Digitális nemzedék elméletek. Felhasználói szokások, életkorok és IKT kompetencia

Számomra a digitális, számítógépes technika használata nem okoz nagyobb gondot, magabiztosan kezelem a programokat, illetve viszonylag könnyen sajátítom el az új dolgokat. Igen, a digitális nemzedék tagja vagyok, digitális bennszülött vagyok- néha csipegető, néha új hódító (vagy a közismertebb X-Y-Z generációs felosztás szerint, az  Y generáció tagja). A digitális bevándorlók viszont már felnőttként (netán idősebb korban) találkoztak a technikai újításokkal, kifejlesztették magukban az elsajátításhoz szükséges készségeket, de a gépek, programok használatában „akcentusuk” van. „A digitális bevándorló akcentus” abban nyilvánul meg, amikor első gondolatunk helyett csak második az Internet, amikor információra van szükségünk, vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvet és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk hogyan működik használat közben. Az idősebb generáció másképpen szocializálódott, mint gyermekeik, és most tanulja az új nyelvet” (Felosztás eredete, idézet: Prensky, 2001. http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf)

Az előadáson elhangzott felosztás szerint a homo oralistól (beszélő ember) a fejlődés során a homo interneticusig (internetet használó ember) vezet az út. „Útközben” fejlődött, a technika, a számítástechnika, mely az internet-így a digitális világ - elterjedésének a bölcsője. Rövid fejlődéstörténet a teljesség igénye nélkül: Kezdetben vala az abacus. Majd jöttek a logarlécek. Majd Pascal és az első automata számológép. Majd Babbage programozható gépe. Majd a lyukkártya. Majd a II. világháború és felgyorsultak az események: ABC, Mark I, MARK II , Neumann János és a Neumann - elvek, ENIAC, UNIVAC, IBM,  Kemény János és a BASIC programnyelv, Kalmás László- játékelmélet-algoritmusok, IC, a mikroprocesszor, aztán jött Bill Gates és Paul Allain az Altair- Microsofttal, Charles Simonyi, PS/2, Macintosh, laptop, hajlékonylemez, multimédia, Pentium, iPad, tablet, optikai számítógép. (bővebben itt)… Szó szerint a technika száguld mellettünk. Vagy előttünk…és mi próbáljuk utolérni… Vagy digitális bevándorlók vagyunk,/leszünk vagy digitális bennszülöttek… 

De mit is takarnak ezek a fogalmak?

Úgy vélem, hogy a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek között nem lehet éles határt meghúzni, hogy ki hova „sorolható be”. De talán a technika/innováció elfogadása, megismerési vágya, az alkalmazási igények mentén választhatnánk el a két felhasználói csoportot egymástól. Ám óriási különbségek figyelhetők meg az azonos csoportban lévők között is, elsősorban az IKT technológiák használata, digitális kompetenciák és készségek területén.

Digitális bevándorlók (digitális telepesek)

Ők azok, akik nem születtek bele a digitális világba, de életük során próbálnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Közöttük akadnak ’kívülrekedtek’, akik nem használják a modern technika vívmányait, nem veszik igénybe az internetet, elutasítják ezeket az eszközöket. A ’derékhad’ követi a fontosabb változásokat, de nem mélyed el a tartalmakban, a programokban, csak annyiban engedi be az éltébe a digitális világot amennyire például a munkájához, technikát igénylő magánéleti mozzanataiban igénye van rá (pl. Skype-ot használó nagyszülők, akik az internetet szinte csak erre használják). A ’hódítók/felfedezők’ már jelen voltak az internet megszületésénél, így jobban érdekeltek a használatában is, könnyebben boldogulnak, de nem ez határozza meg alapvetően az életüket. Mindhárom kategóriára jellemző a „digitális akcentus”. Erre a legjobb példa, mikor a dokumentumokat, emailokat inkább kinyomtatják, mert úgy kényelmesebben tudják elolvasni, mint a képernyőt figyelve, illetve inkább postai úton adnak fel levelet az elektronikus üzenetküldés helyett.

Digitális bennszülöttek (digitális nomádok)

Ők azok, akik már az internet megjelenése utáni korban élnek. A ’leszakadók’ lehetnek elszigeteltek, technofóbok, vagy érdektelenek, lényegét tekintve a közös bennük, hogy önként nem közelítenek az internet felé. A ’csipegetők’ véletlenszerűen használják a technikát- csak ha szükségük van rá, lehetnek ’szörfölők’, ’játékosok’, ’bloggerek’, vagy ’szemetelők’.  Az ’új hódítók’ professzionális módon nyúlnak a technikához, ismerik az újításokat, a tartalom bővítéséért próbálnak lépéseket tenni. Ez utóbbi csoport tovább bontható: ’architects’, ’kreatívak’, top seeds’ felhasználókra.

Ez a nemzedék az információkat azonnal akarja. Ezzel én is így vagyok. A polcomon ott ülnek a lexikonok, mégis ha sürgősen szükségem van egy adatra, először az internethez nyúlok. Mert gyorsabb, mert látványosabb a sok multimédiás eszközzel: mert jobban érzem magam, ha kép/video is párosul a tények mellé- amennyiben ez lehetséges. Ám mégsem vagyok ingerfaló, például szívesebben olvasok egy könyvet, mint hogy az interneten böngésszek, vagy ott olvassak (ez lehet, hogy ’sometimes online’? lét, ha már volt always online). Általában multitask üzemmódban létezek. Párhuzamosan végzek tevékenységekhez mind az interneten, mind azon kívül, de a nagy koncentrációt megkövetelő dolgokkal (tanulás vagy munka) csak teljes csendben tudok haladni- az internet okozta „zajok” nélkül. Mégiscsak van igazság ebben: “Human information processing is insufficient for attending to multiple input streams and for performing simultaneous tasks,” write the study's authors Reynol Junco and Shelia R. Cotton. (http://mashable.com/2012/02/29/facebook-homework-lower-grades-study/) Továbbá hálózatosodtam is, webkettő (vagy másfél- még mindig ez a dilemmám) vagyok, ismerem és használom több szegmensét a social media-nak , informális tanulócsoportokban tevékenykedek, sőt már a Second Lifeban is jelen vagyok. 

Digitális nemzedék oktatási-pedagógiai szemmel nézve: A digitális világba beleszületett „generáció tagjai, az egyre gyorsabban fejlődő kommunikációs technika különböző digitális eszközeit (számítógép, internet, „web2” eszközök, mobiltelefon, okostelefon, tablet stb.) a pedagógusok szemével nézve boszorkányos ügyességgel használják. A használatot, különösen az iskolai használatot, lassan az intézmények nem tudják kezelni, hiszen a pedagógusok nagy részének fogalma sincs arról, hogy a gyerekeknél levő eszköz és az adott gyerek digitális eszközhasználati kompetenciái közösen mire képesek.” (http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1019)

Na, akkor ezzel lehet vitatkozni, kíváncsi vagyok a véleményekre- habár a csoport reggeli Facebook kommunikációja némileg már ellőtte a poént.

 „2000 óta felnövőben van egy új generáció: a mostani óvodások vagy alsós kisiskolások, akik a tényleges írás-olvasástudás előtt tesznek szert IKT kompetenciára és „információs írástudásra”. A számítógépes ellátás és a szélessávú internet-hozzáférés elterjedésével ugyanis ebből a korosztályból sokan 3-4 évesen elkezdik aktívan használni a számítógépet, hogy a legújabb játékokkal játsszanak, állatos „cuki” képeket, videókat nézegessenek a Flickr-en, vagy a YouTube-on.” (http://mipszi.hu/cikk/091129-internet-generacio-utan?page=0,1) 

Én nem csodálkozom el ezen a jelenségen, hiszen napjainkba minimum(!) egy számítógép vagy laptop megtalálható a háztartásokban, s a gyerek azt látja, hogy szülei használják, így őt is érdekelni kezdi. Hosszasan lehetne vitatkozni róla, hogy jó, vagy rossz hatással van ez a kisgyerekekre, fejlődésükre, konstruált valóságképükre- de én a szkeptikusok közé tartozom, nem vélem helyes dolognak, hogy már az óvodások is a gép elé üljenek (főleg ne felelős szülői felügyelet nélkül).

”…az emberiség történetében most először, a gyerekek valami fontos felett gyakorolnak hatalmat. A szüleik legfeljebb a kisvasutat és a babavilágot irányították, a ma gyermekei azonban vezéregyéniségei egy digitális forradalomnak, ami átalakít minden társadalmi intézményt” http://mipszi.hu/cikk/091129-internet-generacio-utan

Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódva érdemes egy videót is megnézni:. 

A Csepeli- Prazsák- féle internetes felhasználói típusok közül talán tanuló- informálódó lennék. Viszonylag széles körben használom a webet, belopódzik a mindennapjaimba, ha akarom, ha nem. A szabadidőmben viszont alig játszik szerepet: maximum megnézem a moziműsort, vagy megrendelek egy könyvet, amit el akarok olvasni, de nincs nagyobb térnyerése. Sosem játszottam internetes játékokkal, amivel mégis, az meg nem tetszet meg annyira, hogy többször/többet is kipróbáljam.

Óra végén felmerült a kérdés: Hogyan lehet az oktatást ezekhez a sajátosságokhoz illeszteni? Nem tudok és nem is akarok kielégítő válaszokat adni, de egy kósza gondolatot példaként feljegyzek, amit elképzelhetőnek tartok. Nagy szenvedélyem a nyelvtanulás. Szerencsés helyzetben voltam, mert a gimnáziumi tanáraim remek könyveket választottak a német illetve angol nyelvhez. Szép színes képeket (nagy előny a vizuális típusúaknál J), rengeteg hanganyagot tartalmazó tankönyveket természetesen munkafüzetekkel. Szerettem ezekből tanulni. Viszont a szavak tanulása nagyon nehezen ment, ami pedig alapja lenne az idegennyelv tudásnak. Kénytelen voltam belátni, hogy nekem, aki nem tud magolni, nagyon időigényes folyamat egy-egy szódolgozatra felkészülni, egy új lecke anyagát elsajátítani. Aztán egy PC boltban találkoztam egy elektronikus szótár programmal, s rájöttem, hogy van hatékonyabb módja is a szótanulásnak számomra. Manapság még több lehetőség áll rendelkezésre a könnyebb tanulásra az osztálytermekben. Például remek szótanító programok vannak az interneten melyekkel szórakoztatóbbá tehető egy nyelvóra, játékossá tehető a nyelvtanulás, úgy, hogy a hatékonyságából nem veszít.

(Itt egy magyar, követendő jó példa. – „Felosztottuk a csoportokat, elkezdődött a játék.  A lelkesedést, amit a játék keltett, soha nem láttam még ebben az osztályban. Sőt, talán egyik órámon se, ilyen mértékben. Az egyik csapat tagjai, akik épphogy vezettek, állva játszották végig, annyira izgultak. A kérdéseket mind tanultuk, és végre erőfeszítéseket tettek a legrosszabb tanulók is, hogy megmentsék a csoport becsületét. Gratuláltak egymásnak, pacsiztak mikor jó választ adtak. Szoros küzdelem lett az óra végére. Nyertest hirdettünk, de mégis mindegyik csapatnak volt sikerélménye, és érezték, ez az óra olyan volt, amire emlékezni fognak.”) http://tanarblog.bf.hu/internet-a-tanoran/2853-mindent-vagy-semmit-azaz-jeopardy?utm_source=tan%C3%A1rblog&utm_medium=twitter

Update: Erre a videóra ma bukkantam rá, de érdemes megnézni, : (Féloldalas netgeneráció- Fehér Péter, Hornyák Judit, mtv1 videotár)
http://videotar.mtv.hu/Cimkek/f/e/feher_peter.aspx