A kockázatok és mellékhatások tekintetében keresse fel rendszergazdáját, vagy egy IT szaküzletet...

Digitális esélyegyenlőtlenség. Kockázatok.

A digitális kultúrát veszélyeztető hatások- hangzott el az előadás elején. Felmerült bennem a kérdés: valóban „veszélyeztető hatásokról” beszélünk? A kérdésre én nem tudok mindenki által elfogadható választ adni, mert (ha szabad ilyet mondani) az átlagos magyar internet-felhasználótól magasabb szintű tájékozottsággal rendelkezem (így másként látom a problémát is). Nekem  a gimnáziumban a számítástechnika emelt szinten (még) oktatták az internet veszélyeit, kockázati tényezőit, ezek kiküszöbölhetőségének lehetőségeit. Az azóta eltelt időben pedig „learning by doing”- azaz „jó pap is holtig tanul” módjára az érdeklődési körömnek megfelelő témákban mélyedtem el. Számomra a veszélyek természetesen léteznek, de nem tűnik veszedelmesebbnek, kockázatosabbnak mint például egy nyaralás. Nyaralás közben is kirabolhatnak, eltulajdoníthatják csomagjainkat és/vagy iratainkat, eltévedhetünk, vírusokat szedhetünk össze, átverhetnek a bazárban, kellemetlen emberekkel találkozhatunk- ugye ismerős némelyik? A nyaralási és internetezés- mondjuk így- baklövések közös eleme: a motiválatlanságból fakadó tudatlanság, tájékozatlanság, a fellelhető információk figyelmen kívül hagyása.

Esélyegyenlőtlenség

Ez egy jolly joker lapnak tűnik nekem, ennek oka kicsit lejjebb... 

A társadalmi különbségek természetesen egy nagyon is valóságosan létező probléma (amely ha nem létezne, akkor megvalósulna talán az ideák világa J- kérdés ki lelné abban kedvét?). Ezeket a problémákat nem lehet elrejteni, léteztek, léteznek, és létezni fognak.

Digital inequality

Egyrészt beszélhetnénk a hozzáférés hiányáról, mint társadalmi problémáról. Hiába szeretne az egyén a neten szörfölni, hiába szeretne az iskola a 21. századi technológiák segítségével oktatni, ha ez gazdasági problémákba ütközök.  Mivel az előadáson nagyon megtetszett a hasonlat, lejegyzem ide is: kritikus feltételek szuperpozíciója. Azaz, „inkább legyen rendes tető az iskolában, mint interaktív tábla”. Még konkrétabban: mit fejlesszünk a fizikai környezetet vagy a digitális infrastruktúrát? Lássuk be, ez egy elég súlyos kérdés, főleg az elmaradott területeken, de míg nem látjuk a saját szemünkkel nem feltétlenül hisszük el, és nem is tudjuk megválaszolni. 

Másrészt az információs hozzáférés hiánya, a kapcsolódás hiánya is problémákat okozhat. Egy egyszerű böngészés alkalmával is borsot törhet az orrunk alá a sávszélesség, nem beszélve hálózatba kötött gépek esetében, vagy vezeték nélküli internet használatakor. Az alapeszközök, perifériák hiánya, elavultsága is gátolhatja a felhasználót, ezáltal esélyegyenlőtlenséget teremtve. A hálózat, a sávszélesség, az alapeszközök, a perifériák, és még ide sorolható a mobil eszközök hiánya/nem „naprakészsége” mind a minőségi hozzáférés problémakörébe sorolhatók.

Igen szemléletes az elefánt effektus ebben a kontextusban tárgyalva. Az elefánt szimbolizálja a technikai hiányosságokat. Mindenki csak az elefánttal törődik, ezt állítják a figyelem középpontjába, miközben az elefánt mögött sok kisebb dolog észrevétlenül elmegy (a valódi motivációk a háttérben, csendben maradhatnak). És itt jelenik meg a bekezdés elején említett jolly joker. Ha valaki nem akar „digitalizálódni”, nem szeretne innovatív technikákat, módszereket, eszközöket alkalmazni, előhúzza a „pakliból” a „sok pénz másra is fordítható” lapot (ez valószínűleg a magyar kártyában a piros hetes J ). Ezzel elkendőzhető az egyén saját tudatlansága, motiválatlansága, félelme a technika ördögétől.

Veszélyes vizeken!?

Ha az internetről hallok beszélgetést, három dolog biztosan előkerül: Facebook, játékok, és a veszélyek-függőség-személyesség csapásirány. Ez utóbbi egy megkerülhetetlen téma. Érdekes, hogy míg a Facebookon az emberek képesek rövid idő alatt otthonosan mozogni, a biztonságot érintő témában alig van jártasságuk- pedig időben nem igényelne több tájékozódást. De nézzük meg sorban miről is kell(ene) tudni a veszélyek és függőség területén…

Függőség?!

Ha azt mondjuk, hogy internetfüggő, nagyjából ilyesmi képet látunk: számítógép előtt ülő fiatal, zombiként- mereven bámulja a monitort, püföli a billentyűzetet, nem hall és nem lát a külvilágból semmit és mindezt napi szinten órák hosszat műveli. De mikor tekinthető valaki függőnek? Az előadásban elhangzott 8 tényező, melyekből, ha 5 vagy több igaz ránk kezdhetünk aggódni (valóban?), íme a megállapítások: (Demetrovics és Koronczai, 2010)

•         internettel való intenzív foglalkozás, pl. korábbi online aktivitásra gondolás
•         ugyanakkora örömhöz megnövekedett idejű online jelenlét társul
•         ismételt erőfeszítés az internethasználat csökkentésére
•         idegesség, depresszió, labilitás a használat korlátozásánál
•         előre eltervezettnél hosszabb időtöltés az interneten
•         internethasználat miatt a munkavégzés vagy kapcsolati károsodás
•         hazudozás másoknak az interneten töltött időről
•         internethasználat hangulatszabályozás céljából

És mi hiányzik innen? Az internetezéssel töltött idő! Igen, mert az addiktivitás nem feltétlenül arányos az internethasználat mértékével (lásd: informatikusok, KONNEKT csoport, IT szakemberek, hackerek). Tehát a munkavégzés során megvalósuló internethasználat sem hozható kapcsolatba a függőség tényével! Az viszont megállapítható, hogy a leginkább függőséget kialakítható alkalmazások a szociális platformok, mint például a Facebook, a Twitter (Érdekességként: WhyMost People Say They’re Addicted to the Internet [INFOGRAPHIC]) A függőséget gyakran kapcsolatba hozzák a depresszióval, szorongással- én ezek között nem látok egyértelmű összefüggést (talán egy pszichológus tudna erről bővebben mesélni).

Digital identity

Személyesség

Anonimitás vagy nyilvánosság? Teljes vagy részleges nyilvánosság? Esetleg online identitás?

Az anonimitás csökkenti a másokkal való kapcsolat lehetséges szorongását- hangzott el az előadáson. Vajon az anonimitás burkában élő kapcsolatok esetében könnyebben alakul ki az intimitás szintje? Ha a nem szakmai blogok hozzászólóit nézem (vagy a Second Life felhasználókat), akkor igennel kell válaszolnom a kérdésre. Anonim módon az emberek könnyebben felvállalják véleményüket, írják, mondják el gondolataikat, sőt gondjaikat is… De óvatosan kell bánni a ”névtelenség” kérdésével, mert az énreprezentálás nem mindig a valós képet mutatja!

Biztonság

A biztonság problematikáját átgondolva megint csak a kérdések mezejére lépünk. Köztudott tény például, hogy a Google belenéz levelezésünkbe, figyeli kereséseinket. De ezt minek tekintjük? Szemtelen, tolakodó, magánügyeket érintő adatgyűjtésnek, vagy fogadjuk el, hogy a program természetes velejárója? A célzott reklámhirdetések kémkedésnek minősülnek, vagy felhasználókra való testreszabásnak? Az én mércém szerint ez egy felesleges művelet, mert nem vagyok sem a reklámok, sem az azok által javasolt internetes vásárlás nagy híve. De van akinek ez egy kényelmes megoldás, hiszen kézhez kapja a saját preferenciái alapján a hirdetéseket. (Szemét vagy érték? – megint a múlt heti diskurzus.) 

Technikai kockázatok

Talán erre fordítanak az emberek a legkevesebb figyelmet. Én nap mint nap hallottam, olvastam: biztonsági mentés, több helyen való adattárolás (floppy-de régen volt, CD, DVD, pendrive, memóriakártya, külső merevlemez), internetes adattárolás, jelszógenerálás, biztonságos böngészés, előzmények törlése, számítógép jelszó, hálózati jelszó, router jelszó, hotspot-on való biztonságos internet használat (és akkor a vírusok elleni védekezést meg sem említettem) stb… Röviden: fizikai adatok védelme.

Mindenképp meg kell említeni a cyberbűnözést. Gyakorlatilag egy külön iparág épül lassan  az internetes/informatikai bűnözésre. Jogosulatlan belépés, gépidőlopás, szoftverek ellen irányuló támadás (lopás, hamisítás, illegális letöltés), adathalászat…

Én nem gondolom, hogy ezek hallatán mennem kellene, az utp- kábel ki kellene húznom a falból, és minimum a fiók aljába elrejteni (vagy végleg megszabadulni tőle). Csupán magunkba kellene nézni, és rájönni, hogy ha tájékozottabbak (és kevésbé elutasítóak) lennénk, a veszélyek nagy része kiküszöbölhető- a felhasználó felelőssége itt sem elhanyagolható.

P.S.: Az igazán pesszimisták most biztos a The Net (A hálózat csapdájában, 1995) című filmre gondolnak…

Ajánlom:

Microsoft Computer and Internet Security: http://www.microsoft.com/security/default.aspx

http://andm127.blogspot.com/2011/05/az-internetfuggoseg-nehany-pszichologia_26.html

Felhasználtam:

Demetrovics Zsolt - Koronczai Beatrix: Az internetfüggőség néhány pszichológiai vonatkozása In. Talyigás Judit (2010): Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. Scolar , Budapest.