolni a cselekedeteinket, tudásunkat, produktumainkat az adott szituációban.

ISTE.ORG
Mivel korábban nem ismertem a honlapot és a szervezetet, idekopizom, mi is az ISTE. 
Maga a név az International Society for Technology in Education rövidítése. „Home to the NETS—a comprehensive framework for digital age learning, teaching and school leadership—and ISTE's annual conference and exposition, the Society supports its members with information, networking opportunities, and guidance as they face the challenge of transforming education. ISTE members include individuals (teachers, library media specialists, technology coordinators, teacher educators, administrators, and other decision makers), regional and international affiliate organizations, and corporations.” (http://www.iste.org/news/fact-sheets.aspx)

Az ISTE oldalain kompetenciacsaládokat, sztenderdeket találunk: tanulói, tanári, adminisztrátori, coach-i, számítógép tudomány területén tevékenykedő pedagógusi elvárható kompetenciákat. A tanulmányainkhoz szorosan kötődő három sztenderdet ismertük meg órán, ezeket részletezem én is.

A tanulói kompetenciák jelentőségét technológiai változások hívtál életre. Kiemelten fontos a már általam is említett kreativitás és innováció. Az egyéni megközelítési módok keresése, megvalósítási utak feltérképezése és kialakítása, mely a tudáskonstruálás új dimenzióját alakítja ki a digitális világban (fogalomtérképek, megosztott dokumentumok, virtuális tanulási lehetőségek…). Elvárás, hogy a tanulók felismerjék a kommunikáció és kollaboráció lehetőségeit a digitális/virtuális világban, s támogassák a tanulást. A kutatás és információmenedzsment is átalakul, képesnek kell lenni a számítástechnikai eszközöket alkalmazni ezekben a folyamatokban. Ez összekapcsolódik a kritikai gondolkodás, problémamegoldás körével: a megfelelő eszközt használni, kiválasztani a releváns információkat és forrásokat.  Digitális állampolgárként a technológia kérdéseit megértik, azzal szemben jogkövető és etikus magatartást tanúsítnak. Technikai műveltségükben a tudatos(!) eszközhasználaton van a hangsúly.

A tanári kompetenciák meghatározzák az oktató szerepét: a tanulók tanulásának és kreativitásának kibontakoztatásában ők az inspirátorok, a facilitátorok. A hallgatók tanulását megtervezik, fejlesztik és értékelik. A digitális korszak munka és tanulási folyamatait nemcsak elmondják, hanem bemutatják, modellezik. A digitális állampolgárságot és felelősséget támogatják, megmutatják. A folyamatosan változó digitális kultúrát képesek átlátni, megérteni és ennek megfelelő magatartást gyakorolnak. Fontos elem a szakmai fejlődés, az iskolai és szakmai közösség támogatása, eszközök és források hatékony felhasználása (például figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, és az ebből fakadó attitűdöt a változásokhoz).

Az adminisztrátorok/ asszisztensek kiemelt feladata az igényfelmérés, bátorítás, a látnoki vezetés. A közös víziókat és missziókat inspirálják, támogatják a megvalósítást, a szervezeti átalakulást. Ők azok, akik segítik kialakítani a digitális tanulási kultúra okozta új rendszereket, s ezek működését támogatják, fenntartásáért felelősek. Jó gyakorlatok bemutatásával vezetnek a változás útján, képessé teszik az oktatókat az eszközök és források használatára. A digitális állampolgárság jegyében a kialakuló digitális kultúra jogi, etikai, társadalmi kérdéseit megértik, ezekre proaktívan reagálnak, képesek modellezni és a tanárokat ennek megfelelően facilitálni.

Tulajdonképpen ezek a szereplők mindegyike a tanulási folyamat kulcseleme oly módon, hogy ha akár egyikük is nem rendelkezik a meghatározott kompetenciákkal, a tanulás elveszti a hatékonyságát. A kompetenciáknak benne kell lenni a „digitális tolltartónkban”, mert önmagában a technikai eszközök nem biztosítják a hatékonyságot. A tanár példát mutat, modellez, „terelgeti” a diákot az IKT világában. A diák kreatív, innovatív, hajlandó a tanulásra. S közben maga az oktató is tanulási folyamatban vesz részt az adminisztrátor által. Az adminisztrátor pedig a felbukkanó oktatási tevékenységgel kapcsolatos problémákra reagál.

Digitális állampolgárság, digitális állampolgár:
http://edsome.com/2010/05/digital-citizenship/
Kevés emberre igaz a digitális állampolgári lét, ennek legfőbb oka a fent ismertetett kompetenciák hiánya, így napjainkban ez egy fejlesztésre szoruló terület. Kézenfekvő kijelentés lenne, hogy inkább a fiatalok (digitális bennszülöttek, X, Y generáció) rendelkezik digitális állampolgársággal, de szerintem ezt elhamarkodott lenne kijelenteni. Tény, hogy az ő digitális identitásuk jobban kiépített (Facebook, IWIW, tematikus oldalakon való regisztráció, blog stb), de az online jelenlét még nem egyenlő a kompetenciák meglétével. A legfontosabb feladat lenne- mind az idősebbek, mind a fiatalok körében- a digitális analfabetizmus megszűntetése, a digitális írástudás kialakítása. Az információmenedzsment elsajátítása, a médiaműveltség, az online eszközök produktív kezelése, az etikai (e-etikett) és jogi irányelvek megfelelő ismerete mind-mind elősegítené a folyamatot. Általában az emberek csak informálódnak a weben, ők maguk nem hoznak létre (minőségi) tartalmat. Meg kell tanítani a felhasználókat, hogyan is kell közzétenni, feltölteni, alkotni a digitális világban (a jogra való tekintettel). Most mondhatnánk, hogy ez bizony komoly technikai hátteret igényel (számítógép, internet), de mint láttuk az elmúlt hetekben ez nem az igazi probléma. A digitális állampolgárság hiányának az ember a legfőbb gátja. Lehet, hogy megvan a kompetenciához szükséges ismeret, de az attitűdjük és értékszemléletük nem megfelelő. (lásd az előző bejegyzésemben). Eleve negatívan állnak az újdonságokhoz, nem érzik értéknek a digitális tevékenységüket. Míg ezen nem sikerült változtatni, addig nem beszélhetünk digitális állampolgárról.  

A digitális technológiák arra kényszerítenek bennünket, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz. Ha számítógéppel/számítógépen akarunk (kell) dolgozni, tanulni vagy egyszerűen csak böngészni a tartalmak között, fejleszteni kell a fent említett kompetenciáinkat. Legyünk akár bevándorlók, akár bennszülöttek. Ki kell terjeszteni digitális kompetenciáinkat, műveltségünket. Illetve (most jön az a mondat, ami szinte minden bejegyzésemben megjelenik!) szemléletet kell váltani. Be kell látni, hogy a printelt szöveg olvasásakor alkalmazott technikáink néha csődöt mondanak az IKT világában. Itt ismerni kell legalább az alapvető funkciókat, programokat, ezek használatát, jártasságot kell szerezni az információkeresés, hipermédia, webhelyek tartalmának nem-lineáris olvasásában. 

Be kell látni, az emberek többsége (még) nem digitális állampolgár. Ez még csak digitális álompolgárság...




Felhasználtam:



17 megjegyzés:

  1. Kedves Melinda! Tudom, unos-untalan azt ismételgetem, hogy szívesen olvasom írását, de ez így van! A jól átgondolt, alaposan felépített gondolatai az én fejemben is rendet tesznek. Úgy látom, hogy ez az írás is szorosan kötődik az előző hetiekhez, én is arra a következtetésre jutottam, hogy az állampolgárság, kompetenciák kérdése a generációk szempontjából is vizsgálandó. Apropó kompetenciák: itt találtam egy újabb meghatározást, ami az én "gyűjteményemben" nem volt meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marianna!
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett a bejegyzésem. Annak pedig még inkább, hogy sikerült egy újabb kompetencia megfogalmazást adnom Önnek. (Szakdolgozatom elméleti részéhez nagyon sok definícióval találkoztam, amiből akár egy önálló blogbejegyzés is születhetne :-))
      Valóban, szépen kapcsolódnak a témák egymáshoz, és magam sem tudok elvonatkoztatni a generációs specifikációktól, ezért is kanyarodok mindig vissza.

      Törlés
  2. Kedves Melinda, nagyon összeszedett és strukturált blogbejegyzést kaptunk Tőled, öröm olvasni. :-)
    Az előadás közben és után bennem is az az érzés volt, hogy nagyon jól felépített a témaív, az egyes témák épülnek egymásra, de új szempontot is adnak. De az is benne lehet abban, hogy ennyire érezzük az egymásraépülést, hogy nem csak hallgatjuk az előadásokat, hanem tudást konstruálunk belőle, így az újabb témával megtaláljuk a saját struktúráinkban is a kapcsolódásokat.

    Ezt a két mondatodat ragadnám ki, maximálisan egyet tudok érteni vele: "Most mondhatnánk, hogy ez bizony komoly technikai hátteret igényel (számítógép, internet), de mint láttuk az elmúlt hetekben ez nem az igazi probléma. A digitális állampolgárság hiányának az ember a legfőbb gátja."


    Nagyon tetszik a digitális álompolgárság kifejezés is, amit használtál. (Bár zárójelben jegyzem meg, a digitális állampolgárság fogalom még elég ködös a számomra ...)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Orsi!

    Köszönöm a dicsérő szavaidat, mindig öröm olyat alkotni, ami másnak is tetszik, másnak is hasznára válik.

    Épp a második bejegyzésemen dolgozgatok, ahol a digitális állampolgárság lesz az egyik főszereplő, talán onnan jobban körvonalazódik, hogy mit is takar a kifejezés.

    VálaszTörlés
  4. XXI. században elengedhetetlen a digitális kompetenciák megléte” Fogalmazzunk úgy, hogy bizonyos körökben. Isten ments, hogy most kötözködni akarjak, de erről megkérdezhetnénk Pista bácsit a tanyán disznóetetés közben, vagy a kis cigánygyereket, miközben éppen a szomszéd kerítésén mászókázik. De az vitathatatlan, hogy nekünk, mint leendő andragógusoknak igenis elengedhetetlen! Sőt, fel kell karolnunk a digitális tudás minél szélesebb körben való biztosítását, annak a lehetőségét, hogy bárki, aki „csatlakozni” kíváán, az megtehesse azt.

    VálaszTörlés
  5. Kulcskompetenciák kérdésében én még azt is említésre méltónak találnám, hogy nem abból a szemszögből kell gondolnunk rá, miszerint egy embernek meg kell szerezni a kulcskompetenciákat. Rengeteget kell megszereznie, és míg egyik helyzetben ez lesz számára alkalmazható kulcskompetencia, a másikban pedig amaz. Minden tevékenységénél más fog előtérbe kerülni.

    VálaszTörlés
  6. Kulcskompetenciák kérdésében még az jutott eszembe, hogy mi válik kulcskompetenciává? Elegendő-e az, ha alapszinten rendelkezek egy tevékenységhez szükséges kulcskompetenciával, vagy pedig valaki nézi annak szintjét is? Milyen szinttől mondhatom azt, hogy ezzel a kompetenciával én rendelkezek? Elegendő, ha tudok olvasni, vagy folyékonyan kell, tudjak olvasni bármilyen nehézségű szöveget, esetleg idegen nyelven is?

    VálaszTörlés
  7. Kreativitás, kritikus gondolkodás. Én azt gondolom, hogy már magához az információ megkereséséhez és a szelektálásához is szükségünk van a kreativitásra, nem csak a kritikus gondolkodásra. Sokszor kreativitással, sokkal egyszerűbben tudunk valamit megtalálni.

    VálaszTörlés
  8. Az információk szelektálása pedig szerintem nem is egy olyan nagyon őrdöngős mutatvány. Hiszen mi történik akkor, ha nem jól választottunk ki egy információt, és erre rájövünk? Csupán elvetjük, és megkeressük újra azt, ami helyes

    VálaszTörlés
  9. Számomra az attitűd szempontjából is nagyon érdekes a megközelítés. Csak akkor válik kompetenciává valami, ha azt szeretem is csinálni? Például utálok mosogatni, meg krumplit pucolni, mégis meg kell csinálni, és akkor ez talán már tekinthető egyfajta kompetenciának. Tehát akkor miért annyira fontos, hogy hogyan viszonyulok az adott tettemhez?

    VálaszTörlés
  10. Kár, hogy nem fordítottad le az angol szöveget, amit becopyztál. Tudom, tanuljak meg angolul, de a lustaság nagy úr, és hát nem kompetencia nálam ezek szerint az angol nyelv társalgási szintű tudása. 

    VálaszTörlés
  11. Sőt, a kreativitás és a kritikus gondolkodás nem csak az információ szelektálásakor, hanem a tanuló kompetenciáknál említett eszközhasználatkor is megjelenik. Itt viszont már nem annyira egyszerű a dolog, mint amikor megkeresem újra az információt, mert ha egy adott feladatot egy bizonyos eszközzel hajtottam végre, akkor nagy munka egy másikkal újból megtenni azt

    VálaszTörlés
  12. Én nem csak ezt a három szerepkört emelném ki, bár tudom, hogy az órán, és az iste-n is csak ezek szerepelnek, az nem, amire én most gondolok. Szerintem nagyon fontos kulcselem még az adott intézmény vezetése, hiszen ha ők nem engedélyezik, és nem haladnak a korral, akkor sosem valósítható meg egy online vagy digitális eszközökkel támogatott képzés

    VálaszTörlés
  13. Szerintem sem vonhatjuk össze az új generációkat a digitális állmapolgárokkal. Mert hiszen ők tudják használni a különböző eszközöket, meg is teszik azt, de biztos, hogy jól tudnak például választani? Ellenben viszont szerintem sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a digitális állampolgárok nagyobb számban fognak közülük kikerülni, mint az előttük lévő generációkból.

    VálaszTörlés
  14. Az etikai irányelvek ismerete. Létezik Magyarországon az e-etikett.hu, és? Tovább? Illemkönyvek például tömegével kerültek és kerülnek napjainkban is a könyvesboltok polcaira. De hány olyan írás létezik, ami a digitális világ etikettjét tárja elénk, világosít fel róla? Mennyire jó lenne, ha például az általános iskolai informatikaórák tananyaga lenne ez is

    VálaszTörlés
  15. . Negatívan állnak az újításokhoz. Szerintem a digitális állampolgárság legfőbb jellemzóje, hogy mindig nyitottnak kell lenni, befogadni az újításokat, tudni róluk. Az már egy másik kérdés, hogy az tetszik-e, és fogjuk-e használni a jövőben. De mindig állandó elemnek kell lennie az életében a változásnak, és annak folyamatos követésének

    VálaszTörlés
  16. . Jártasságot kell szerezni a linkel, nem lineáris szövegek olvasásában. Sokszor milyen nehéz feladat ez, amikor már a végén azt sem tudom, hogy mihez kezdtem neki, és melyik oldalt is kezdtem el igazából olvasni  Úgy látszik, hogy nekem is van még mit tanulnom a digitális állampolgársághoz.

    VálaszTörlés