2012. március 3., szombat

Az eLearning fogalmának értelmezési lehetőségei



1.) E-learning (eLearning)
http://www.sulinet.hu/ikt/docs/17_szakmacsoport/rendeszet/rendeszet_06.html
„Az e-learning néven összefoglalható fejlesztések, programok, tananyagok a tanulásszervezés, tanulásirányítás és tanulás-támogatás olyan formáit jelentik, amelyek három, jól körülírható forrásból merítenek: a számítógéppel segített tanulás eszközrendszere, az internetes, webalapú tanulás eszközrendszere, a távoktatás tapasztalatai és eszközrendszere.” (Komenczi, 2006. 10.o.). A definíció után nézzük meg e három területet külön-külön.

1.1. Számítógéppel segített tanulás
Az e-learning egyik összetevője a számítógéppel segített tanulás. Lényeges eleme az információfeldolgozás, és adattárolás. Ez utóbbi színtere már nemcsak az emberi agy, vagy a papír alapú dokumentumok, hanem egy külső memóriaegység (például: winchester, hajlékonylemez). Kulcsfogalma az interaktivitás, hiszen a bevitt válaszok befolyásolják a működést, a későbbi munkamenetet. A digitális technikának köszönhetően a visszacsatolás is sajátosan jelenik meg. A hipertextek támogatják a nemlineáris tanulási utakat, a tanuló választhatja meg, hogy melyik „útelágazás” mentén halad tovább, visszalép egy leckében, vagy azt teljesen kihagyja. A multimédia és animáció is a tanulók igényeit igyekszik kielégíteni és a tananyagot szemléletesebbé tenni, de például egy webkamera segítségével egy virtuális valóság is konstruálható tanulási környezetként.
1.2. Online, web alapú tanulás
Az internet fejlődésével és rohamos elterjedésével felismerték a hálózatokba kötött számítógépek kínálta lehetőséget: sokkal nagyobb tárhely (nem kell mindent a saját számítógépre menteni, megoszthatók az elemek a hálózat tagjai között), közvetlenül mehet végbe a kommunikáció, ezáltal gyorsabb a kapcsolatteremtés. Így a hálózatosodás miatt felértékelődött az információmegosztás, tartalommegosztás jelentősége, hiszen számítógépeken- interneten keresztül ez a folyamat csupán pár pillanatra redukálódott (szemben a postai levél alapú megosztással).
1.3. Távoktatás
A távoktatás fogalmára rengeteg definíció létezik, én a következő módon definiálom. Az oktatás egy lehetséges formája a hagyományosnak tekintett nappali, esti, levelező képzési formák mellett. Nevéből is adódik, hogy a tanulás távolságból (távirányítással) irányított speciális formája, mely a tanulótól egy autonóm tanulási környezetet igényel. A tanulási folyamatot lépésről lépésre meghatározza, rendszerezi. Mivel képes egyidőben sok embert tanítani, így a tömegoktatás eszközévé vált. Megszűnik a tanárok tradicionális ismeretátadó szerepe, a tanulás irányítását az úgynevezett tutor segítségével végzi. (Vö.: Kovács, 2005)
A számítástechnika fejlődésével és a tudományos innovációkkal a távoktatás technikai háttere is jelentős mértékű átalakuláson esett át. A webkamerával, vagy az olyan programokkal, mint az általunk is használt Ustream, eltűnt a „csak itt és csak most” érzés, a tanórák bármikor és bárhol követhetők, visszanézhetők a hallgatók igényei szerint (nincs időhöz és térhez kötve). A hagyományos oktatással szemben a távoktatásban tutorról beszélünk, aki már nem egy „mester” szerepét tölti be az oktatás folyamatában, hanem segítő, támogató feladata van.
Ezen pozitívumok ellenére is csak kevésbé tudott elterjedni a távoktatás Magyarországon. Sajnos a technikai fejlődés ellenére (vagy épp amiatt?!) is még élnek a különböző hiedelmek a távoktatással szemben. Sokan megszokták már az oktatási rendszer által favorizált folyamatos készenlétet, például a közoktatásban fellehető gyakori számonkérések (röpdolgozat, szódolgozat, felelés, ’kistémazáró’) miatt. Így ők nem tudják elfogadni a távoktatás önmenedzselést igénylő jellegét, azt, hogy ebben a tanulási formában nagyrészt egyedül kell tanulniuk, saját maguknak kell beosztaniuk idejüket és a tananyagot, és csak kevesebb szerep jut a konzultációknak. Félnek, hogy „elúsznak” az idejükkel, mivel nincsenek rákényszerítve a folytonos tanulásra.
A távoktatás egy másfajta szemléletet, attitűdöt kívánna meg a hallgatóktól, amire még nem mindenki készült fel. Ennek megoldására Papp Ferenc próbál adni néhány lehetséges elemet.  „Fontos az e-learning és a távoktatás, nyitott képzés elfogadottságát, látható sikerét biztosítani sikeres mintaprojektek megvalósításával és széles körű bemutatásával. Rendkívüli fontosságú ebben a hatékony kommunikáció jelentősége. A fejlesztési tevékenység hatékonyságát jelentősen növelheti a közvélemény széles körű tájékoztatása, a releváns információ terjesztése, a tudatosság növelése a társadalmi elfogadtatás céljából.” (Papp, 2005. 11.o.)

2.) Az eLearning jellemzői
Az eLearning egyik fontos jellemzője a didaktikai tervezés, amely nagyrészt az oktatási tartalom kiválasztását és formálását jelenti. Másrészt fontos a tananyag szövegének a didaktikai szempontok szerinti megalkotása. A napjainkban jellemző, digitális technológián alapuló távoktatási anyagokban már a hipertextek segítségével elágazások vannak. Itt már a hallgató dönti el, hogy melyik úton halad tovább a tanulásban, átlép egy modult (modularitás!), vagy visszafordul. A modularitás jegyében a tananyagot elemei egységekre bontják fel. Mivel maga a tartalom kijelölés nem biztosítja az eredményes tanulást, fontos lépés kijelölni a lehetséges tanulási utakat (de ne legyen túlszabályozottság!), melyekhez útmutatót is biztosítani kell. A korszerű tananyagok, tananyagközvetítő alkalmazások tartalmaznak a szöveg mellett már képeket, hanganyagot, mozgóképeket, animált elemeket, tehát multimédiás egységeket is. Örvendetes felismerés, hogy a diákok nem egyformák, előzetes tudásuk nem azonos, így tanulási útjaik sem lehetnek egyformák, nekik kell eldönteni, hogyan is akarnak továbbhaladni. Végezetül szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy az eLearning tartalom- és tevékenységrendszer összessége, mely együttesen a tanulási környezett része.

3.) Az elektronikus tanulási környezet kommunikációközpontú elmélete 
A tanulás középpontjában maga a tanuló áll és öt helyről érkezne információk felé. Egyrészt a tanártól kap instrukciókat, és ezekre visszacsatolást ad. Másrészt a társakkal is interakcióban van. A könyvekből, jegyzetekből (nyomtatott dokumentumokból) is a tanulás forrásai. Az interaktív elektronikus médiumokat böngészve is információkat gyűjt, illetve a nem interaktív elektronikus média is hatással lehet a tanulási folyamatára.
Az infokommunikációs eszközöknek három igazán fontos funkciójuk van az elektronikus tanulási környezetben. Az első a rendszerszervező funkció, melyben főként oktatásszervezési feladatokat kell ellátni, tehát megszervezni azt, hogy mikor, mit csináljon a tanuló. Például, hogy be tudjon lépni egy Facebook csoportba, tájékozódhasson az ETR-ben, használja az intranetet stb és mindezt mikor végezze el.
Az információszolgáltató funkció a tanuláshoz, tananyag elsajátításához szükséges forrásokat teszi elérhetővé, melyek lehetnek akár interaktívak, modulárisak, és ha ismerjük az előzetes ismereteket, akkor személyre szabottak is.
A kommunikációs funkció pedig az interakcióknak ad teret. Ennek jegyében csoportok alakulhatnak (például a Konnekt csoport), online tanulóközösségek szerveződhetnek, melyek alapja a kommunikációs, az információmegosztás.

.) A módszer és médium elektronikus tanulási környezetben
Mint az már fent említettem részben a technikai újdonságok lendítik előre a távoktatást is. De ezek az innovációk annyira gyorsan változnak, hogy a hozzá kapcsolódó módszertan, nem tudja lekövetni. Manapság jellemző az egyszer használatos módszerek tárháza, ami ma még jó, alkalmazható, lehet, hogy holnap már elavultnak fog számítani. Ez a gyors fejlődés viszont nem engedi az attitűdöket változni, alkalmazkodni. A lineáris tanulás helyett meg kell tanulni eligazodni a hipermédia adta elágazások között.  A távoktatás már nem tanárközpontúságon alapul, mint a hagyományos oktatás, hiszen a tanár irányító, vezető szerepe megszűnik, helyette csak terelget, segít, facilitál- tanulóközpontúvá válik. „Ez több mint csupán különböző tanulási stílusokhoz való alkalmazkodás, vagy pl. annak a lehetővé tétele, hogy a tanulók megváltoztathassák a betűméretet vagy a háttérszínt, ez magának a tanulás felügyeletének a tanuló kezébe helyezése”. (Szűcs és Zarka, 2006. 26.o. ) Szintén a távoktatás másfajta szemléletet követel meg a tananyagok terén is: nem készen kapjuk az információt, nem pusztán befogadók vagyunk a távoktatásban, hanem meg kell tanulni magát a tanulást is megtanulni.  
Tehát a távoktatás teljesen más felfogást követel a tanulótól. Itt már nem tömegoktatás zajlik, hanem egyénileg személyre szabott tananyagot kap a hallgató, mely az ő előzetes tudására épül. Ezáltal megtapasztalhatja, hogy a tanulás lehet egy szórakoztató dolog, lehet örömmel is az ismereteket elsajátítani.




Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)