2012. március 25., vasárnap

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere




Körülbelül ott folytatom, és tágítom tovább a témát, ahol a múltkori bejegyzésemben abbahagytam.  Szó esik online eszközrendszerekről a tanulás támogatásában; online közösségekről; online tanulóközösségekről; online tanulási környezetekről; és virtuális oktatási környezet technológiájáról.

Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában
Legfontosabb kulcsszavai a produktivitás, az információ- és tartalommegosztás. Az online megosztás (ami nem egyenlő a tanulási művelettel!) eredetileg nem a közösségi igényeket kívánta kiszolgálni, de a technika fejlősével, illetve a társadalom ezirányú igényeinek növekedésével ma már ez kikerülhetetlen. Itt megint a Facebookra utalnék, mely egy ismerőskeresésen/jelölésen alapuló portálként alakult meg, de felismerve a lehetőségeket, ma már tanulási célokra is teret ad például a viszonylag egyszerű megosztás által. De pont amiatt, hogy ezek a platformok nem oktatási környezetnek lettek kifejlesztve, a köztudatban nem is gondolnak egy efféle hasznosíthatóságra. Pedig a lehetőség adott, a kezelőfelület könnyen kiismerhető, a megosztás rutinszerűen végbemegy, a kommunikáció gyors a felek között.

Az online közösségek
Az online közösségek esetében már nem a felhasználáson van a hangsúly, hanem a módszertanon- nagyon alapos odafigyelést és átgondolást igényel. A tanári, oktatói szerepkör és tevékenység is jelentős változásokon megy keresztül: más kompetenciákat igényel egy online közösségben való részvétel (gondosan felépített profilt is megkíván).
Illetve rengeteg kérdős vetőfik fel ebben az oktatási környezetben. Milyen viszonyt ápoljon tanár és diák egy online tanulási folyamat során (például: Jelöljük vagy ne jelöljünk ismerősnek?). Szakmai vagy magán profilt hozzunk létre? Esetleg mindkettőt érdemes elkészíteni, és ismerőseinket így „beválogatni” a különböző profilunkba? Vagy egy profiloldal is elég, de használjuk a biztonsági beállításokat, szűrőket, korlátozásokat? Fontos, és alapos átgondolást igénylő kérdések ezek…
Felmerülhet az online tartalommegosztás problémája, azaz a hallgatók kilépve a kontakt órák megszokottságából, kezdetben nehezen osztják meg produktumaikat, gondolataikat az internetes felületeken (habár itt meg kell jegyezni, hogy például a Facebook ezen szempontból vizsgálva egy „otthonosabb”, ismertebb felület a hallgatóknak, így komfortosabb, mint egy idegen alkalmazás, gördülékenyebben nyilvánulnak meg- lásd: KONNEKT csoport).

Az online tanulóközösségek 
Az online tanulóközösségeket sokan, sokféleképpen definiálják. Én erre most nem teszek kísérletet, de egy (hosszabb) idézetet megadok a fogalom tisztázása végett. „A tanulóközösség terminus azt a nézőpontot fejezi ki, mely szerint a tanulás társas tevékenységek eredményének vagy melléktermékének tekinthető. (Marton, 2000) E megközelítés szerint az online tanulóközösség lényege az online környezetben kialakuló interakciókban, csoporttevékenységekben keresendő. (pl. Tu és Corry, 2002; Luppicini, 2003) Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva minőségi eltéréseket tehetők a csoporttevékenységek alapján, például aszerint, hogy megjelenik-e kollaboráció vagy csak kooperációról van szó (Hathorn és Ingram, 2002), míg mások addig nem is tekintik a virtuális közösséget tanulóközösségnek, amíg nem zajlik kollaboratív tanulás a keretei között. […] értelmezése szerint a kollaboráció mellett egyfajta reflektív gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy az online közösségből tanulóközösség váljon. A meghatározások további gyakori jellemzője a közösséghez tartozás érzésének kiemelése. (pl. Brown, 2001; Palloff és Pratt, 2005; Rovai, 2002; Tu és Corry, 2002)” (Fejes, 2007. 33. o.) 

Az előadáson két példát is hallhattunk az online tanulóközösségekre. Ez első volt a Khan Academy (a honlapja itt érhető el ) Így definiálják saját missziójukat: We're a not-for-profit with the goal of changing education for the better by providing a free world-class education to anyone anywhere.” „All of the site's resources are available to anyone. It doesn't matter if you are a student, teacher, home-schooler, principal, adult returning to the classroom after 20 years, or a friendly alien just trying to get a leg up in earthly biology. The Khan Academy's materials and resources are available to you completely free of charge.”  (itt)
A másik példa a P2P (Peer-to-peer). „At P2PU, people work together to learn a particular topic by completing tasks, assessing individual and group work, and providing constructive feedback.”- írják szintén a fent megjelölt kezdőlapon.   

Online tanulóközösségek
Gyakorlatilag az online tanulóközösségek kilépve az iskola merev szabályai alól, a „tanulni élmény”, „szórakozva tanulva” érzést kívánják közvetíteni, azt, hogy az internet segítségével, egy közösséget alkotva is lehet tudást szerezni. (Tehát a nyílt, szabad oktatás intézményesül a weben, és nem az intézményesült oktatás megy a webre.)
Ám az online tanulóközösségek nem kívánja kiszorítani az oktatás piacáról a hagyományos, formális oktatást. Konkurenciának maximum csak abban a kontextusban tekinthető, hogy itt egyértelmű cél a szórakozva, közösségi élményként tanulni, mely vonzóbb lehet az emberek számára például a kontakt osztálytermi tanulásnál.

Online tanulási környezetek
Ide sorolható az általunk is ismert és használt Moodle felület. Ezen LCMS rendszerekben a tevékenységközpontúság egyre jobban háttérbe szorul, mind több kifelé mutató link jelenik meg rajta (könyvjelző funkció?!), melyek a tartalommegosztás labirintusába zárják a platformot. Ezzel szemben a web 2.0 eszközök sokkal innovatívabbak, felhasználó- (és hallgató) barátabbak, így ha a Moodle nem változtat a stratégiáján, a felhasználók elpártolhatnak tőle. Megoldás lehetne például egy a hallgatók által is testreszabható, nem zárt rendszerű platform, vagy egy Mahara- Moodle hálózat, mely egy nagy közösségi oktatási-tanulási környezetet teremtene meg (ez lehetne a „tanulós Facebook”). Viszont a tapasztalatok és a kutatások szerint a tanulóközösség szervezése egy ilyen felületen nem működik olyan intenzíven, mint például egy Facebookon létrehozott tanulócsoportban.

Virtuális oktatási környezetek
Az általunk is használt Second Life ebbe a kategóriába sorolható.
A virtuális oktatási környezetek nem azonosan az online környezetekkel, hiszen itt egy 3D alapú környezetről beszélünk, melyben a valós tér másolható és fejleszthető is, illetve a használni kívánt funkció szerint teljesen egyedi tér is kialakítható. Játéknak sem tekinthetők ezen programok, már csak a grafikai „fejletlenség” miatt is (a mai játékok sokkal kifinomultabbak, kidolgozottabbak).
A személyek szokatlannak tűnhetnek, de mégis igen reális, hiszen mindenki látható, nem lehet elrejtőzni (ám van kilépési lehetőség).
[saját forrás]
A térhasználatnál megfigyelhető, hogy nincsen személyes tér, viszont a zárt tereket a felhasználók kényelmetlenek vélik. Illetve, mint az előadásban hallhattuk, a kezdő felhasználókat saját maguk, és mások jobban lekötnek, mint maga a környezet. Ennek oka a digitális identitás, ennek feltérképezése (a kutatások szerint a nők többet foglalkoznak avatarjuk megjelenésével, mint a férfiak).
A multimédiás elemek ebben a környezetben is megjeleníthetők: beilleszthetők és használható linkek, videók (chaten, IM-ben, „virtuális digitális táblán”).
A kommunikáció, a felek közötti interakció is új utakat nyitott. Azonnali és késleltetett kommunikáció is lehetséges, írásban (chat, IM, notecard, chalkboard stb.) és szóban is megnyilvánulhatunk. Ám érdekes jelenség (amit magamon is megfigyeltem), hogy igénylem, hogy lássam „beszélgetőpartnerem”, vagy odafordítva saját avatarom az ő irányába, vagy a kameramozgás megváltoztatása által. (Annak ellenére csinálom ezt, hogy tudom, a virtuális világban a gesztusok, mimika egyáltalán nem képezik le a valóságot…)
Szintén a tapasztalatok alapján elmondható, hogy a virtuális környezet kiválóan alkalmas az empátián, szenzitivitáson alapuló tréningek helyszínének (pl: kerekesszék vagy tolószék?), mivel mentesíti a hallgatókat a jelenléttől, de mégis átélést követel meg tőlük.





Felhasználtam:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése